Kultúrbonbon – októberi programajánló

„Feleltetés, lecke és dolgozat, átkozhatod, diák a sorosodat” – énekelném én is legszívesebben néha, de persze tudom, hogy ez nem igaz. Mióta megnéztem a Csokonai Nemzeti Színház Légy jó mindhalálig című musicaljének új feldolgozását, - bár a dallam óhatatlanul a fejemben ragadt, és néha a legváratlanabb pillanatokban van kedve a felszínre törni -, még biztosabban érzem, hogy diáknak lenni jó. 

Azt már előzetes kutakodás alapján megtudtam, hogy Debrecenben a Csokonai Színház 125 éves fennállásának évfordulóján 1991-ben mutatták be először Móricz regényének musicalváltozatát, majd számos belföldi és külföldi bemutató után 2013 decemberében tért vissza a teátrum nagyszínpadára, és hogy különösen eredetivé téve a darabot, Nyilas Misi történetét az Ady Endre Gimnázium ének-és drámatagozatos diákjai, illetve tanárai elevenítik meg. Tudtam, hogy több ismerősömet is látni fogom a kisebb-nagyobb szerepekben, ami még inkább felkeltette az érdeklődésemet. A könyvet olvastam, a musicaleket szeretem, a kinti esős-bentre-vágyós hangulattal, a fekete magas sarkúmmal meg persze egy adag kíváncsisággal minden adott volt egy jó kis előadáshoz, amire – mint utólag kiderült – a jó nem kifejezés.

A darab már az első perctől fogva pörög, unatkozni még az előadás előtt „kisfiam-szállj-le-cipővel-a-székről-nem-otthon-vagy” nézéssel rendreutasított gyerekeknek sincs alkalmuk, én pedig már az első zeneszámnál sajnálom, hogy nem állhatok be Nyilas Misi és társai közé egy „tízperc”-re énekelni, táncolni, pakkot dobálni vagy akár csak felelni a világító földgömb mellett földrajzórán. Mert ugyan tudjuk és látjuk, hogy Misi és persze a többi diák élete a kollégiumban valójában nem pogácsaillatú tündérmese, sokkal inkább valóság: átmenet a gyerek-és felnőttkor között, a terhekkel, amiket nehéz cipelni és a csalódásokkal, amiket még nehezebb feldolgozni. És ennek ellenére vagy talán éppen emiatt, részük van, - és persze velük együtt nekünk is - feledhetetlen emlékekben, megrendítően szép pillanatokban és sokszor az önfeledt játékban, ami nélkül talán nem is tudnának megbirkózni a nehézségekkel.  Az élet szép, az élet minden – énekli a jóságos Valkay tanár úr Misivel és az egész osztállyal együtt a musical legismertebb dalát, engem pedig épp kezdene elönteni az „én-is-debreceni-diák-akarok-lenni” érzés, amikor rájövök, hogy az vagyok, és nem tudom megállni, hogy ne mosolyogjak.

Érdekes (vagy teljesen átlagos, ki tudja), hogy általában onnan tudom, hogy egy könyv, film, színdarab vagy zene nagyon tetszik, hogy utána még órákig vagy esetleg napokig a hatása alatt vagyok. Semmi mással nem tudok foglalkozni, és igazából nincs is hangulatom hozzá. Olyan, mintha nem tudnék visszatérni abba a világba, amiben azelőtt voltam, és ha nagyon erősen akarnék fogalmazni, akkor akár azt is mondhatnám, hogy nem is tudnék, mert a saját kis világom, ha a picinél is kevesebbet, de valamiben változott. Azt mondják, hogy egy alkotás akkor értékes, ha alakít rajtad egy kicsit, ha utána azt érzed, hogy már nem vagy ugyanaz. Ad valamit és te több leszel. És én pontosan ezt éreztem.

Ez a hangulat igazából az előadás végéig, sőt még utána is megmarad bennem. A fülembe tapadnak a dallamok, libabőrös leszek egy-egy szebb vagy magasabb akkordtól, legszívesebben beállnék korcsolyázni a többiekkel, sajnálom Misikét meg Bella kisasszonyt, de azért nevetek Sanyikán és a hölgyeken, akik naivan várják, hogy a harmadik osztályt is bukdácsolva végző gyerek ledoktoráljon, haragszom Török Jánosra, félek a fegyelmi bizottságtól, és hálás vagyok Valkay tanár úrnak, amiért kiáll Misi mellett, amikor mindenki bűnösnek tartja. A darab végén pedig értem és érzem, hogy ez valami más, valami több, és nem pusztán egy régi történet a kollégiumi diákság életéről.

„Az élet szép, az élet minden…” – dúdolom magamban nemcsak kifelé menet, hanem már napok óta egyfolytában, és kivételesen nem idegesít a dallamtapadás.

A darabot megnézhetitek október 30-án, csütörtökön 19 órától, valamint 31-én 14 és 19 órától a Csokonai Nemzeti Színházban.

Írta: Hevessy Angéla 12.E

Halloween

Mindenkit köszöntünk október hónapban. Mi más is lehetne az első szezonális cikk alapja, mint az ősi eredetű méltán híres ünnep, a Halloween. Minden kisgyerek és horror rajongó közös szeánsza ez, mely során egyszerre élvezhetik a cukor és a művér áztatta jelmezek és sminkek összhangját.

De mi is az a Halloween?

A szó maga az óangol eredetű All-Hallows-Even azaz Mindenszentek éjszakájából származik.

Alapját több pogány kultúra összemosódása adja. A kelta vallási rituálékból ered a dátum (október 31). A kelta papok, a druidák, a halálisten (CronCruach) számára emberáldozatokat mutattak be a kelta óév utolsó napján. Ebbe fonódott bele a római gyümölcsfák és kertek istennőjének (Pomona) ünnepe ahol az azévi jó termést köszönték meg. Mindkét rituálé a gonosz elűzésére és az elhunyt szeretetekkel való találkozás céljául is szolgált.

Elterjedt szimbóluma a töklámpás, aminek több jelentése is van. Először is utat mutat a holtak lelkének az október 31-ei éjszakai sötétségében. A tök maga a jó termésért való köszönet jelképe is. A töklámpás másik neve Jack O’Lantern ami egy ír részeges kovács legendájából ered. A legenda szerint Jackért eljött az ördög hogy a pokolba vigye, de Jack furfanggal kibúvót talál, így nem kellett az ördöggel mennie. Ám ez nem bizonyult jó döntésnek, mivel rossz cselekedetei miatt nem mehetett a mennyországba és a pokolba sem. Így lelke a két világ között rekedve bolyong az ördögtől kapott örökké égő parázs fénye mellett keresve megnyugvást. Ennek a parázsnak és Jack arcának szimbóluma a nevető töklámpás.

Az évek során a kultúra fejlődésének és a kereszténység elterjedésének hatására az ünnep elvesztette vallásos mivoltát és már csak szokásként jelentkezik a különböző országokban. Régen az állatbőrbe való beöltözés és elmaszkírozás a gonosz lelkek megtévesztéséül szolgált, hogy ne ragadják el az élőket a szellemvilágba, ám mára ez már csak egy ügyes marketingfogás, aminek hatására gyerekek, és valljuk be a felnőttek is szívesen öltöznek különféle jelmezekbe mindenféle mögöttes tartalom nélkül. Továbbá hozzáadódott még ehhez az ünnephez az Amerikában elterjedt, majd az egész világot meghódító csokigyűjtés, melynek szállóigéje a „Trick or Treat!”(csokit vagy csínyt). Európában csak a XX. század legvégén terjedt el. Viszont még így se sikerült minden országot teljesen bűvkörébe vonnia. Többek között Magyarországot sem, hiszen nálunk ez még a mai napig is idegen szokásként hat.

A Fazekasban is megtartjuk a Halloweent beöltözhettek, tökkereső versenyben vehettek részt, illetve süti és tökfaragó versenyre nevezhettek be.

A jelmezeitekhez, valamint a hozzájuk társuló sminkhez és körömhöz ötleteket az októberi KreatÉva rovatban találhattok, valamint remek smink és otthon elkészíthető jelmez ötletek vannak youtube-on (MadeYewLook, LaurDIY)

Süti ötletek a süti versenyre:

Sütőtökös muffin gyömbéres krémmel: 

Hozzávalók (12 db-hoz):

20 dkg sütőtök (megsütve, pürésítve)
20 dkg nádcukor
2 tojás
csipet só
1 csomag sütőpor
20 dkg liszt
5 dkg durvára vágott dió
85 ml semleges ízű olaj (napraforgó, repce)
1 tk. őrölt fahéj
3 cm frissen reszelt gyömbér
15 dkg mascarpone
2 ek. porcukor
ételfesték, kakaópor
cukormáz, étcsoki

Összekeverem a sütőtököt a tojással, a cukorral és az olajjal, valamint a reszelt gyömbér kétharmadával, a fahéjjal és a dióval. Hozzákeverem a liszttel elkevert sütőport, majd muffin papírral kibélelt muffin formába adagolom. 180 fokos sütőben 20-25 perc alatt készre sül.

A gyömbéres krémhez a mascarponét elkeverem a porcukorral és a maradék gyömbérrel. Kisebb adagokra osztom, kakaóval és ételfestékkel színezem.
A további díszítéshez vékonyan megolajozott alufóliára olvasztott csokoládéval és cukormázzal rajzolok figurákat. Nem érdemes túl vékony vonalakat húzni, mert később könnyen törnek. Mivel a figurák száradási ideje a leghosszabb, érdemes már egy nappal korábban elkészíteni őket. 

Tipp: a muffinok krémjébe barna keksszel (a csokis Győri Édes tökéletes a célra) sírköveket is lehet állítani, a végeredmény igen bizarr.

Sütőtökös muffin

Hozzávalók:

4 dl liszt: 2 dl rétes liszt, 2dl finom liszt
1 cs. vaníliás puding por
1 cs. vaníliás sütőpor
1,5 dl cukor
2 dl darált dió
1 kávés kanál fahéj
15 dkg olvasztott vaj
4 dl (apró lyukún reszelőn) reszelt sütőtök
2 dl tej
0,5-1 dl meleg víz(annyi vizet adjunk hozzá, hogy sűrű tésztát kapjunk)
apró kockára vágott étcsokoládé (pl.: Katica tortabevonó)
díszítéshez tökmag

Elkészítés:

A sütőt 170˚C-ra előmelegítjük(légkeveréses sütőben 160˚C).Reszeljünk le apó lyukú reszelőn 4 dl-nyi sütőtök-öt! A sütőformába tegyünk sütő papírt vagy olajozzuk és lisztezzük be!Vágjuk apró kockákra a tábla étcsokoládét! A hozzávalókat keverjük össze, majd a tésztát tegyük a sütőformába! A muffin-ok tetejét díszítsük tökmaggal, ízlés szerinti mennyiséggel! A süteményeket helyezzük a sütőbe és 30-40 percig süssük!


Fekete Anna és Novák Eszter 12.C