…Ki gondolta volna, hogy amikor 2008 augusztusában
ismeretlen számról felhívtak telefonon, az a furcsa és meglehetősen hosszú
beszélgetés egy hihetetlen fordulatot hoz majd az addigi rövid és
tapasztalatokban koránt sem bővelkedő életembe! Úgy döntöttem, hogy szembenézek
az új világgal, aminek a kapuja kinyílt előttem, és amiben azóta is élek.
A repülőút
előtti napok kissé feszülten teltek. Papírmunka, még több papírmunka, hiábavaló
kísérletek arra, hogy megismerkedjek az ország jellegzetességeivel, búcsú az
életre szóló barátoktól: “José, óriási szerencséd van, ha a helyedben lennék,
nem gondolnám meg kétszer”, “hatalmas bátorság kell hozzá”, “micsoda külföldi
tapasztalat”, és ehhez hasonló mondatok végtelen sora...
(Részlet a
hamarosan megjelenő Fazekas Évkönyv egy részletéből: José őszinte, megható
szavait tavasszal olvashatjátok teljes terjedelmében. Persze az, aki megveszi
az Évkönyvet.)
