VGY: Slam poetry az előző blog szereplőjétől

http://slampoetry.hu/kiemelt-slammerek/horvath-benji/


Mindenkitől elnézést kérek, aki nem tűri a trágár nyelvet, de ez ilyen műfaj. A költészet és esetleg a  zene szerencsés ötvözete, út lehet a 'hagyományos' szépirodalomhoz. Mellesleg Foffi tavaly végzett kéttanos és főszerkesztőnk nagymestere a műfajnak. Tessék utánanézni a neten.


Tetszett a felvétel? Írd meg!


                                                az iskolaújságot 'segítő' tanár :)


Jakab! Fel tudod tenni Foffit vagy magad? Akkor gyerünk!

SZŰCS NOÉMI (FŐSZERKESZTŐNK): SZEMFÉNYTÖRÉS

szükségem van a leheletedre.
a hajnali busz ablaka párás tőle
és nem látom, merre megyek,
de így jó. szívet rajzolok bele.

nekem csak a nézésed is elég.
na jó, akkor az, hogy valahol,
valamit, valakit most is nézel.
ha mást nem, saját szemhéjad.
infravörös könnyek arcomon
- nem látható tartományban.
szemed prizma, színeimre bont
és megtörök felületén -

én, köszönöm, nem tudok másról
és nem akarok másról írni,
csak mi lett volna hák lógnak
össze-vissza szívem pitvarán,
mint kiteregetett mosott ruha.
csöpög belőlük az emlék...

bármi is történt, már mindegy.
mint eltérő hullámhosszok,
egy kontinuummá kenődtünk szét -

Élménybeszámoló a végzős franciások szegedi útjáról

A csapat a vonatállomáson

A Debreceni Fazekas Mihály Gimnázium tanulójaként részt vehettem a minap egy utazáson, hála a Szegedi Tudományegyetem és iskolánk közreműködésének. Nem is egy szimpla utazás volt ez, hiszen még másik nyolc osztálytársammal egy francia civilizációs versenyen vettünk részt szeptember 19-20-án, melyet a francia két tanítási nyelvű középiskolák számára rendeztek a Francia Egyetemi Központ hivatalos létrejöttének alkalmából.

 A vonatunk nyolckor indult, s a 13. B-s csapat még álmosan keresgélte a helyét. Pár óra utazás után meg is érkeztünk Szeged városába, ahol eddig még soha nem jártam. Itthon, amikor meséltem, hogy hová megyünk, sokan mondták azt, hogy szép hely, jó hely, de sokszor hallottam már ilyesmit, így nem számítottam semmi különösre. Odaérve azonban kellemesen csalódtam, amint Szeged hangulata pillanatok alatt teljesen átjárt. Színes utcák, tisztaság, gyönyörű épületek, virágok, élet fogadott. Persze, debreceniként nem panaszkodhatok, hiszen kétséget kizáróan van itt is mit látni, de ez a hely már elsőre teljesen elbűvölt, mintha személyisége volna. 

Első utunk a szállásra vezetett, a Tisza Sport Hotelbe, ahol négyágyas szobákban aludtunk. Lepakoltunk, szusszantunk egyet, majd valamivel később már fel is kerekedtünk a SZTE Jogi karának épülete felé, ahol a verseny megnyitója megrendezésre került. A megnyitó előtt egy büfé várt minket, úgyhogy neki is estünk a szendvicseknek, mielőtt kezdetét vette a verseny. Így, miután a megnyitón harmadikként húztak ki bennünket, újult erővel kerekedtünk fel a feladványok megoldására. 

A díjkiosztón

A verseny a városban zajlott és 10 állomásból állt. Mindegyiknél kaptunk egy-egy borítékot, amelyben egy feladvány írta le, hogy hol találjuk a következő állomást, illetve milyen feladatot kell addig teljesítenünk és leadnunk az adott ponton álló játékvezetőnek. Az első feladványnál kissé elakadtunk: körbejártuk a főteret, nem igazán tudtuk, mit keressünk, de aztán belerázódtunk a dologba és végül sikeresen megtaláltuk azt a termet, ahol átvehettük a következő borítékot. Ezt még másik kilenc feladat követte: fotót kellett csinálnunk egy műemlékkel, szoborral; dalt kellett kiegészítenünk; térképen folyókat bejelölnünk; egy zsinagógáról neveket kellett leolvasnunk, pétanque-oztunk, barkóbáztunk - mindezt a francia kultúrával és magával Szegeddel kapcsolatosan. Mindeközben megnéztük a várost, sétáltunk egy nagyot (néha nagyobbat is, mint kellett volna), nevettünk és igazán jól éreztük magunkat; bár mi érkeztünk meg utoljára a célegyenesbe, ezért sajnos nem reménykedtünk túl jó eredményben... 

A hosszú órákig tartó séta után fáradtan és éhesen érkeztünk meg a 'Spirou' képregény 75. születésnapja alkalmából rendezett kiállítás megnyitójára, ahol megtekinthettünk néhány képet, kaptunk Spirou-s kalapot, naptárat, sőt, még egy állófogadáson is részt vehettünk, ahol többek között sütemény- és belga sörkóstoló is volt. 

Díjkiosztó

Másnap délelőtt a Centre Universitaire Francophone ünnepélyes megnyitójára mentünk, ahol a Himnusz meghallgatása után többek között Martonyi János külügyminiszter, Trócsányi László Magyarország párizsi nagykövete, Novák Katalin frankofón ügyekért felelős miniszteri biztos beszédét hallgattuk meg, akik mind arra biztattak: érdemes élni a Szegeden folyó francia nyelvű képzés nyújtotta lehetőségekkel, hiszen színvonala nem csupán kiemelkedő, de a hallgatók egyszerre szerezhetik meg a szegedi és a Lille-i egyetem diplomáját a nemzetközi kapcsolatok területén. Ezek után zajlott a verseny eredményhirdetése, ahol megtudtuk, hogy ötödik helyezést értünk el, és ezzel nagy értékű jutalomban részesültünk! Mindannyiunkat nagyon feldobott ez a hír, örültünk, hiszen a csütörtöki nap folyamán lelkiismeretesen végigcsináltunk minden feladatot és igyekeztünk mindezt legjobb tudásunk szerint tenni. 

Azután ismét egy büfé várt minket a Szegedi Tudományegyetem épületében, majd végül újra Debrecen felé vette útját kis csapatunk.

A Múzsa nyáron is teszi dolgát...

SZŰCS NOÉMI: NÉHA

néha vállat rándít a szív

és büszkén dobban egy nagyot 

sóhajtva ledobál minden

veled született bánatot.

másnap úgy ébred, hogy reszket,

minden homályos és hideg,

ma is dobogni kellene

mégis, mégis... ugyan minek?

néhanap a csésze alján

te vagy a halálos zordó.

nem tudlak hová tenni, mint

hajamban egy kusza forgó.

emléked a korlát melynek

hiánytól részegen dőlök,

ha rágyújtok egy érzésre

s amíg elég, addig bőgök.

néha nem érdekel semmi.

ha látlak az utcán menve

és már nem is nekem köszönsz,

csak úgy az ismeretlenbe,

akkor sem tud fájni. már. úgy.

pedig megmaradt idegen,

hogy egyik nap még benne vagy,

aztán csak karc a szívemen.

Fáziskésés - Olyan Mintha

Daróczi Bence (ének/gitár), Bálint Miklós (billentyű/basszusgitár) és Balázs József Bence (dobok) fazekasos diákjaink alkotják Bálint Kötönnyel (vokál/gitár) karöltve a  Fáziskésés nevű feltörekvő zenekart. A csapat harmadik, Olyan mintha címet viselő felvételéhez készült videó a mai nap folyamán látott napvilágot, melyet lentebb megtekinthettek! Hallgassátok, szóljatok hozzá, osszátok meg az ismerőseitekkel, ha tetszik! A srácoknak pedig gratulálunk, ütős dal lett!

Kutyasétáltatás - nyáron is

A debreceni Együtt Az Állatokért Állatvédő Közhasznú Egyesület szeretettel várja minden önkéntes jelentkezését! Továbbá a leendő szerető gazdikat is! Érdeklődés: http://goo.gl/mYNXf

Szerkesztőnk verse a www.poet.hu oldalon megjelent!

Szűcs Noémi: Kiakasztófa

Borsónyi bennem a nincstelen hang,
Kevéske kincsem a végtelen tér,
a zűr, ami kong, mint halálharang,
ami a szív belső bugyrába ér.

Amint lépted kitépted utamból,
üressé lettem s elfogyott szavam.
Arcod megszűnt bennem a tudattól,
csak hangod fullánkja csípi nyakam.

Szavaid, szíved végtelenségét
őrzi magában minden holt mosoly.
Néma nyugalmad zúgó zenéjét,
ami bennem lett csikorgó sikoly.

Szeretlek! Szert tettem rá, mit jelent,
szert ettem rá, de semmi nem hatott.
Emléked fájva köti a cement...
Minden kósza hitem cserbenhagyott.

Forrás: Poet.hu

                   Gratulálunk!

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? (Kaláka feldolgozása)

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,

akarsz-e mindíg, mindíg játszani,

akarsz-e együtt a sötétbe menni,

gyerekszívvel fontosnak látszani,

nagykomolyan az asztalfőre ülni,

borból-vízből mértékkel tölteni,

gyöngyöt dobálni, semminek örülni,

sóhajtva rossz ruhákat ölteni?

Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,

havas telet és hosszú-hosszú őszt,

lehet-e némán teát inni véled,

rubinteát és sárga páragőzt?

Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,

hallgatni hosszan, néha-néha félni,

hogy a körúton járkál a november,

ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember,

ki fütyörész az ablakunk alatt?

Akarsz-e játszani kígyót, madarat,

hosszú utazást, vonatot, hajót,

karácsonyt, álmot, mindenféle jót?

Akarsz-e játszani boldog szeretőt,

színlelni sírást, cifra temetőt?

Akarsz-e élni, élni mindörökkön,

játékban élni, mely valóra vált?

Virágok közt feküdni lenn a földön,

s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Eötvös Természettudományos Tábor!

Az ELTE Eötvös József Collegiuma és az ELTE Természettudományi Kara ebben az évben először rendezi meg az Eötvös Természettudományos Tábort július 23. és 29. között Budapesten. A táborra mindazon diákok érdeklődésére számítunk, akikhez közel állnak a természettudományos tárgyak (matematika, fizika, biológia, kémia, földrajz) illetve az informatika, de még nem döntötték el, hogy ez irányban szeretnének-e továbbtanulni. A tábor célja az egyetemi természettudományos szakok népszerűsítése az érettségi előtt álló középiskolás diákok körében. A tábor szervezői arra vállalkoznak, hogy az érdeklődő diákoknak bemutassák az egyetemen folyó szakmai munkát, és hogy azt személyes élménnyé tegyék a számukra.

A tábor adatai:

Időpont: 2012. július 23–29.

Helyszín: ELTE Eötvös József Collegium, 1118 Budapest, Ménesi út 11–13. illetve ELTE Lágymányosi Kampusz, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A, 1/C

Célközönség: 12 évfolyamos rendszerben tanuló diákok közül a 10. és 11. évfolyam tanulói; a 13 évfolyamos rendszerben tanulók közül a 11. és 12. évfolyam tanulói

Részvételi díj: 15 000 Ft, amely tartalmazza a szállást, a napi háromszori étkezést, a múzeumbelépőket, a budapesti közlekedéshez a BKV jegyeket; nem tartalmazza a helyszínre utazás díját.

Jelentkezés: A táborba való jelentkezéshez a pályázó diákoknak egy-egy esszétémát kell kidolgozniuk a tábor szervezői által kiírt témákból. Az esszétémák megtalálhatóak alább. A témakörök általában nem tartoznak a középiskolai törzsanyaghoz, a feldolgozásuk izgalmas kihívást és egyáltalán nem leküzdhetetlen akadályt jelenthetnek az érdeklődő középiskolás diákok számára. A felkészüléshez bármilyen szakirodalmat és szaktanári segítséget is használhatnak, de mindenképpen önálló munkát várunk el. Olyan írást szeretnénk olvasni, amelyből kiderül, hogy a szerző megértette a témakör alapjait, kérdéseit és a válaszok jelentőségét. A beérkezett esszéket az Eötvös Collegium természettudományos műhelyeinek vezetői bírálják el, és a 15 legjobb pályaművet azzal jutalmazzuk, hogy elengedjük a tábor részvételi díját.

Jelentkezési határidő: A jelentkezési időszak 2012. június 15-től július 5-ig tart. A jelentkezési felület a honlapon lesz elérhető.

Esszétémák: termtudtabor_essze_temak.pdf

Kapcsolat: A táborral kapcsolatban felmerülő további kérdésekre a termtudtabor@eotvos.elte.hu e-mail címen válaszolunk.

Szűcs Noémi: A hetvenkettedik óra után

Három nap. Három, fiatalokat megmozgató, önkéntes munkával teli nap. Három nap a tettek mezején. Ez a 72 óra kompromisszum nélkül – egy program, amely Németországból indult, amely 2002 óta számos országban megjelent, köztük hazánkban is. Egy program, amely 2010-ben országszerte 19 megyében, közel 100 városban, összesen 4500 fiatalt vett rá, hogy tegyen a környezetéért, másokért, ezzel pedig önmagáért is! Idén pedig a tenni akaró fiatalok száma megduplázódott, közel 8700-an vettek részt a közhasznú szolgálatok teljesítésében.

Debrecenben október 13-án, csütörtökön volt a megnyitó, a Debreceni Egyetem templomában. Hallhattunk egy kis bevezetőt, majd egy rövid prédikációt. Ezek után mindenki eldöntötte, hogy milyen jellegű önkéntes munkát szeretne végezni. Három típusú feladat közül választhattunk: szociális, ökológiai és fejlesztési. Csoportokba rendeződtünk, kaptunk egy-egy nagy méretű, színes papírlapot, hozzá filceket, és temperát. Az volt a feladat, hogy készítsünk egy plakátot, amelyet ki kellett tennünk a helyen, ahol az önkéntes munkát végeztük. A tempera azt a célt szolgálta, hogy bemázoljuk vele a tenyerünket, majd rányomjuk a lapra. Így az egész egy sokkal személyesebb formát kapott. Ezután filccel ráírtuk a hely nevét, ahová mentünk, meg azt, hogy „72 óra kompromisszum nélkül!”

Mint már említettem, több, különböző jellegű munka volt. A szociális jellegű feladatok között szerepelt két idősek otthonába való látogatás és ott az idősek segítése, kertészkedés, beszélgetés, valamint az Immánuel otthon fogyatékkal élő gyermekeivel egy szüreti mulatságon részvétel, segédkezés. Ez a típusú szolgálat a legnehezebb és a legszebb egyben: amikor szeretetet, segítséget nyújtunk közvetlenül egy másik embernek.

„Nekem az első nap tetszett a legjobban” – mondta Karap Judit 12. B osztályos tanuló, aki az Immánuel otthoni rendezvényen vett részt önkéntesként október 14-én. – „Mikor megérkeztünk, elmondták, hogyan és milyen körülmények között épült az otthon, plusz néhány dolgot a fogyatékos gyermekek világáról. Ez után egy nagyon aranyos műsort néztünk meg, amit a „gyerekek” készítettek. A „gyerekek” szó azért került zárójelbe, mert 6-tól 30 éves korig járnak ide fiatalok.”

„Végignézve rajtuk nem tudtam elképzelni, hogy mit érezhetnek, gondolhatnak akár ők, akár a hozzátartozóik. De amint jobban megismertem őket, rájöttem, hogy vidámak szeretetreméltók és egy kis odafigyelés sokat jelent nekik. Szívesen visszamennék még hozzájuk máskor is!” – meséli Asztalán Rebeka szintén 12. B osztályos tanuló.

„A műsor után kimentünk szüretelni, segítettünk nekik levágni a szőlőt, ami a korláthoz volt rögzítve. Ezután odabent beszélgettünk, táncoltunk, ettünk-ittunk és jól szórakoztunk. Legelőször, amikor beléptünk a terembe, ahol a fiatalok voltak, hirtelen egy rossz érzés fogott el. Ők tényleg fogyatékosak, szellemileg is és testileg is egyaránt, és ez komoly dolog. Eszméletlenül aranyosak és kedvesek az oda járók, és van köztük nagyon sok tehetség! A végét egy dallal zárták, amit nekünk énekeltek, és meghívtak minket december 2-ára, mivel akkorra is készülnek egy műsorral.” – folytatja Judit.

A második napon a DMJV Idősek Háza és a Méliusz Juhász Péter Református Idősek Otthona adott helyet a segíteni vágyó önkéntesek lelkes munkájának. „A második napon a Pallagi úti DMJV Idősek Házába mentünk. Rákérdeztem, hogy hány lakója van az intézménynek, és a válasz meglepett: 350 fő, ebből 50 ideiglenesen.” – meséli tovább Judit – „3 emeletes az intézmény: a földszinten vannak a házaspárok, akikről tudni kell, hogy ott ismerték meg egymást. Van közöttük, aki már 20 éve házas! Az első emeleten vannak a fekvő betegek, a másodikon a szenvedélybeteg idősek és a harmadikon, akik jobb fizikai állapotban vannak. Egy nagyon jó szobába kerültem, aminek három lakója volt: Vera néni, Margitka néni és Esztike néni. Esztike néni kerek száz éves, egyedül mozog, egyedül ágyaz meg – hihetetlen! Mindhárman nagyon kedvesek és barátságosak voltak, de ami a legnagyobb élmény volt számomra, hogy Vera nénit, aki elmondása szerint sehova nem jár (sem a társalgóba, sem a szomszédaihoz), ki tudtuk vinni sétálni. Először nem szeretett volna, de végül meggyőztük, és jól is érezte magát. Ezen kívül megismertünk három kedves idős hölgyet, akik közül az egyik annyira örült, hogy benéztünk hozzájuk, hogy még csokit is kaptunk tőlük!”

„Nagyon jó volt, mert közelebb kerülhettünk ahhoz a korosztályhoz, akikkel normális esetben talán semmi kapcsolatunk nem lenne. Máskor esetleg idegesítő lett volna, hogy pénteken csak este érek haza, de furcsamód ez az érzés most elmaradt. Örültem, hogy segíthettem. A másnapi kertrendezést szintén nagyon élveztem, és nem csak azért, mert egyébként is szeretek növényekkel dolgozni. A végén jó volt látni, hogy az idősek hogy örültek neki.” – mondja Szücs Pálma, 8. A osztályos tanuló, aki szintén az idősek otthonában segített.

„Ez a program sok új élményt és tapasztalatot adott nekem, melyeket azt hiszem egy életre emlékezetembe és szívembe zártam. A jövőben is bármikor szívesen részt vennék nem csak szociális jellegű, hanem bármilyen más önkéntes tevékenységben is!” – teszi hozzá Rebeka.

Mi a Tímár utcai óvodába mentünk (Debreceni Református Kollégium Óvodája), ahová fejlesztési munka címen indultunk tevékenykedni. A nevelők, óvónők mind nagyon kedvesek voltak, sokban segítették a munkánkat az előkészületekkel. „Az óvoda vezetője ámulva figyelte, hogy mennyi önkéntes fiatal ment nekik segíteni. Tényleg nagyon elcsodálkozott, hogy milyen sokan voltunk!”– emlékszik vissza Jasku Dóra, 11. B osztályos tanuló. De hogy mi volt a feladatunk? Mi, egy maréknyi lány, az óvoda tornatermébe mentünk, ahol a játékokat, labdákat, ugrálókat, polcokat mostuk, törölgettük le. Letisztítottuk a bordásfalat, a padokat, a szekrényeket, végezetül pedig felmostuk a termet. Nagyon jól szórakoztunk, sokat nevettünk. Mindenki szemében látszott, hogy mennyire szívesen emlékszik vissza az óvodában töltött éveire. Azonnal csaknem mindenkinek az eszébe jutott valami aranyos, vicces történet a gyermekkorából. Az egész munkát a vidámság és a nosztalgia ölelte körül. Néhány fiú pedig odakint sepregetett az udvaron. „Az eléggé érdekes volt, hogy sepertem kifelé a házból a homokot, aztán két kislány visszadobta. Nekik tetszett – mondja nevetve Mikó Zoltán 10. E osztályos tanuló.

„Szombaton délelőtt pedig az udvaron munkálkodtunk” – folytatja Dorka. – „Míg az apukák egy új játék felállítását kivitelezték, addig mi a homokozó felfrissítésével és az udvar szépítésével töltöttük az időnket. Hihetetlen kedves embereket ismertünk meg az óvónők személyében.Számomra nagyon fontos dolog ez, amit tettünk. Az önkéntesség. Nekünk csak néhány óra volt az életünkből, de akiknek segítettünk, azoknak ezzel rengeteg segítséget nyújtottunk. Hihetetlen, hogy egy kis emberi segítség, ami szívből jön, ami egyeseknek semmiség, mások arcára mégis milyen mosolyt tud csalni. Ez az érzés felbecsülhetetlen!”

A kompromisszum nélküliség azt jelenti, hogy nem kötünk kompromisszumokat önmagunkkal. Felajánljuk a segítségünket, önzőség nélkül, önkéntesen, azért, hogy ezzel jót tegyünk másokért. Azt hiszem, ezen a programon való részvétel során igazán láthattuk azt, hogy mire képes néhány ember, ha összefog egy közös célért, legyen az bármilyen apró – mint például egy óvoda tornatermének felmosása, vagy nagyobb – mint fogyatékkal élő gyermekekkel való foglalkozás, törődés. Hálás vagyok, hogy ez a lehetőség megadatott, hálás vagyok Lakatosné Tóth Ildikó tanárnőnek, amiért közvetítette ezt felénk. Mindenki másképp élte meg ezt, hiszen van közöttünk, aki már korábban is foglalkozott önkéntességgel, és akad olyan, mint például én, akinek először adatott meg az élmény. Mert ez élmény, méghozzá nem is akármilyen! Úgy gondolom, mindannyian gazdagodtunk valamivel. Nem is gondolná az ember, manapság, a nagy rohanásban, mennyire jót tesz, ha megáll egy percre, elgondolkodik, és egy kis idejét valami apróságra szánja - ami másoknak nagy segítség lehet!

Képzelt Város - Hercules (szöveg: Ady Endre - A muszáj Hercules)

A muszáj Herkules

Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:

Úgy szeretnék gyáván kihúnyni

S meg kell maradnom Herculesnek.

Milyen hígfejüek a törpék:

Hagynának egy kicsit magamra,

Krisztusuccse, magam megtörnék.

De nyelvelnek, zsibongnak, űznek

S nekihajtanak önvesztükre

Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.

Szeretném már magam utálni,

De, istenem, ők is utálnak:

Nem szabad, nem lehet megállni.

Szeretnék fájdalom-esetten

Bujdosni, szökni, sírni, fájni.

De hogy ez a csürhe nevessen?

Szegény, muszáj Herkules, állom,

Győzöm a harcot bús haraggal

S késik az álmom s a halálom.

Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi,

Jó lesz egy kis hódolás és csönd:

Így nem fogok sohse meghalni.

A Valentin-nap története

Valentin római pap volt, aki Claudius császár üldöztetése alatt vértanúként halt meg i. sz. 269-ben vagy 270-ben. Valentin fiatal keresztényként élt a keresztény vallás üldöztetése idején. Hitéért elfogták és börtönbe zárták, majd halálra verték 269. február 14-én. Amíg börtönben volt a legenda szerint üzeneteket küldött a barátainak: "Ne felejtsétek el Valentint!" és "Szeretlek benneteket!"

Egy másik történet szerint i.sz. 270-ben egy Valentin nevű katolikus pap lelkészkedett Rómában. Ebben az időben tiltotta meg II. Claudius uralkodó a fiatal férfiaknak, hogy megnősüljenek, mert úgy gondolta, hogy a nőtlen férfiakból jobb katonák válnak, mint azokból, akiknek feleségük és családjuk van. Amilyen romantikus férfi volt Valentin, felismerte, hogy ez a döntés mennyire káros a fiatal férfiak számára és ezzel a határozattal csak nőni fog a titokban kötött házasságok száma. Amikor Claudius rájött, hogy a pap a döntést ellenzi, bebörtönözte. Valentin a börtönben barátságot kötött a börtönőr lányával. A legenda szerint imájával gyógyította meg a lányt, és kivégzésének napján üzenetet írt neki, amit így írt alá: "A Te Valentinod".

A tudományos megközelítés szerint a rómaiak február 15-én tartották Luperkalia ünnepét. Ezt a tavasz-ünnepet Luperkusz isten tiszteletének szentelték, aki a nyájak és a termés védelmezõje volt. Az emberek dalolva és táncolva könyörögtek Luperkuszhoz, hogy megvédje a nyájaikat és vigyázzon az emberek és az állatok egészségére és termékenységére. Az ünnep éjjelén a fiatal nõk belerakták a nevüket egy kerámia korsóba, a férfiak pedig húztak belõle egy-egy nevet. Az ünnepség és a táncok idejére párok lettek, sõt gyakran egész évben együtt maradtak.

Valentin nap azért van, hogy megünnepeljük egy szent emlékét, aki tisztelte a szerelmet és a romantikát, amikor az emberek szerelmes üzeneteket cserélnek. Mások szerint később sokan összetévesztették a norman-francia 'galantin' szóval, ami szerelmest jelent. Az idők során a két hiedelem összefonódott, melynek eredményeképpen

Szent Valentinre úgy emlékezünk, mint a szerelmesek védőszentjére.

Ugyan Magyarországon csak a 90-es évek elején vált népszerűvé e nap megünneplése, az angolok ezt már 1446 óta teszik.Náluk az 1700-as években divatossá váltak a Valentin-verseskötetek, a 19. században pedig már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek. Nem meglepő tehát, hogy február 14-én szerte a világon ma is sok szerelmes megünnepli a szerelmesek napját.

(forrás x)

Sokak úgy érzik, hogy a Valentin-nap a formalitások napja, a boltok ünnepe, a hipermarketeké. Kialakult a Valentin-nap utáló kultusz is lassacskán. Én személy szerint egyik táborba sem tartozom, hiszen úgy gondolom: ha szeretsz valakit, nem csak ezen a napon, hanem minden nap igyekszel neki kimutatni, de azért egy aranyos szokás, amennyiben nem visszük túlzásba, és amennyiben nem növi ki magát sablonná.

Szűcs Noémi - Szürke

Szürke

Csöndszínű rácsok az ablakon,
Könnyszagú bánat az arcokon,
Szélittas esernyők kezekben,
Sötét, dühös felhők felettem.

Szürkék a levelek a fákon,
Már mindened szürkének látom.
A mosolyod kopottas vánkos,
Mire hajtom szemem, ha álmos.

Ha belefáradtam mindened
Szürkébbnek érezni, mint lehet,
Akkor egy kicsit kiszínezem,
Szemeid fényét, és elhiszem,

Hogy igazán boldog vagy velem.

Szűcs Noémi - Hajnali gitárjáték

Harmattükörbe karcolt halovány képe
A fénynek lehullik a tarka avarba,
Hangja suttog egy kis fűszál fülébe:
Szebben kell zöldelni, mint tegnap, mert ma
A napsugárkirály mosolyog az égen.

A fűszál lustán fordul egyet, s társának
Elmeséli az örömhírt, hogy érkezik,
A király, akit már oly rég nem láttak,
Vajon milyen lehet? Csak elképzelik
Forró mosolyát, a lágy tekintetében

Az álmos kis pillangókat táncolni látják.
És táncuk közben a természet úgy nevet,
Olyan vidámak és boldogok a fák,
Mintha tavaszt jósolnának, nem telet.
Édes gitárdallamot hallok valahol.

A király a trónján ül, fönn a kék égen,
S fülel, vele fák, virágok is fülelnek...
A dallam lágyan száll az őszi szélben…
És ekkor ébred fel bennem a lélek:
Mikor lelked szívem húrjain gyakorol.