Vidákovics Gyöngyi:Vélemények

Elnézelődtem a blogunkon, látszik, hogy számoljuk a napokat. Dolgozatírások, év végi jegyek, nyelvvizsga, s még ki tudja, mennyi minden! Egy biztos: megcsappant a bejegyzések száma. Érthető ez: mindennek van felfutása, beérése, nyugvó szakasza. Így van ez a sulibloggal is.

A véleményekről: gyorsan odakattintok, nagyon jó, elmegy, gyenge, s utána gyorsan tovább állok. Sosem tudja meg senki, hogy egyszerűen csak játszom. Játszom , élvezem az inkognitót. Vajon lesz-e reakció? Még ezt sunyin azért követem, bármennyi dolgozat is lesz holnap.

Véleménynyilvánításban, kizárólag a kattintgatásra gondolok, nem volt hiány! S mondjuk meg őszintén! Van-e ennek valami értelme?

Nem sokat találok. Megjegyzésekre buzdítalak hát benneteket! Fejtsétek ki, hogyan látjátok mindazt, amiről véleményetek van!

Mivel jómagam állítottam be ezt az alkalmazást, úgy most azon nyomban ki is iktatom!

Dió Levente: Egy kis estimese

Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát. Egyszer csak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne: - És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez... Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet. Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messziről hallatszódtak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott. - Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? -suttogták az elképedt emberek. A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt: - Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom. - Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel. Látod...minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással. Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek, az üregek...hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis...azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével. Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal. A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt. A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra. Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség...

u.i.: Kedves szerző! Ha olvasod ezt, írd meg nekem neved, ha akarod....

Tóth Zita Emese: Reakció

Egyenesre vasalt haj,
Élére hajtogatott ruha.

Eszközök vagyunk,
S félő, ostoba minden gondolat,
Lassan fejünkből szánkon át
Kiszalad.

Bűvölő üresség torkol magába,
Gyomrában savként mar szét
A józan tudat.

Ez az élet, hidd el.

Ma még jobbra megyünk,
Holnap már
Az összes lábnyom
Balra mutat.

Tóth Zita Emese: Óda a sajthoz

"Oda a sajthoz"
mondta egy szürke szerzet,
amint tudomást szerzett,
hogy a kacska farkú macska
az asztalon lévő bort
benyakalta.

A kicsi gyomra korgott,
látta is, ahogyan torkot
mutat egy füstölt adagnak.
"Szemeim éhségtől dagadnak!"

Lábujjhegyen ment a cicus mellett,
megkaparintotta a sajtot.
Úgy bámulta, mintha kincset tartott
volna kezében.
Visszatükröződött a tejfaló
szemében, amint az egér
elpusztította a zsákmányt.

Így lett a részeg macska
sajttól fosztott csacska "észlény",
az éhes egérnek teli hasú,
sajtos élmény.

Bánfi Csaba: Mindenáron

Április 24. Másoknak egy sima pihenős szombati nap, nekünk sokkal több. Eljött az idő, hogy pontot tegyünk egy sorozat végére. A bajnokság első helye forog kockán. Igen, a DVSE ifi korosztálya, az én csapatom, Sátoraljaújhelyre látogatunk, ahol két gyilkos meccset kell lejátszanunk az aranyért. Ha kikapunk, vége az erőfeszítéseknek. Reméljük mindkét meccs 3 pontja az ölünkbe fog hullani, ellenfelünket nem kíméljük. Ennyi eszméletlen edzésmennyiség és befektetett idő nem veszhet kárba.

Plusz jóval erősebbek vagyunk egyénileg, csapatszinten kevésbé. A csapat nem igazán szokott össze a hónapok során. (hozzáteszem egyenlő pontszámmal állunk első helyen, a Zempléni srácok csak jobb gólkülönbséggel állnak az első helyen...)

4 nap. Ennyi választ el minket. Hajrá DVSE!

Szűcs Noémi (9.b) versei

Kialvatlan gondolatok

A hajnal hegedűje megperdül,
S finom ívekben gyárt dallamokat.
A langyos napsugár meg melléül,
S nyitva szemem űzi álmaimat.

Amikor a Nap arany szemeit
Kerekre nyitja, a reggel lassan
Elém tárja bohókás színeit,
És a szivárvány mosolya csattan

A tejszínű, bégető felhőkön.
Kézfejem szempilláimra hajol,
Mialatt hosszasan zsörtölődöm,
Orrom álmosan párnámba szagol.

Illatod beborítja a szívem.
Amíg föltápászkodom az ágyról,
Alig hallhatóan zihál testem,
De végül kimászom a szobából.

Ruhát aggatok magamra magam,
Az ajtón át a kertbe libbenek,
A szél könnyedén fújja a hajam,
És a virágok búcsút intenek.

Az aszfalt nem zajong lábam alatt,
Vígan csipognak a kis verebek.
Vajon a jó eszem otthon maradt?
A boldogság megszállta fejemet?

A napsugarak jókat nevetnek
Álmos arcomnak félszeg vigyorán,
De csak irigyek, mert én szeretek
Valakit, tiszta szívből s igazán.

2010-04-08


----------------------------------------------

Világ

A világ mozgó szája habzik némán,
Csorgatja a nyálát az ostoba eb,
Elveszett póráza nyakunkon lebeg…
Megsebzi magát, mert vak maga is,
Gonosz, vérengző, beteg és hamis.

Kölyök volt, nagy szemeivel bárkire
Tekintett, azt rögtön elbűvölte,
De mindegyik megbűnhődte,
Aki ártatlan tekintetébe tapadt –
Mert most vadul mar és harap.

2010-04-11

------------------------------------------

Éjféltájban

Én otthontalan megyek ma haza,
Szüleim árván fognak mesélni nekem -
És én, mint műveletlen tudós,
Hallgatom a diplomás tücsök zenéjét,
Amint napozik az ereszemen…

2010-04-11

Örökkön......

Örökkön háborog a tenger
örökkön zúgnak a lombok
örökkön fájdalmas az ember
örökkön kicsik a dolgok.

1927. jún.

Tóth Zita Emese: Fél-igaz

Rettegő valóság,
s nem jön képzelet.

Lassan ökölbe
szorítod két kezed,
mozdul minden izom,
ütés csattan.

Talajt borító szilánkhalom
-összetört lélek-.

Vajon fájhatna jobban?

József Attila - Szerelmes vers

Ha már így költészet napja, és József Attila születésnapja van, úgy gondoltam, hogy bejegyzem, a kedvenc József Attila versemet. 

Miért is ez a kedvencem? 

Nos, erre ilyen konkrét választ nem tudok adni. Leginkább azért, mert magamra ismerek benne, át tudom élni, érezni a vers mondanivalóját. Szerintem ezzel általában minden ember így van, hogy amit át tud élni, érezni az sokkal jobban megtetszik neki, mint más költemény, ami számára unalmas. Éppen ezért nem lehet olyat kijelenteni, hogy ez a tökéletes vers. Szerintem. Hiszen mindenkinek más az értékkészlete. Van akinél a jó, már felér egy "hűűűhával". Van olyan, hogy a "hűhaaa" csak egy töltelék, hogy legyen mit mondani. Vannak olyan emberek is, akiket egyáltalán nem érdekel a költészet, és őket, bármilyen jó is egy vers, hidegen hagyja az egész. Őszintén be kell valljam, én se vagyok valami nagy rajongó a költészet iránt. Nem is próbálkozom vele. Viszont, nagyon kritikus szemem van, és úgy érzem, hogy észreveszem azt, ami jó. (legalábbis számomra) Szeretnék megkérni mindenkit, hogy ha máskor nem is, legalább most. A költészet napján - így a választások mellett, olvassunk el 1-1 verset, hátha most szeretitek meg őket. :)

Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!
József Attila - 1923. jan. 1.

Egyébként, ez volt a 100-ik bejegyzés ebben a blogban! :)

Boldog születésnapot...!

József Attila
A költő, aki magát mindig kitakarta, sebeit mindig elvakarta.

Csak pár dalt jöttem megosztani, s aztán talán eltűnök hirtelen...
Az első megzenésített József Attila vers, amit hallottam Ágnes Vanillától jó pár éve. Vannak olyan pillanatok, amikor egy-egy zene meghallgatása után az ember csak néz maga elé, s nem tud mit kezdeni azokkal az érzésekkel, amiket a zene kiváltott belőle. Megragadta a szívemet, megszorította és hosszú percekig nem engedte el. Majd mikor végre engedett a szorításon, akkor tűnt csak fel, hogy szebb lett, -még ha csak kicsit is, alig észrevehetően- de szebb lett a szívem. Azóta szeretem József Attila verseit. Azóta válaszolom azt a "Ki a kedvenc költőd?" kérdésre (ami elég ritkán hangzik el...),hogy "József Attila". Azt hiszem, ez örökre így fog maradni. Ez az érzelmeim és a versei vérszerződése...

A dal, amit Ágnes Vanilla írt, József Attila 100. születésnapjára:

Plaschil Bernadett újabb novellája

Találkozás egy angyali teremtéssel...

A költészet napja úgy látszik hatással van rám. Ihletet kaptam. Hogy honnan jött ez az isteni sugallat, nem tudom... Talán csak jellemzés az egész.

Alice, csodaországban - filmkritika

A mai reggel, egy fiú álmosan bekapcsolta a számítógépét, és elolvasta az e-mailjeit. Milyen könnyen megy ez mostanában. Bezzeg régen, mikor még csak a posta és a levél volt... Akkoriban, még a postaládáig is el kellett sétálnunk. Ma már csak e-mail... Hát ilyet. A fiúnak megakadt a szeme az egyik e-mailen:

Zoli!

Olvasgattam az írásaidat, szerintem publikálhatnál a FÚJ-ba is! ...
... Tehát arra kérlek, hogy filmkritikát, bármit tegyél bele! Üdv.! VGY 

Tehát sziasztok, szeretnék üdvözölni minden olvasót és szerkesztőt, Zoli vagyok. Velem még itt nem találkozhattatok, éppen ezért, mint újdonsült szerkesztő, rögtön szeretnék valami olyat írni nektek, amit itt még nem láthattatok. Valami újdonsültet. :)

Most Tőlem olvashattok egy filmkritikát,  sokunk gyerekkori kedvencének, az Alice, csodaországban című rajzfilmnek, friss feldolgozásáról, epizódjáról. Kinek, mi tetszik. :)

ESZENYI NOÉMI ÍRÁSA AZ OSZTÁLYZATOK ELTÖRLÉSÉRŐL

Töröljék el?

Természetesen minden ép diák amellett szavazna, hogy töröljék el az érdemjegyek osztását, de én úgy hiszem, hogy vélemény-nyilvánítás előtt meg kell vizsgálni a mellette, illetve ellene szóló érveket.

Ha nem lennének osztályzatok, nem kellene aggódnunk, hogy szüleink mit fognak szólni egy-egy rosszabb jegy után, és nem alakulna ki rivalizálás egy-két ismerősünk között.

Ezzel szemben például a diákok fel tudják mérni pontosan, hogy milyen az eredményük, tudásuk, szorgalmuk az adott tantárgyból, és velük együtt a szüleik is. A tanároknak is könnyebb, egyszerűbb egy jegyet ráírni a dolgozatra, mint egy értékelést írni a tanuló munkájáról. Továbbtanulás esetén is könnyebb csupán az alacsonyabb fokú iskola osztályzatai alapján dönteni. Néha egy-egy becsúszott rossz jegy figyelmeztet minket a még kitartóbb, szorgalmasabb munkára. S néha- valljuk be- jól esik egy kis versengés is…

Összefoglalva, a régi, bevált módszereken változtatni szükségtelen.

Várjuk véleményeteket, meggyőző érveiteket: kell-e osztályozás az oktatásban vagy nem?

KORPONAI DÓRA: OTT HAGYTAM.....

Eldorádóban jártam

Magam sem hiszem el, hogy megtettem. Biztos vagyok benne, hogy ki fogsz nevetni, ha elmesélem, mi történt velem, esetleg őrültnek fogsz tartani. Valójában egy hete én is ezt gondoltam volna, ha valaki hasonló történettel áll elém.
Megtaláltam Eldorádót! Igen, azt a helyet, ahol mindenki gond nélkül él, aranyból van az utolsó kis szögecske a padláson, vagy a kavicsok a mesebeli tó fenekén, és ahol ez a természetes.
Véletlenül sodródtam oda. A helyiek nagy szeretettel fogadtak, ámulattal hallgatták izgalmas, megdöbbentő, néha tragikus történeteimet. Mindegyiküket kiegyensúlyozottnak láttam, és elképzelhetetlenül gondtalannak.
Mégsem ez a mesém lényege!
A legmegdöbbentőbb még csak most következik!!!

AZ ELHANGZOTT MŰSOR FORGATÓKÖNYVE

1.ZENE1 :Ágnes Vanilla: Ősz (József Attila versére)



2.Veres Balázs :

„A talló kalászait hányva
S a verebek közé belesvén
Nagy szél kapott föl egyszer engem
Hirtelen, április estén…

Mondom, valami nagy ünnep volt,
A hívek templomokba mentek
És reszketve, szomorú kézzel
Áldották őket meg a szentek.” (József Attila: Április 11.)

3. Nagy Szabolcs:

József Attila születésnapján, április 11-én a költészetet ünnepeljük.
Az elhangzott vers 1925-ben született, s poétánk nem gondolhatott még arra, hogy egyszer az UNESCO a 2005-ös esztendőt az ő évévé nyilvánítja…nem sejthette, hogy politikai rendszerek fogják kisajátítani(a munkásosztály költőjének bélyegezték mind a Rákosi- mind a Kádár-rendszerben).
Az előtt is értetlenül állt volna, ha visszanéz, hogy 1990-től 10 évig miért nem mer költészetéhez nyúlni az éppen hatalmon lévő rendszer – olyannyira, hogy 10 éven át még érettségi tétel sem volt.
Igen.
Nehéz egy költőóriáshoz felnőni. Nehéz a „perc-emberkék”-nek (Ady szavával élve) megtapasztalni „az erősebb lét” közelségét. De nem is ez a feladatunk ma. Sokkal inkább az, hogy megnézzük, „minek a lélek balga fényűzése”,mire való a költészet. Ezt kíséreljük most meg , mi, ezredfordulós diákok. Fogadjátok szeretettel műsorunkat!
Összeállításunkban József Attila és Tóth Árpád írásain kívül helyet kaptak még verselő fazekasos diákok művei is!

4.Balla Boglárka:
(József Attila: Karóval jöttél...)
Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,
mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.
Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?
Magadat mindig kitakartad,
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.
Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.
Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.
5.ZENE2:Hobo: Ülni, állni, ölni, halni....


6.Veres Balázs:

Tóth Zita Emese 11. D osztályos tanuló verseiben a szándékolt hétköznapiság mögött ott bújik a lét magasztos csodája ,és a merész asszociációk harmóniában egyesülnek, virtuóz formavilága kiegyenlíti a vers beszélőjének fájdalomrezgéseit.
Kötetre megérett költészet a Tóth Zitáé.
Hallgassunk most meg kettőt műveiből!
7.Eszenyi Noémi:
Palinta
Belém furakszik a nem létező.
A mélység bátorságtól éhező
szája tátong.
Kislány hintázgat a szakadék fölött
Huppan egy kő másik kettő között,
órák múlva is kong.
Kitartáshoz imát kontúroz az ég.
Vak félelemből sosem elég,
lezuhan a sablon.
Nyirkos szellő barna hajába tép.
A vad világosság szemei elé lép,
feltűnik egy liliom.

Kicsit lehagytam magam, talán tegnap.
Majd utolér a tettem egy nap,
s kitilt a józan ész.
Homályosan lát a szemüveglencse.
Megtörli egy újabb nap - visítani rendre,
sokáig sírni is nehéz.
Nyelvet fagyaszt a fagylalt.
Hazudni tudna a száj, az igazság visszanyalt -
hinta is furán nyikorog.
A mélyben landol a bal ünneplő cipőm.
Soha sem lehetne jobb.
8.Molnár Hajnalka:
Hangtompító
A fejemben masnit köt az ész.

Nyugi, nincs semmi vész,
múló hangok zúgnak bennem.
Koppan a kő.
Pillantás alatt kettéroppan a jövő.

Egyre jobban szorít a kötés.

Átkozott, fullasztó az ölelés,
ezer meg egy igazság.
Nincstelen múlt.
Látod? Én megmondtam- elmúlt.

Kötelek tekerednek le kezemről.

Nem kezdődik újra elölről
a kétszer tompán élesedő baklövés.
Tövist hegyező rózsa.
Marad a kerti törpém a múzsa.
9.Zene3 : Csonkavers 2:00’


10.Nagy Szabolcs:
Földesi Norbert 11. E osztályos humán fakultációs osztályban tanul. Ő is régóta versel, áradnak belőle a sorok. Tisztán alanyi költészet az övé. Ha néhol meg is bicsaklik a rím, őszinte, a világ értékeire nyitott, érzelemgazdag embert sejtet minden sora. S történelmi érdeklődésének versben is hangot ad: a hazáért való aggódás ritka a kortárs lírában. Hallgassuk meg tőle a Nagy-Magyarország című verset!
11.Csapó Alexandra:

Nagy-Magyarország volt egyszer hajdan,
Nyugat-Európa dicső kapujában.
Kit száznegyvenöt évig gyötört a török,
S kin a világháború végig söpört.

Nagy-Magyarország volt egyszer hajdan,
Nagy bajban, Trianonban.
Elvették Erdélyt győztesek,
S szenvedtek a székelyek.

Nagy-Magyarország volt egyszer hajdan,
egész Közép-Európában.
Megették a harmadát,
A falánk antant armadák.

Nagy-Magyarország volt egyszer hajdan,
s, mint tartja a mondás
Csonka-Magyarország nem ország,
Nagy-Magyarország mennyország!
12. Veres Balázs:
Bánfi Csaba 11.D osztályos tanuló. Alkalmi költő. Vállalkozó szelleme s humorérzéke hívta elő belőle a következő sorokat. Egy 19. század eleji hódoló, türelmetlenül udvarló versnek írta meg a paródiáját tanára és osztálytársai nagy megelégedésére.
13. Nagy Szabolcs:
Óda a hölgyhöz
Mimi.
Rád hajtott a Szabó Imi.
De leállította Bánfi Csabi,
Mert valami fontosat akar mondani.

Szemed, mint az égkék tenger,
Szépségeddel tarolsz, akár egy henger.
Minden órán mellettem ülsz,
Ezért nem érdekel, ha szünetben a srácokkal
egybe gyűlsz.

Egész órán győzködlek,
Dekoltázsod mutasd meg.
Mivel továbbra is ellenkezel,
Nem nyugszom, míg meg nem leszel.

Folyton csak lefékezel,
De számomra csak te létezel.
Sajnos elfogyott minden mámor,
+ elfelejtett beléd nyilazni Ámor.

De nem kell tovább győzködnöm téged,
Mivel úgyis enyém leszel végleg.
14.Veres Balázs: Végezetül hallgassuk meg, hogyan elmélkedik Tóth Árpád, 20. századi, gimnáziumunkban érettségiző költőnk az alkotásról: nehézségeiről, esetlegesen hiábavalóságáról, a költőt és közönségét elválasztó mérhetetlen szakadékról!
15.Korponai Dóra:

Jó éjszakát!
Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.

Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rímek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.

Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem,
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen.

Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!

16.:Nagy Szabolcs
Valóban fényévnyi a távolság vers és befogadója között? Ha igen, ha nem, műsorunkkal ezt a távolságot kívántuk csökkenteni.
17.ZENE4: Cseh Tamás: József Attila
18.Nagy Szabolcs: Rendező: Vidákovics Gyöngyi tanárnő és Tóth Zita Emese
Szereplők: Korponai Dóra,Csapó Alexandra, Eszenyi Noémi, Balla Boglárka, Molnár Hajnalka, Nagy Szabolcs és Veres Balázs (11.D)