2014. január 3., péntek

DARÓCZI JAKAB (szerkesztő): Üzenet

fekszem a sötétben
csukott szemmel.
várok.
várom, hogy zörrenjen a telefon,
jelezze, új üzenetet kaptam.
akkor felveszem.
elolvasom, amit írtál.
te már látod, hogy láttam.
rápillantok a nevedet jelző vastag betűkre.
írni kezdek.
elküldöm.
megvárom, hogy kiírja:
„látva”.
leteszem a telefont.
fekszem a sötétben
csukott szemmel.
várok.
SZŰCS NOÉMI (FŐSZERKESZTŐNK): SZEMFÉNYTÖRÉS

szükségem van a leheletedre.
a hajnali busz ablaka párás tőle
és nem látom, merre megyek,
de így jó. szívet rajzolok bele.

nekem csak a nézésed is elég.
na jó, akkor az, hogy valahol,
valamit, valakit most is nézel.
ha mást nem, saját szemhéjad.
infravörös könnyek arcomon
- nem látható tartományban.
szemed prizma, színeimre bont
és megtörök felületén -

én, köszönöm, nem tudok másról
és nem akarok másról írni,
csak mi lett volna hák lógnak
össze-vissza szívem pitvarán,
mint kiteregetett mosott ruha.
csöpög belőlük az emlék...

bármi is történt, már mindegy.
mint eltérő hullámhosszok,
egy kontinuummá kenődtünk szét -

2014. január 2., csütörtök

DARÓCZI JAKAB (szerkesztőnk): Gyászbeszéd egy lélekdarab temetésén



A sötétség néma.

Csak a légfrissítő szisszen.

Neki nem szóltak, hogy

gyászolunk.

Gyászoljuk a lelkemnek azt a darabját,

ami ma meghalt.

Meghalt, mert visszaadtad.

De igazából el se vetted,

már az elején elutasítottad.

Akkor még élt,

igaz, már haldoklott.

Utolsó erejével még befeküdt a betegszobára.

Infúzión kapta a reményt.

Az elején csak kis adagokban,

de idővel növelni kellett.

Az állapota egyre csak romlott.

Halála lassú volt,

csigaháton lovagló kínszenvedés.

Jó lenne azt mondani, hogy nem érezte…

de halottról hazudni nem illik.

Azután kómába esett.

Hiába hívtuk a lélekbúvárt,

már ő sem segíthetett.

Néha megmozdult,

arcára kiült a fájdalom grimasza.

Morfiumot kapott,

lovaknak elegendő adagot.

Párszor segített.

Végül elhunyt.

Csendesen ment el,

csak az EKG zajongott,

de ő is hamar belenyugodott.

Néha pittyentt egyet,

olyankor ejtett el egy-egy könnycseppet.

Hát, ég veled, lélekdarab.

Nélküled már nem leszek egész,

talán fél se.

Azért nyugtat a tudat,

hogy nyughelyed előkelő helyen van,

a Szívtemető
 bal sírkamrái közt.



Nagyvárad, 2014. 01.02.


Twitter Facebook Favorites More

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Walgreens Printable Coupons