Fazekasosok lettünk
Alig 43 napja ismertem meg új osztályom, mikor átestünk az első közös kalandunkon. Igen, az elsősavatóra gondolok, ami iskolánkban évtizedek óta hagyomány. Ebben az évben ezt az eseményt a 10. c-sek és a DÖK-ösök közösen szervezték és bonyolították le, akiknek munkáját ezúton is szeretném megköszönni.
Most részletesen elmesélem, hogy én hogyan éltem meg ezt a napot. Reggel, indulás előtt egy krumplis zsákot húztam magamra, ugyanis azt a feladatot kaptuk, hogy ilyen viseletben érkezzünk meg 7.30-ra a Fazék udvarára. 2011. október 28-án életemben először vettem részt zenés reggeli tornán, amit a DÖK elnök vezetett. A feladatot tovább nehezítette, hogy a show elején jóformán még fel sem ébredtem, de a végére teljesen felpörögtem, úgyhogy nagyon jól kezdődött az a nap.
A tanítási órákat megtartották, de úgy érzem, ez olyan tanítási nap volt, amit nem bántunk meg. Jó volt látni a tanárainkat, ahogy végignézve rajtunk elmosolyodtak. Az egyik idősebb diáktársam szóvá is tette, hogy jól áll a kezemben a kosár, és megpróbálja elintézni, hogy csak nekem, mindig ebben kelljen cipelni a cuccomat. Elfelejtettem ugyanis megemlíteni, hogy minden elsősnek kosárban kellett a napi motyóját hoznia.
A tanórák után a tornateremben gyülekeztünk, amit erre az alkalomra feldíszítettek, majd kezdetét vette a feledhetetlen buli. A délutáni első, bemelegítő feladatára minden osztályból két gyerek kellett. Ez a feladat a Kanalas gyilkos névre hallgatott. A feladat lényege annyi volt, hogy mindenki kapott 2 kanalat, és az egyik kanalára egy teniszlabdát. A másik kanállal pedig le kellett ütni a másik osztály labdáját. Ezután a 7. a osztály szórakoztatta a közönséget (ez szintén hagyomány az iskolánkban: az elsős osztályok valami produkcióval készülnek). A legfiatalabb osztály egy Fluor feldolgozást hozott erre a délutánra, amit sajnos nem lehetett rendesen hallani, de a tömeg nagy tapssal köszöntötte őket. A második feladat a Római kocsiverseny nevet kapta. Osztályonként 2 fiú és 1 lány vett részt benne. A két fiú négykézlábra ereszkedett, és az egymáshoz közelebbi kezeiket és lábaikat az osztálysegítők összekötötték. A lány pedig rájuk ült, így kellett megtenni először 15 métert, aztán a verseny bírái úgy döntöttek, hogy szabálytalan kivitelezésért mindenki megcsinálja még egyszer, csak most büntetésből 30 métert kellett így megtenni. Ezt követően 9. b-sek rukkoltak elő egy színvonalas tánccal. A tagozatukhoz hűen, spanyol és francia táncot mutattak be, külön tetszett mindenkinek az egyen pólójuk. Az ezt követő közös feladat pedig a „dalelmutogatás” volt, ebben a körben minden osztály kiküldött egy tanulót, akiknek feladata volt, hogy a szervezők által adott dalt eljátssza, elmutogassa. Ez nagyon látványosra sikeredett, és ezzel a szervezők tovább fokozták a jó hangulatot. A 9. c produkciója is látványos volt, nagyon fantáziadús, és a koreográfiát is nagyon jól sikerült összehozniuk, ráadásul még a tornaterem padlóját is feltörölték. A következő feladatot is 2 diáknak kellett elvégeznie, az asztalra a szervezők kitettek ragasztót és különböző magvakat, amikből nekünk a Saját Fazekasunkat kellett megalkotnunk. Ez alatt az osztálynak tanáraikkal kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk. E feladat alatt is nagyon jó számok szóltak, aminek nem csak a hangulat fokozása volt a célja, hanem mint később kiderült, ezeket a számokat fel is kellett volna ismerni. Miután ezekkel a feladatokkal is végeztünk, a 9. d nyújtott produkciójával feledhetetlen pillanatokat nekünk. Az ő táncuk egyszerű, de mégis vicces volt. Nyugdíjas táncot mutattak be, melyet időnként feldobtak egy kis modernebb klub tánccal. Ehhez a produkcióhoz még annyit fűznék, hogy másnap már a világhálón is megjelent. Ezután egy könnyebb feladat következett, a falra képeket vetítettek ki az iskola különböző eldugott pontjairól és nekünk ezeket a helyeket meg kellett nevezni. Másnap az egyik 11.-es barátom, azt mondta erről a feladatról, hogy volt olyan, amit bizony ő sem tudott elsőre. Ennél a feladatnál azonban már a saját produkciónkon járt az eszünk, melyben képet ismertünk fel. A színpad végre a miénk lett, nekünk kellett megmutatnunk a rátermettségünket. A mi osztályunkból mindenki a 70-es évek divatját idéző ruhát öltött magára és Fenyő Miki akkori slágereire roptuk. Majd következett a délután fénypontja, azaz a karaoke, minden osztályból egy fiút és egy lány mutathatta meg, hogy mit tud. Két dalt kellett énekelniük: egy meseszámot és egy régi magyar slágert. A hangulat tökéletes volt, mindenki üvöltve énekelt. Annyira jól sikerült, hogy ráadást követeltünk, ezért a hangosító fiú még lejátszott egy-két régi nagy slágert nekünk. Az utolsó feladatra minden osztályból a leghelyesebb fiút kellett kiküldeni, a srácok feladata pedig nem volt más, mint hastáncolni! Akik eddig kibírták nevetés nélkül, most azok is a hasukat fogták.
Ezek után egy eléggé vicces pózban letettük az esküt, de ekkor már csak az számított, hogy jól éreztük magunkat. A legvégére az eredményhirdetés maradt, a vetélkedőt a 9. b nyerte meg, teljesítményükért cserébe egy tortát kaptak.
Tóth Esztella és Tóth Andris
