Filmajánló: Az emlékek őre

Az emlékek őre

Az emlékek őre angol nevén The giver, egy 2014-ben készített amerikai sci-fi.

Leírásában csupán ennyit találhatunk a www.port.hu oldalon:

„Egy tökéletes jövőben, ahol nincs háború, fájdalom, szenvedés, az ifjú Jonas is megkapja életre szóló feladatát a vének tanácsától. A mentorával töltött idő alatt azonban ráébred, hogy mekkora árat kell fizetnie mindenkinek ezért a színtelen békéért. Az emlékek ifjú őre letér a kijelölt ösvényről és a szabályokat felrúgva azt teszi, amiről azt gondolja, hogy helyes.”

Tipikusan felállítja azt a helyzetet, mikor minden a lehető legszebb és legjobb, mégis van valami a háttérben, amit senki se lát igazán mi az, de tudjuk mindannyian: rossz. Egy ifjú fiút állítanak főszerepbe Jonas-t, (Brenton Thwaites) aki életkorával és felfogásával egész közel kerülhet a fiatal nézőkhöz. (Persze ez nem indok, hogy az idősebbik korosztály ne kezdjen bele!)

Jonas élete gyökeresen megváltozik egy döntéstől, amit a fentiek hoztak meg, gondolva, ő az a fiú, aki elbír ezzel a feladattal, de mindeközben teherrel. Vajon sikerül neki megküzdenie azzal a tudással, amit neki szántak? Mi történhet azután, hogy „emlékek ifjú őre letér a kijelölt ösvényről”?

Ha választ akartok kapni ezekre a kérdésekre, kikapcsolódni a hétvégén vagy csak kerestetek már egy igazán jó filmet, itt az idő! :)

A film előzetese: https://www.youtube.com/watch?v=7qvu56IoUgk

Idézet a filmből: “The worst part of holding the memories is not the pain. It’s the loneliness of it. Memories need to be shared.”

(A végén azért meg kell említeni, hogy könyvadaptációról van szó, így aki olvasást preferálja, lásson neki!)

Filmajánló: Holt költők társasága

holt költők társasága

holt költők társasága, angolul Dead poets society- neven vált ismerté az a remekmű, ahol főszerepet kapott a mi drága színészünk, Robin Williams (1951-2014).

A film 1989-ben készült, mégis örökéletű lesz, legnagyobb reményeim szerint.

A történet az ötvenes években játszódik, a Welton Akadémia iskola pedig egy fontos helyszínként jelenik meg. Itt a gyerekeket nem arra tanítják meg, miként használják akár képzelőerejüket vagy tehetségüket, sokkal inkább a jövőre figyel mindenki, hogy megalapozzák életüket. Egy kemény, megszokott rendszerben élnek a diákok, aztán megjelenik Mr. Keating tanár úr, az új irodalom oktató…

A www.port.hu oldalán az alábbi leírásra bukkantam:

„Ifjú lelkeket lángra lobbantó különc tanárember kezdi meg varázslatos működését 1959-ben a Welton Akadémia ódon falai között. Lapról lapra tépeti szét diákjaival a tankönyvet, mert azt akarja, hogy felfedezzék: életük maga a költészet. A felismerés egyeseknek életreszóló szerelmet, másoknak tragédiát hoz. A hagyománytisztelő iskolában pedig tanyát ver a lázadás szelleme.”

Egy részletet talán a legcélszerűbb mutatni, hisz ha ezek után valaki nem kap belső késztetést arra, hogy végig nézze a filmet… vajon miért is van itt?

Részlet a Holt költők társasága c. filmből: https://www.youtube.com/watch?v=G-iJ-sAj0zA

Végezetül egy idézet, képpel zárva: „Úgy is ki lehet szívni az élet velejét, hogy nem akad meg a csont a torkunkon.”

Carpe diem!

Filmajánló - A galaxis őrzői

E havi filmünk a Galaxis őrzői, amely nagy sikert ért el az akció- és a Marvel filmek kedvelői közt. A történet egy csapat rablóról és elítéltről szól, akiknek együtt kell dolgozniuk és megmenteniük a galaxist a gonosztól. A csapat egy laza, humoros srácból, egy zöld nőből, egy rabból, egy szimpatikus fából és egy beszélő mosómedvéből áll össze. Mindenki egy hatalmas erővel bíró golyót akar megszerezni magának azért, hogy ő pusztítson, vagy éppen azért, hogy a másik ne pusztítson vele. Az egész űrön át való üldözés és menekülés közben megismerhetjük a szereplők múltját, érzéseit és azt, hogy kik is ők valójában.

A film Marvelhez hűen bőségesen rendelkezik humorral, akcióval, robbanásokkal és monumentális jelenetekkel, amit a látványeszközök és az animáció tökéletesen ad vissza. A film nem veszi magát nagyon komolyan, ami jó, mert helyenként igencsak lyukas a történet és nem kapunk választ minden kérdésünkre. Például a gonosz csak gonosz, és csupán azért pusztít, mert gonosz. Ezzel pedig nincs is semmi baj, mert a film valójában nem erről szól, hanem a barátságról és az összetartásról. Na, meg persze a mosómedvéről, aki mindenki kedvence lesz.

Ha meg akarjátok nézni, érdemes moziban, esetleg 3D-ben, mert úgy jobban visszaadja a film hangulatát, és a jobban be tud húzni a látványvilág. Az is mindent fog érteni, aki még egyetlen Marvel filmet sem látott, sőt, fel is keltheti az érdeklődést a többi iránt, ugyanis ez a csapat is be fog kapcsolódni a Bosszúállók történetének vonalába. Érdemes társasággal megnézni és a film után elkerülni a kisállatkereskedéseket, nehogy véletlenül egy mosómedvét akarj magadnak.

Írta: Csontos Flóra 9. KnyB

Kultúrbonbon – októberi programajánló

„Feleltetés, lecke és dolgozat, átkozhatod, diák a sorosodat” – énekelném én is legszívesebben néha, de persze tudom, hogy ez nem igaz. Mióta megnéztem a Csokonai Nemzeti Színház Légy jó mindhalálig című musicaljének új feldolgozását, - bár a dallam óhatatlanul a fejemben ragadt, és néha a legváratlanabb pillanatokban van kedve a felszínre törni -, még biztosabban érzem, hogy diáknak lenni jó. 

Azt már előzetes kutakodás alapján megtudtam, hogy Debrecenben a Csokonai Színház 125 éves fennállásának évfordulóján 1991-ben mutatták be először Móricz regényének musicalváltozatát, majd számos belföldi és külföldi bemutató után 2013 decemberében tért vissza a teátrum nagyszínpadára, és hogy különösen eredetivé téve a darabot, Nyilas Misi történetét az Ady Endre Gimnázium ének-és drámatagozatos diákjai, illetve tanárai elevenítik meg. Tudtam, hogy több ismerősömet is látni fogom a kisebb-nagyobb szerepekben, ami még inkább felkeltette az érdeklődésemet. A könyvet olvastam, a musicaleket szeretem, a kinti esős-bentre-vágyós hangulattal, a fekete magas sarkúmmal meg persze egy adag kíváncsisággal minden adott volt egy jó kis előadáshoz, amire – mint utólag kiderült – a jó nem kifejezés.

A darab már az első perctől fogva pörög, unatkozni még az előadás előtt „kisfiam-szállj-le-cipővel-a-székről-nem-otthon-vagy” nézéssel rendreutasított gyerekeknek sincs alkalmuk, én pedig már az első zeneszámnál sajnálom, hogy nem állhatok be Nyilas Misi és társai közé egy „tízperc”-re énekelni, táncolni, pakkot dobálni vagy akár csak felelni a világító földgömb mellett földrajzórán. Mert ugyan tudjuk és látjuk, hogy Misi és persze a többi diák élete a kollégiumban valójában nem pogácsaillatú tündérmese, sokkal inkább valóság: átmenet a gyerek-és felnőttkor között, a terhekkel, amiket nehéz cipelni és a csalódásokkal, amiket még nehezebb feldolgozni. És ennek ellenére vagy talán éppen emiatt, részük van, - és persze velük együtt nekünk is - feledhetetlen emlékekben, megrendítően szép pillanatokban és sokszor az önfeledt játékban, ami nélkül talán nem is tudnának megbirkózni a nehézségekkel.  Az élet szép, az élet minden – énekli a jóságos Valkay tanár úr Misivel és az egész osztállyal együtt a musical legismertebb dalát, engem pedig épp kezdene elönteni az „én-is-debreceni-diák-akarok-lenni” érzés, amikor rájövök, hogy az vagyok, és nem tudom megállni, hogy ne mosolyogjak.

Érdekes (vagy teljesen átlagos, ki tudja), hogy általában onnan tudom, hogy egy könyv, film, színdarab vagy zene nagyon tetszik, hogy utána még órákig vagy esetleg napokig a hatása alatt vagyok. Semmi mással nem tudok foglalkozni, és igazából nincs is hangulatom hozzá. Olyan, mintha nem tudnék visszatérni abba a világba, amiben azelőtt voltam, és ha nagyon erősen akarnék fogalmazni, akkor akár azt is mondhatnám, hogy nem is tudnék, mert a saját kis világom, ha a picinél is kevesebbet, de valamiben változott. Azt mondják, hogy egy alkotás akkor értékes, ha alakít rajtad egy kicsit, ha utána azt érzed, hogy már nem vagy ugyanaz. Ad valamit és te több leszel. És én pontosan ezt éreztem.

Ez a hangulat igazából az előadás végéig, sőt még utána is megmarad bennem. A fülembe tapadnak a dallamok, libabőrös leszek egy-egy szebb vagy magasabb akkordtól, legszívesebben beállnék korcsolyázni a többiekkel, sajnálom Misikét meg Bella kisasszonyt, de azért nevetek Sanyikán és a hölgyeken, akik naivan várják, hogy a harmadik osztályt is bukdácsolva végző gyerek ledoktoráljon, haragszom Török Jánosra, félek a fegyelmi bizottságtól, és hálás vagyok Valkay tanár úrnak, amiért kiáll Misi mellett, amikor mindenki bűnösnek tartja. A darab végén pedig értem és érzem, hogy ez valami más, valami több, és nem pusztán egy régi történet a kollégiumi diákság életéről.

„Az élet szép, az élet minden…” – dúdolom magamban nemcsak kifelé menet, hanem már napok óta egyfolytában, és kivételesen nem idegesít a dallamtapadás.

A darabot megnézhetitek október 30-án, csütörtökön 19 órától, valamint 31-én 14 és 19 órától a Csokonai Nemzeti Színházban.

Írta: Hevessy Angéla 12.E

Könyvajánló: Stephen King - Carrie

Néhány héttel ezelőtt, egy belvárosi könyvesboltban ráakadtam egy manapság, igen ritka kiadásra. Stephen King első könyve volt az, a Carrie. Régóta kerestem már, ezért meg is vettem, pont az utolsó példányt. A könyv persze zseniális, ahogy az összes többi Stephen King regény. Alig kétszáz oldalas, így hát hamar végeztem vele.

A történet 1974-ben játszódik és nagyjából annyi, hogy Carrie White-ot, a Chamberlain Gimnázium tanulóját, iskolatársai gyakran csúfolják, megalázzák. Ennek oka, hogy a lány édesanyja bigottan vallásos, és elvakultan követi, pontosabban próbálja, a Biblia összes parancsolatát; s gyermekét is bántalmazza, mikor az nem felel meg valamelyik szabálynak. Épp ezért, Carrie visszahúzódó, fura, rendszerint ápolatlan külsejű. Egy végzetes, öltözői incidens után, a kirekesztett lányban végleg felébred egy különleges erő. Senki sem számít rá (miért is tennék), hogy Carrie-nek telekinetikus képessége van, minek következtében tárgyakat mozgat a gondolataival. Év végén egy utolsó „hecc”-re készül néhány diák, amit a szalagavató bálon akarnak kivitelezni. Az ott elszabaduló erőt azonban, már semmi sem tudja megállítani.

King összevissza ugrál az időben, ami egyáltalán nem zavaró. A néha-néha közbevágott újságkivágások, és a rendőrőrsön tett vallomások, csak izgalmasabbá és érdekesebbé teszik a történetet. A karakterek nagyszerűen ki vannak dolgozva minden mellékszereplővel együtt. Carrie White gondolatai, érzései is olvashatóak a regényben, ami miatt csak még inkább nem értem, hogyan tudtak három nem túl jó filmet készíteni a könyvből.

Mivelhogy a történet elég rövidnek és lényegre törőnek mondható, nem igazán tudok negatívumot említeni vele kapcsolatban.

Összességében tehát, ez egy érdekes, kitűnően megírt, izgalmas könyv (a női főszereplő senkit ne tartson vissza). Ajánlom bárkinek, aki nem akar hosszú regénybe, vagy könyvsorozatba belekezdeni, de szeretne egy jót olvasni.

Fehérvári Dorka 9/Kny.B

Zeneajánló: Imagine Dragons

A Fazekas Újság első zeneajánlójának témáját az Imagine Dragons nevű amerikai alternatív rock-együttes adja, akik egy olyan banda, amire érdemes odafigyelni. 

Az új single-jük a Warriors, ami ösztönző lehet bárki számára a katonás ritmusa miatt, amelytől az ember úgy érezheti magát, mint egy igazi harcos, és a League of Legends-et játszók számára is ismerősen csenghet, hiszen ez a világbajnokság hivatalos dala. 

Minden bandatag több hangszeren is játszik, és mind pontosan tudják, mit csinálnak. Ben McKee 2009-ben csatlakozott, abban az évben, mint Wayne „Wing” Sermon. Két évvel később lett bandatag Daniel Platzman. Mindhárman hét vagy annál több hangszeren játszanak, ami mutatja zenei tudásukat, és a zenekaruk értékét. Sok zenész megfordult már a bandában, de be kell vallani ez a felállás legjobb. Frontemberük Dan Reynolds különleges hanggal rendelkezik, ezenkívül pedig lábdobozik, pergődobozik, és akusztikus gitáron játszik. Dan 2010-ben találkozott a feleségével, Aja Volkman-nel, azóta egy gyermekük van, valamint kettejüknek köszönhető az Egyptian zenei formáció.

Eddig egy albumuk jelent meg 2012-ben Night Visions néven, ez hozta meg nekik az igazi áttörést. Azóta reklámokhoz is felhasználják zenéiket, és már a Sziget fesziválköztársaság fellépői is voltak. Sikerességüket igazolja, hogy több díjat nyertek, ami mutatja, hogy nem csak a rajongóik ismerik el a munkájukat, hanem a zenei szakemberek is.

Sikereik ellenére sem veszítették el emberségüket, ennek bizonyítéka, hogy egyik rákkal szembeni küzdelemben elhunyt rajongójuk tiszteletére hozták létre a rákos fiatalokat, és családjaikat segítő Tyler Robinson Fundation nevű alapítványt. 

Írta: Novák Eszter és Fekete Anna 12. C 

Egy elsősavató, két szemszög

           Ha új tanév, akkor elsősök, márpedig ha elsősök, akkor elsősavató. A gimnáziumunkban már hagyománnyá vált rendezvény, ebben az évben is megrendezésre került, a 10B osztály szervezésében, hiszen ők nyerték meg a pályázatot.

            Az osztályoknak egy hónapjuk volt, hogy próbáljanak és elvégezzék az előzetes feladatokat. A célkitűzés nyilván minden osztálynál a győzelem volt, ezért sok munkát és energiát fektettek az előkészületekbe. A jól megérdemelt siker pedig garantált volt, hiszen, mindenki élvezte a délutáni előadásokat és a napközben itt-ott felbukkanó rockereket, avatárokat, sárga diákokat, illetve, az iskolatáska helyett vödörrel mászkáló diákok látványát. Azon túl, hogy be kellett öltözni, a „nagy napon”, délelőtt, minden osztály kapott egy feladatsort, melynek megoldásával bizonyíthatták rátermettségüket, és gyakorolhatták a csapatmunkát.
            Délután fél háromtól a tornateremben, minden osztály lehetőséget kapott, hogy bemutassa, egy hónap munkájának gyümölcsét, ahol számos tanár és felsőbb éves diák jelen volt. Jól összehangolt és ügyesen koreografált táncok illetve, igényesen megszervezett szituációs feladatok jellemezték az osztályokat. Ugyanakkor nevetésben sem volt semmiképp hiány. Mindent a jókedv és a precizitás írt körül, csak úgy, mint a diákéletet a Fazekasban. Ezúton is gratulálunk az első helyezettnek, a 9.KnyB-nek, és köszönjük a 10.B lelkiismeretes munkáját!

Kovács Lili

Pantomim, reggeli torna, Barbie Girl és tizenöt éves kisbabák… Mint valami zavaros, hajnali álom utolsó képe. Így tűnik fel előttem az elsősavató. Már az előkészületek is maradandó élménnyé váltak az osztályunk számára, hiszen a testnevelés és osztályfőnöki órák a közös tánc gyakorlásával teltek már két-három hete. Arról nem is beszélve, hogy egy indulót is írni kellett (volna), amely az elsősavató előtti napon még nem volt meg a végleges formájában.

Aznap reggel negyed nyolcra kellett menni, úgyhogy korán reggel buszra szálltam kezemben apukám szürke vödrével, melynek a pluszpont szerzésben volt szerepe. Egy ideig kényelmetlenül éreztem magam, de útközben fölszállt még két fazekasos csinos vödrökkel, úgyhogy helyreállt a lelki békém.

A nap első programja a reggeli torna volt, erre már teljes fegyverzetben mentünk le, ahogy jó pantomimesekhez (na meg kisbabákhoz) illik. Ez már teljesen felrázott minket, úgyhogy frissen láthattunk hozzá a reggel megkapott feladatlapokhoz. Napközben a feladatok elvégzése mellett az órákhoz illő hangulat fenntartása is fontos lett volna, de tény, hogy nehéz komolynak maradni, ha olyan figyelmeztetésekkel kell tölteni a kémia óra drága perceit, hogy „Tedd le a cumidat, és figyelj arra, amit mondok!” és hasonlók.

A délután is egészen jól sikerült, én legalábbis elégedett voltam az osztályunk csapatmunkájával, és nagyon jól szórakoztunk a többi osztály produkcióján is. A technika sem hagyott kívánnivalót maga után, a kivetítő és a hangosítás is nagyon jó volt.

A legjobbak kilétét persze nem vitathatta senki, de itt igazán nem a győzelem volt a legfontosabb. Hanem hogy igazi fazekasosokká váltunk, és megnevettettük a felsősöket és a tanárokat, akik kíváncsian beültek a fülledt tornaterembe, hogy (szó szerint is) közelebb kerülhessenek hozzánk.

Lente Ilka

Halloween

Mindenkit köszöntünk október hónapban. Mi más is lehetne az első szezonális cikk alapja, mint az ősi eredetű méltán híres ünnep, a Halloween. Minden kisgyerek és horror rajongó közös szeánsza ez, mely során egyszerre élvezhetik a cukor és a művér áztatta jelmezek és sminkek összhangját.

De mi is az a Halloween?

A szó maga az óangol eredetű All-Hallows-Even azaz Mindenszentek éjszakájából származik.

Alapját több pogány kultúra összemosódása adja. A kelta vallási rituálékból ered a dátum (október 31). A kelta papok, a druidák, a halálisten (CronCruach) számára emberáldozatokat mutattak be a kelta óév utolsó napján. Ebbe fonódott bele a római gyümölcsfák és kertek istennőjének (Pomona) ünnepe ahol az azévi jó termést köszönték meg. Mindkét rituálé a gonosz elűzésére és az elhunyt szeretetekkel való találkozás céljául is szolgált.

Elterjedt szimbóluma a töklámpás, aminek több jelentése is van. Először is utat mutat a holtak lelkének az október 31-ei éjszakai sötétségében. A tök maga a jó termésért való köszönet jelképe is. A töklámpás másik neve Jack O’Lantern ami egy ír részeges kovács legendájából ered. A legenda szerint Jackért eljött az ördög hogy a pokolba vigye, de Jack furfanggal kibúvót talál, így nem kellett az ördöggel mennie. Ám ez nem bizonyult jó döntésnek, mivel rossz cselekedetei miatt nem mehetett a mennyországba és a pokolba sem. Így lelke a két világ között rekedve bolyong az ördögtől kapott örökké égő parázs fénye mellett keresve megnyugvást. Ennek a parázsnak és Jack arcának szimbóluma a nevető töklámpás.

Az évek során a kultúra fejlődésének és a kereszténység elterjedésének hatására az ünnep elvesztette vallásos mivoltát és már csak szokásként jelentkezik a különböző országokban. Régen az állatbőrbe való beöltözés és elmaszkírozás a gonosz lelkek megtévesztéséül szolgált, hogy ne ragadják el az élőket a szellemvilágba, ám mára ez már csak egy ügyes marketingfogás, aminek hatására gyerekek, és valljuk be a felnőttek is szívesen öltöznek különféle jelmezekbe mindenféle mögöttes tartalom nélkül. Továbbá hozzáadódott még ehhez az ünnephez az Amerikában elterjedt, majd az egész világot meghódító csokigyűjtés, melynek szállóigéje a „Trick or Treat!”(csokit vagy csínyt). Európában csak a XX. század legvégén terjedt el. Viszont még így se sikerült minden országot teljesen bűvkörébe vonnia. Többek között Magyarországot sem, hiszen nálunk ez még a mai napig is idegen szokásként hat.

A Fazekasban is megtartjuk a Halloweent beöltözhettek, tökkereső versenyben vehettek részt, illetve süti és tökfaragó versenyre nevezhettek be.

A jelmezeitekhez, valamint a hozzájuk társuló sminkhez és körömhöz ötleteket az októberi KreatÉva rovatban találhattok, valamint remek smink és otthon elkészíthető jelmez ötletek vannak youtube-on (MadeYewLook, LaurDIY)

Süti ötletek a süti versenyre:

Sütőtökös muffin gyömbéres krémmel: 

Hozzávalók (12 db-hoz):

20 dkg sütőtök (megsütve, pürésítve)
20 dkg nádcukor
2 tojás
csipet só
1 csomag sütőpor
20 dkg liszt
5 dkg durvára vágott dió
85 ml semleges ízű olaj (napraforgó, repce)
1 tk. őrölt fahéj
3 cm frissen reszelt gyömbér
15 dkg mascarpone
2 ek. porcukor
ételfesték, kakaópor
cukormáz, étcsoki

Összekeverem a sütőtököt a tojással, a cukorral és az olajjal, valamint a reszelt gyömbér kétharmadával, a fahéjjal és a dióval. Hozzákeverem a liszttel elkevert sütőport, majd muffin papírral kibélelt muffin formába adagolom. 180 fokos sütőben 20-25 perc alatt készre sül.

A gyömbéres krémhez a mascarponét elkeverem a porcukorral és a maradék gyömbérrel. Kisebb adagokra osztom, kakaóval és ételfestékkel színezem.
A további díszítéshez vékonyan megolajozott alufóliára olvasztott csokoládéval és cukormázzal rajzolok figurákat. Nem érdemes túl vékony vonalakat húzni, mert később könnyen törnek. Mivel a figurák száradási ideje a leghosszabb, érdemes már egy nappal korábban elkészíteni őket. 

Tipp: a muffinok krémjébe barna keksszel (a csokis Győri Édes tökéletes a célra) sírköveket is lehet állítani, a végeredmény igen bizarr.

Sütőtökös muffin

Hozzávalók:

4 dl liszt: 2 dl rétes liszt, 2dl finom liszt
1 cs. vaníliás puding por
1 cs. vaníliás sütőpor
1,5 dl cukor
2 dl darált dió
1 kávés kanál fahéj
15 dkg olvasztott vaj
4 dl (apró lyukún reszelőn) reszelt sütőtök
2 dl tej
0,5-1 dl meleg víz(annyi vizet adjunk hozzá, hogy sűrű tésztát kapjunk)
apró kockára vágott étcsokoládé (pl.: Katica tortabevonó)
díszítéshez tökmag

Elkészítés:

A sütőt 170˚C-ra előmelegítjük(légkeveréses sütőben 160˚C).Reszeljünk le apó lyukú reszelőn 4 dl-nyi sütőtök-öt! A sütőformába tegyünk sütő papírt vagy olajozzuk és lisztezzük be!Vágjuk apró kockákra a tábla étcsokoládét! A hozzávalókat keverjük össze, majd a tésztát tegyük a sütőformába! A muffin-ok tetejét díszítsük tökmaggal, ízlés szerinti mennyiséggel! A süteményeket helyezzük a sütőbe és 30-40 percig süssük!


Fekete Anna és Novák Eszter 12.C

Élménybeszámoló a végzős franciások szegedi útjáról

A csapat a vonatállomáson

A Debreceni Fazekas Mihály Gimnázium tanulójaként részt vehettem a minap egy utazáson, hála a Szegedi Tudományegyetem és iskolánk közreműködésének. Nem is egy szimpla utazás volt ez, hiszen még másik nyolc osztálytársammal egy francia civilizációs versenyen vettünk részt szeptember 19-20-án, melyet a francia két tanítási nyelvű középiskolák számára rendeztek a Francia Egyetemi Központ hivatalos létrejöttének alkalmából.

 A vonatunk nyolckor indult, s a 13. B-s csapat még álmosan keresgélte a helyét. Pár óra utazás után meg is érkeztünk Szeged városába, ahol eddig még soha nem jártam. Itthon, amikor meséltem, hogy hová megyünk, sokan mondták azt, hogy szép hely, jó hely, de sokszor hallottam már ilyesmit, így nem számítottam semmi különösre. Odaérve azonban kellemesen csalódtam, amint Szeged hangulata pillanatok alatt teljesen átjárt. Színes utcák, tisztaság, gyönyörű épületek, virágok, élet fogadott. Persze, debreceniként nem panaszkodhatok, hiszen kétséget kizáróan van itt is mit látni, de ez a hely már elsőre teljesen elbűvölt, mintha személyisége volna. 

Első utunk a szállásra vezetett, a Tisza Sport Hotelbe, ahol négyágyas szobákban aludtunk. Lepakoltunk, szusszantunk egyet, majd valamivel később már fel is kerekedtünk a SZTE Jogi karának épülete felé, ahol a verseny megnyitója megrendezésre került. A megnyitó előtt egy büfé várt minket, úgyhogy neki is estünk a szendvicseknek, mielőtt kezdetét vette a verseny. Így, miután a megnyitón harmadikként húztak ki bennünket, újult erővel kerekedtünk fel a feladványok megoldására. 

A díjkiosztón

A verseny a városban zajlott és 10 állomásból állt. Mindegyiknél kaptunk egy-egy borítékot, amelyben egy feladvány írta le, hogy hol találjuk a következő állomást, illetve milyen feladatot kell addig teljesítenünk és leadnunk az adott ponton álló játékvezetőnek. Az első feladványnál kissé elakadtunk: körbejártuk a főteret, nem igazán tudtuk, mit keressünk, de aztán belerázódtunk a dologba és végül sikeresen megtaláltuk azt a termet, ahol átvehettük a következő borítékot. Ezt még másik kilenc feladat követte: fotót kellett csinálnunk egy műemlékkel, szoborral; dalt kellett kiegészítenünk; térképen folyókat bejelölnünk; egy zsinagógáról neveket kellett leolvasnunk, pétanque-oztunk, barkóbáztunk - mindezt a francia kultúrával és magával Szegeddel kapcsolatosan. Mindeközben megnéztük a várost, sétáltunk egy nagyot (néha nagyobbat is, mint kellett volna), nevettünk és igazán jól éreztük magunkat; bár mi érkeztünk meg utoljára a célegyenesbe, ezért sajnos nem reménykedtünk túl jó eredményben... 

A hosszú órákig tartó séta után fáradtan és éhesen érkeztünk meg a 'Spirou' képregény 75. születésnapja alkalmából rendezett kiállítás megnyitójára, ahol megtekinthettünk néhány képet, kaptunk Spirou-s kalapot, naptárat, sőt, még egy állófogadáson is részt vehettünk, ahol többek között sütemény- és belga sörkóstoló is volt. 

Díjkiosztó

Másnap délelőtt a Centre Universitaire Francophone ünnepélyes megnyitójára mentünk, ahol a Himnusz meghallgatása után többek között Martonyi János külügyminiszter, Trócsányi László Magyarország párizsi nagykövete, Novák Katalin frankofón ügyekért felelős miniszteri biztos beszédét hallgattuk meg, akik mind arra biztattak: érdemes élni a Szegeden folyó francia nyelvű képzés nyújtotta lehetőségekkel, hiszen színvonala nem csupán kiemelkedő, de a hallgatók egyszerre szerezhetik meg a szegedi és a Lille-i egyetem diplomáját a nemzetközi kapcsolatok területén. Ezek után zajlott a verseny eredményhirdetése, ahol megtudtuk, hogy ötödik helyezést értünk el, és ezzel nagy értékű jutalomban részesültünk! Mindannyiunkat nagyon feldobott ez a hír, örültünk, hiszen a csütörtöki nap folyamán lelkiismeretesen végigcsináltunk minden feladatot és igyekeztünk mindezt legjobb tudásunk szerint tenni. 

Azután ismét egy büfé várt minket a Szegedi Tudományegyetem épületében, majd végül újra Debrecen felé vette útját kis csapatunk.