DARÓCZI JAKAB (szerkesztő): Üzenet

fekszem a sötétben

csukott szemmel.

várok.

várom, hogy zörrenjen a telefon,

jelezze, új üzenetet kaptam.

akkor felveszem.

elolvasom, amit írtál.

te már látod, hogy láttam.

rápillantok a nevedet jelző vastag betűkre.

írni kezdek.

elküldöm.

megvárom, hogy kiírja:

„látva”.

leteszem a telefont.

fekszem a sötétben

csukott szemmel.

várok.

DARÓCZI JAKAB (szerkesztőnk): Gyászbeszéd egy lélekdarab temetésén

A sötétség néma.

Csak a légfrissítő szisszen.

Neki nem szóltak, hogy

gyászolunk.

Gyászoljuk a lelkemnek azt a darabját,

ami ma meghalt.

Meghalt, mert visszaadtad.

De igazából el se vetted,

már az elején elutasítottad.

Akkor még élt,

igaz, már haldoklott.

Utolsó erejével még befeküdt a betegszobára.

Infúzión kapta a reményt.

Az elején csak kis adagokban,

de idővel növelni kellett.

Az állapota egyre csak romlott.

Halála lassú volt,

csigaháton lovagló kínszenvedés.

Jó lenne azt mondani, hogy nem érezte…

de halottról hazudni nem illik.

Azután kómába esett.

Hiába hívtuk a lélekbúvárt,

már ő sem segíthetett.

Néha megmozdult,

arcára kiült a fájdalom grimasza.

Morfiumot kapott,

lovaknak elegendő adagot.

Párszor segített.

Végül elhunyt.

Csendesen ment el,

csak az EKG zajongott,

de ő is hamar belenyugodott.

Néha pittyentt egyet,

olyankor ejtett el egy-egy könnycseppet.

Hát, ég veled, lélekdarab.

Nélküled már nem leszek egész,

talán fél se.

Azért nyugtat a tudat,

hogy nyughelyed előkelő helyen van,

a Szívtemető
 bal sírkamrái közt.

Nagyvárad, 2014. 01.02.

A Múzsa nyáron is teszi dolgát...

SZŰCS NOÉMI: NÉHA

néha vállat rándít a szív

és büszkén dobban egy nagyot 

sóhajtva ledobál minden

veled született bánatot.

másnap úgy ébred, hogy reszket,

minden homályos és hideg,

ma is dobogni kellene

mégis, mégis... ugyan minek?

néhanap a csésze alján

te vagy a halálos zordó.

nem tudlak hová tenni, mint

hajamban egy kusza forgó.

emléked a korlát melynek

hiánytól részegen dőlök,

ha rágyújtok egy érzésre

s amíg elég, addig bőgök.

néha nem érdekel semmi.

ha látlak az utcán menve

és már nem is nekem köszönsz,

csak úgy az ismeretlenbe,

akkor sem tud fájni. már. úgy.

pedig megmaradt idegen,

hogy egyik nap még benne vagy,

aztán csak karc a szívemen.

SZONETTEK II.

Bár vége a tanévnek, a Fazekas Újság nyáron is vár írásokat. Most idézzük fel azt, amikor a 9.KNyB-sek tanulták, mi az a szonett.

Ozsváth Regina

CÍM NÉLKÜL

Megtetted, bár mindig is tudtad,

Hogy hat rám a hang, a szó, a lélek.

Most szétszaggatott testben élek, 

Amelybe kétszer belerúgtak.

Roppanó bimbó volt a szívem,

Míg meg nem csókolta izmát a halál.

S ha majd egy másik vírust talál,

Újra keringeni fog vérem.

Vírust, mely kinyitja ereim,

Megfertőzi szívem s agyam.

Miközben már nem gondolok rád.

Más kezét fogják majd kezeim,

Újonnan kezdem társas utam.

Látván, óh, haragod hiányomra vált.

Szonettek I.

A TAVASZ ÉRKEZÉSE

                                                                           

Végre a tavasz megérkezett,

amit szívünk oly régóta vár.

Arcunkat simogatja a napsugár,

ami a hideg télben elveszett.

Most már minden állat eleven,

a fák lombja levelekbe borul már.

Mindenki érzi, hogy mindjárt itt a nyár, 

a madarak vidáman csicseregnek.

A szabadban virágok illatoznak, 

minden élőlény új életre kel,

boldog elevenségtől tombolnak.

Új reményt és értelmet nyer az élet,

 minden lélek vidám és szabad,

a tavasz végre megérkezett.

                                          (Szoboszlai Boglárka 9. KNyB)

Ahogy Varró Dániel és Tóth Krisztina kezdte...

Mindketten József Attila-díja költők, írók. Gimnazista korukban elküldték néhány írásukat Sárvárra, a legrangosabb magyar nyelvű irodalmi pályázatra. A neves zsűri (rangos költők, írók) beválasztotta őket pályázatuk alapján a legjobb 50-be.Ezután táborban vettek részt, ami igazi műhelymunka lehetett: rangos költők és írók vezették be őket s nyertes társaikat az ALKOTÁS rejtelmeibe.

         

          Erre biztatlak Benneteket most én is. Ha van az asztalfiókban olyan írásotok, amelyeket elküldenétek, bátran tegyétek! Ha nincs, írhattok, hisz a határidő 2013. február.15.Először érdemes magyartanárotokkal konzultálni minderről. Kerülj be te is az legjobb 50-be! Az idei tábor a tavaszi szünetet megelőző 4 tanítási nap :)További információk: Vidákovics Gyöngyi tanárnőnél




 Íme a pályázati kiírás:

PÁLYÁZATI KIÍRÁS

Az Írók Szakszervezete, az Írók Alapítványa,

a Sárvári Tinódi Gimnázium és Sárvár Város Önkormányzata

2013. március 26 – 29-ig

Sárvár városában megrendezi

a magyar nyelvű Kárpát-medencei diákírók, diákköltők

36. irodalmi pályázatának táborát.

Ennek előkészítéseképpen vers-, próza és tanulmány kategóriában pályázatot hirdetünk, és várjuk minden 14 -18 év közötti középiskolás diák magyar nyelven írt írásait. Egy-egy pályázat maximális terjedelme műfajonként 15 írógéppel, számítógéppel - 14 pontos betűnagysággal - kéziratoldal lehet, de ebben a terjedelemben kézzel írt, jól olvasható írásokat is elfogadunk.  

         A pályázatok beérkezésének határideje: 2013. február 15.

         Kérjük, hogy a pályázók postán, egy, jól olvasható példányban küldjék el munkáikat, és a borítékra kívülről írják rá, hogy melyik kategóriában pályáznak (így: „verspályázat”, „prózapályázat” vagy „irodalmi tanulmány-pályázat”). Tehát, aki pl. két kategóriában pályázik, két borítékban küldje írásait.

A pályázatokat a következő – új - címre várjuk:

Írók Alapítványa,

Budapest, 9. Posta

1450 Budapest – postán maradó

         Fontos: E-mailen beérkező pályamunkákat nem veszünk figyelembe, mivel hitelességük nem biztosítható.

         Kérünk mindenkit, hogy pályázata belső címoldalán tüntesse fel saját nevét, címét, e-mail címét, esetleg telefonszámát, valamint iskolája nevét, címét, e-mail címét és telefonszámát. 

A pályázat nem jeligés.

         Az ötven legjobb pályázat szerzőinek 2013. március 16-ig elküldjük a meghívást az idei sárvári irodalmi táborba, ahol a neves írókból, költőkből álló zsűri tagjai műhelymunka során értékelik a pályázatokat, és sor kerül a díjkiosztó ünnepségre is.

         A beérkezett írások visszaküldésére, a szokásos nagyszámú pályázatra való tekintettel, nem vállalkozunk. A táborban csak a meghívottak részvételét tudjuk biztosítani. Számukra a rendezvény díjmentes. Szükség esetén a meghívottak útiköltségét megtérítjük.

Budapest, 2013. január 09.

            

A rendezők nevében minden érdekeltnek jó munkát és sikeres pályázatot kíván:

                                                                                                                                                                                                                  Mezey Katalin

                                                                                                       szervező, zsűri elnök sk.

Szerkesztőnk verse a www.poet.hu oldalon megjelent!

Szűcs Noémi: Kiakasztófa

Borsónyi bennem a nincstelen hang,
Kevéske kincsem a végtelen tér,
a zűr, ami kong, mint halálharang,
ami a szív belső bugyrába ér.

Amint lépted kitépted utamból,
üressé lettem s elfogyott szavam.
Arcod megszűnt bennem a tudattól,
csak hangod fullánkja csípi nyakam.

Szavaid, szíved végtelenségét
őrzi magában minden holt mosoly.
Néma nyugalmad zúgó zenéjét,
ami bennem lett csikorgó sikoly.

Szeretlek! Szert tettem rá, mit jelent,
szert ettem rá, de semmi nem hatott.
Emléked fájva köti a cement...
Minden kósza hitem cserbenhagyott.

Forrás: Poet.hu

                   Gratulálunk!

Szűcs Noémi: Egy csipet slam poetry

Egy olyan modern költészeti stílusról lesz most szó, amely remélhetőleg egyre inkább elterjed hazánkban is.  Szűk körű, ám nagy sikere abban lakozhat, hogy nem olvasva, hanem szóban, leginkább élőben hatásos. A mai kor fiataljaihoz is éppen ezért juthat el sikeresebben: nem mondhatni sajnos, hogy manapság minden sarkon láthatunk az utcán verses kötetekkel rohangáló embereket, viszont annál inkább találkozunk velük fülhallgatóval a fülükben. A slam poetry sajnos sem hazánkban, sem "szülőországában", az Egyesült Államokban igazán elfogadott műfaj az irodalmi kultúra, a magasköltészet által. Valljuk be - nem tűnik úgy, hogy komolyan veszik a slammerek által képviselt formátumot.

De mi is az a slam poetry?

A slam poetry egy olyan alulról szerveződő esemény, ahol a résztvevők saját verseiket, műveiket előadják pár percben – írja a Wikipédia. A „slam” szó az angolban: ajtó becsapódása, telefon lecsapása, levágás, kemény, éles kritika, bírálat, erősen megbírál, erősen megüt. A Takács Erika-féle szlengszótár szerint: leszól, valakit megkritizál, gyorsan megiszik valamit. A „poetry” szó nem más, mint költészet, költőiesség, költemények.

A slam poetry nagyon sok hangot, stílust, kultúrát vehet fel, ölelhet fel, így nagyon változatos műfaj. „Nem versfelolvasás, mert első hallásra is érthető szöveget mondunk és többnyire fejből, színpadi elemekkel tarkítva. Nem színházi előadás, mert nincs előzetes forgatókönyv, bárki felmehet a színpadra, még csak jelentkezni sem kell. Nem rap, mert nincs alatta zene és nem is szükséges a kötött ütemes lüktetés. Kicsit mégis rap, mert az utca nyelvén szól, aktuális témákról, hétköznapi emberektől, hétköznapi embereknek. Kicsit mégis színház, mert az egyes versek előre megtervezettek, begyakoroltak és az előadók a szavakon kívül egész testüket, sőt akár kellékeket is használnak. Kicsit mégis vers, mert többnyire van benne rím, hasonlat, sőt olykor metafora is.” – írja slam poetry magyarországi internetes portálja, a slampoetry.hu.

A slam poetry műfajának megalkotását - 1984-ben - egy Marc Smith nevű amerikai építőipari munkásnak tulajdonítják, aki a chicagói Get Me High Lounge-ban barátaival felolvasó esteket szervezett saját szórakoztatásukra. Később a szervezők több csapatot is meghívtak az eseményekre, így már egy komolyabb versennyé nőtte ki magát, ami kezdetben csak hobbiként indult. A hangsúly itt már nem a versek hangulatáról szólt, hanem sokkal inkább egy előadás lett. 1986 júliusában a műfaj állandó „otthonára” talált a Green Mill Jazz Club-ban. Az első Nemzeti Slam Poetry rendezvény 1990-ben került megrendezésre a san franciscoi Fort Masonban, mindössze két csapat és egy egyéni new york-i költő részvételével, ám 2010-re az ezen a rendezvényen résztvevők száma átlagosan 80 csapat között mozog!

Hazánkban a Slam Poetry Magyarország az a társaság, akik helyi slam poetry eseményeket szerveznek. Jelenleg Budapesten és Veszprémben működnek havi rendszeres klubok, Pécsett és Szegeden alkalmanként kerül megrendezésre, de Zalaegerszegen is volt már ilyen klubest.

A versenyeket általában kieséses fordulókban bonyolítják le. Az egyetlen szabály, hogy 3 perc áll rendelkezésre mindenkinek, hogy szórakoztassa, megnevettesse, elgondolkodtassa a közönséget. Amerikában ennek több szabálya is van, valamint különböző versenytípusokat is megkülönböztethetünk.

Az egyik az „open slam”, amelynek során bárki részt vehet, akár a közönség soraiból felpattanó emberek is, nem szükséges semmilyen meghívó, előre egyeztetés, ellentétben az „invitational slam”-mel, amelynek lényege, hogy csak meghívóval rendelkezők vehetnek részt a versenyben. A harmadik típusa a „theme slam”, ahol előre megadott témával kapcsolatban kell írni. Ezeken a tematikus esteken megengedett a slam poetry néhány hagyományos szabályának megszegése is, például néhány alkalommal más költők műveit is felolvashatják egyéni stílusban. Ezen kívül, keretet adva az egésznek, sokszor meghatározhatják a résztvevőket is: például csak középiskolások, csak nők, csak férfiak vesznek részt egy-egy eseményen.

Néhány költő művei erősen emlékeztethetik az embert a hip-hop zene stílusára, vagy hajazhatnak a dub poetry hagyományára is. A dub poetry egyébként egy olyan modern költészeti előadóművészeti stílus, amelyben reggae ritmusokra adják elő műveiket. Egyesek nem rímelő formát használnak, mások olyan színházi elemeket használnak, mint a hangváltások, tónusok, míg szintén mások az egész verset ironikus monotonitással szavalják. Néhányan nem használnak mást a szavakon kívül, amíg vannak, akik feszegetik a formátum határait például szájdobbal (beatbox), vagy koreografált elemekkel.

Persze, mint semmilyen „új” műfaj, ez sem maradhatott kritikák nélkül. Olyannyira, hogy elindult az „anti-slam” mozgalom is, Reverend Jen Miller által. A hagyományos esteken 1-től tízig értékelnek a bírák, ám itt mindenki tökéletes tízest kaphat.
„Számomra az egyik legmegkapóbb dolog a slamben az volt, amikor Reverend Jen előállt az anti-slammel, ahol mindenki tíz pontot kaphat. Mondhatjuk, hogy nincsenek vesztesek és győztesek, legalábbis úgy tűnhet. De azért nyilvánvaló, hogy egy nyitott felolvasó rendezvényen vannak győztesek és vesztesek, de sokkal kevésbé tűnhet irányítottnak és versenyszerűnek a dolog. Egy versenyben sokkal jobban arra koncentrálsz, hogyan sikerül az előadás, ahelyett, amit közvetíteni akarsz vele.” – írja John S. Hall amerikai költő-énekes.

Magyarországon sajnos nem kap nagy sajtóvisszhangot ez az egész, pedig megérdemelné.  A magyar nyelvben különösen sok lehetőség van a szójátékokra, az árnyalásra, különösen erősen költőies, játékos, árnyalatokban gazdag nyelvnek tartom, épp ezért igazán jók a magyar slammerek, akik kihasználják ezt. A "művészieskedés", az "irodalmiaskodás" mértéke is csökken. Természetesen semmit nem húz le a klasszikus, tradicionális költészet értékeiből, csupán egy olyan bensőséges, otthonos, érzékletes stílust teremthet, amelyben sokkal többen megtalálhatják ma a maguknak tetszőt. A mostani, modern, össze-vissza, agyonglobalizált valóságnak tükörképei lehetnek ezek a művek. Ugyanakkor az is elmondható, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a költészet ma is, most is él, művelni kell és szabad. Felhívják a figyelmet arra, hogy nem véletlenül ülsz irodalom órán, hogy figyelj oda arra, ami körülötted van. Ne csak nézz, hanem láss is - ezzel pedig abszolút kivívja ez a stílus is azt, hogy legalább annyira odafigyeljenek rá, mint bármilyen más alkotásra. 

"A magaskultúra, amely azt hitte, hogy birtokolja a költészetet tévedésben élt. De még húsz év után sem mondhatom azt, hogy a slamet tényleg elfogadták. Több egyetemen tanítok, és mindenhol tapasztalom, hogy a diákok még mindig meglehetősen tudatlanok a slammel kapcsolatban. Alice Quinn, aki a New Yorker költészeti szerkesztője volt hosszú évekig, sokat dolgozott azért, hogy egyre több ember megismerje a slamet, és hódít is szerte Amerikában, eljut azokhoz, akik nyitottak rá, de nagy általánosságban azt kell mondjam, hogy még mindig nem elég ismert. Ugyanez megy végbe itt Magyarországon is. Kiváncsi vagyok, hogy a magyar slam költők mikor veszik be az akadémikus költészetet. De érdekes módon a dolog visszafelé is működik: a szájhagyománynak igenis nagy szerepe van még mindig a kultúraközvetítésben. Az, hogy a slammerek felhasználják klasszikus költők műveit a verseit, megnyitják a megismerés útját azok felé is, akik nem ismerik ezeket a műveket. " - mondja Bob Holmann, aki amellett, hogy az egyik legnagyobb hatású kultúraszervező Amerikában, Poetry Spots című tévéműsorával három Emmy-díjat is elnyert és nem mellesleg a slam poetry elkötelezett nagykövete. (Interjú részlet, Szekeres Dóra)

Mindenképpen úgy gondolom, érdemes elmenni egy-egy ilyen slam poetry estre, ha az embernek megvan rá a lehetősége, hiszen hatalmas élményre tehet szert, aki fogékony az ilyesmire. Végezetül és nem utolsó sorban pedig itt egy hangfelvétel, megéri végighallgatni, mert rendkívül izgalmas képeket, sorokat hallhatunk.

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? (Kaláka feldolgozása)

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,

akarsz-e mindíg, mindíg játszani,

akarsz-e együtt a sötétbe menni,

gyerekszívvel fontosnak látszani,

nagykomolyan az asztalfőre ülni,

borból-vízből mértékkel tölteni,

gyöngyöt dobálni, semminek örülni,

sóhajtva rossz ruhákat ölteni?

Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,

havas telet és hosszú-hosszú őszt,

lehet-e némán teát inni véled,

rubinteát és sárga páragőzt?

Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,

hallgatni hosszan, néha-néha félni,

hogy a körúton járkál a november,

ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember,

ki fütyörész az ablakunk alatt?

Akarsz-e játszani kígyót, madarat,

hosszú utazást, vonatot, hajót,

karácsonyt, álmot, mindenféle jót?

Akarsz-e játszani boldog szeretőt,

színlelni sírást, cifra temetőt?

Akarsz-e élni, élni mindörökkön,

játékban élni, mely valóra vált?

Virágok közt feküdni lenn a földön,

s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Tóth Zita Emese: Húzódások

1.
Ahogy'
dolgozni kezd a szinusz csomó,
és a hisz-köteg adja át a
Tawara-szárnak a jelet,
és pumpálásra készteti a Purkinye-rostokat,
tudod, mikor meghallom a neved.
Megindul a vér az aortán keresztül,
bezúdul a kisebb testvénákba,
érzem..

s ha majd esik az eső,
mert esni fog,
szivárványbőröm legyen,
hogy megismerj,
merj, merj,
ne csak szeretni, akarni is.

2.
Ne csak szeress,
akarj is,
marj is,
mert csak ez a veled- nélkülözés
tud édesen fájni.
És maradj, maradj magadnak,
-ahogy én is magamnak-
mással,
meg ezzel a csendes, rezignált
elmúlással.

Deákpoézis

Újabb pályázat
 Cím: Deákpoézis - 2012
Kiíró: Teleki Tehetséggondozó Kollégium (Miskolc), Borsod-Abaúj-Zemplén
Megyei Önkormányzat Surányi Endre Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium
Határidő: 2012. 01. 27.
Pályázhat: középiskolai tanulók
-------------------------
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Surányi Endre Gimnázium és
Szakképző Iskola országos verspályázatot hirdet Deákpoézis - 2012 címmel
középiskolai tanulók számára. Minden szerző három művével és egy rövid
bemutatkozó írásával jelentkezhet, melyeket három-három példányban kérünk a
kollégium címére (3527 Miskolc, Selyemrét u. 1.) elküldeni 2012. január
27-ig. A borítékra írják rá: Deákpoézis - 2012.
A pályázatokat értékelő szakmai zsűri első három helyezést és különdíjakat
ítél oda.
Ünnepélyes eredményhirdetés időpontja: 2012. április 11., a Költészet
Napja, melyre a legtehetségesebb pályázókat külön levélben hívjuk meg.

A pályázat szervezői: Teleki Tehetséggondozó Kollégium Tagintézménye, Műút
- irodalmi periodika szerkesztői

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat
Surányi Endre Gimnázium és Szakképző Iskola
Teleki Tehetséggondozó Kollégium Tagintézménye
Elérhetőségek:
3527 Miskolc, Selyemrét út 1.
E-mail: tehetseggondozo@freemail.hu
tel.: 46/507-225
fax: 46/507-227
http://www.teleki.eu