SZONETTEK II.

Bár vége a tanévnek, a Fazekas Újság nyáron is vár írásokat. Most idézzük fel azt, amikor a 9.KNyB-sek tanulták, mi az a szonett.

Ozsváth Regina

CÍM NÉLKÜL

Megtetted, bár mindig is tudtad,

Hogy hat rám a hang, a szó, a lélek.

Most szétszaggatott testben élek, 

Amelybe kétszer belerúgtak.

Roppanó bimbó volt a szívem,

Míg meg nem csókolta izmát a halál.

S ha majd egy másik vírust talál,

Újra keringeni fog vérem.

Vírust, mely kinyitja ereim,

Megfertőzi szívem s agyam.

Miközben már nem gondolok rád.

Más kezét fogják majd kezeim,

Újonnan kezdem társas utam.

Látván, óh, haragod hiányomra vált.

Szonettek I.

A TAVASZ ÉRKEZÉSE

                                                                           

Végre a tavasz megérkezett,

amit szívünk oly régóta vár.

Arcunkat simogatja a napsugár,

ami a hideg télben elveszett.

Most már minden állat eleven,

a fák lombja levelekbe borul már.

Mindenki érzi, hogy mindjárt itt a nyár, 

a madarak vidáman csicseregnek.

A szabadban virágok illatoznak, 

minden élőlény új életre kel,

boldog elevenségtől tombolnak.

Új reményt és értelmet nyer az élet,

 minden lélek vidám és szabad,

a tavasz végre megérkezett.

                                          (Szoboszlai Boglárka 9. KNyB)

KOZÁK ZSUZSANNA: Hány perc az élet?

Fut, s rohan - oly messze jár már tőled ő

Menekül, akár az űzött vadállat,

Fél attól, amivé általad válhat,

S nem hiszed, viszontláttatja-e jövőd.

Kérdezhetnél bárkit: Hány perc az élet?

Súghatnád nyögve, átkozódva, sírva

Meddig tart még a létnek szörnyű kínja?

Hány perc még az élet? - már nagyon félek.

Kit már sírfödél takar, nem retteghet

De én - hiszen boldogan élni mámor! -

az elmúlás percében is remegek.

Mióta érzem ízét, mást se vágyok

meghalni bűnös vétek, ha így szeretnek

Hány perc az élet? - kérdem, s tovább várok.