2011. december 24., szombat

Boldog karácsonyt!

Uram,
tégy a béke eszközévé.
hogy szeretetet vigyek oda,
ahol gyűlölet van,
hogy megbocsássak,
ahol bűn van,
hogy egyesítsek,
ahol széthúzás van
hogy igazságot hozzak,
ahol tévedés van,
hogy hitet vigyek,
ahol sötétség van,
hogy örömet vigyek oda,
ahol szenvedés van

Nem azért, hogy vigasztalódjam,
hanem, hogy vigasztaljak;
nem azért, hogy megértsenek,
hanem, hogy megértsek
nem azért, hogy szeressenek,
hanem, hogy szeressek;

csak ez a fontos,
mert amikor adunk - kapunk,
amikor megbocsátunk - bocsánatot nyerünk,
amikor meghalunk - új életre kelünk.


Assisi Szent Ferenc Imájával kívánunk mindenkinek békés, boldog karácsonyt. Legyen ez az ünnep egyaránt meghitt mindenkinek. Ne feledjétek: nem minden arany ami fénylik. Boldog karácsonyt!

a Fazekas Újság internetes oldalának szerkesztősége

2011. december 12., hétfő

XI. Országos és Határon Túli Középiskolai Arany János Balladamondó Verseny!


 Felhívás 

A Nagykőrös Város Önkormányzata és az Arany János Társaság felhívással fordul az ország valamennyi középiskolájához, valamint a hazánkkal szomszédos országok magyar tannyelvű, azonos iskolatípusú és évfolyamú (életkorú) középiskoláihoz, hogy tegyék lehetővé a 14-19 éves (9-12. évfolyam) tanulóik számára a XI. Országos és Határon Túli Középiskolai Arany János Balladamondó Versenyen való részvételt.

A verseny anyaga:
A.) Egy kötelezően választható Arany János ballada a következők közül:
  • Szondi két apródja
  • Zách Klára
  • Tengeri hántás
B.) Két szabadon választott Arany János ballada

A Nagykőrösön megrendezendő országos döntőbe intézményenként maximum 2 fővel lehet nevezni.

A résztvevő tanulók nevezését 2012. január 20-ig (külön nevezési lapon) a középiskolák juttatják el a következő címre:
Arany János Kulturális Központ, 2750 Nagykőrös, Szabadság tér 7.
tel.: 53/550-040, fax.: 53/550-048, e-mail: muviroda@korosikultura.hu

A verseny időpontja: 2012. március 2-3.

A versenyzőket a zsűri arany – ezüst – bronz fokozattal és különdíjakkal jutalmazza.
 
A tanulók nevezési díja: 3.000 Ft / fő
Szállásköltség: 2.000 Ft / fő/éj
Kísérő/k részvételi díja (szállás): 2.500 Ft / fő/éj

Étkezési költségek:
·        Reggeli: 350 Ft
·        Ebéd: 650 Ft
·        Vacsora: 500 Ft

A tanulókat és a kísérő tanáraikat 2012. február 1-jétől írásban tájékoztatjuk a további tennivalókról.
 
Szakmai referens:
Prohászkáné Száraz Erika művelődésszervező
Tel.: 53 / 550-044, e-mail: muviroda@korosikultura.hu

A nevezési lap letölthető és további részletes információ olvasható:


Nagykőrös Város Önkormányzat                    Arany János Kulturális Központ


Arany János Társaság Nagykőrös

2011. december 8., csütörtök

Fazekasosok lettünk

Fazekasosok lettünk


Alig 43 napja ismertem meg új osztályom, mikor átestünk az első közös kalandunkon. Igen, az elsősavatóra gondolok, ami iskolánkban évtizedek óta hagyomány. Ebben az évben ezt az eseményt a 10. c-sek és a DÖK-ösök közösen szervezték és bonyolították le, akiknek munkáját ezúton is szeretném megköszönni.


Most részletesen elmesélem, hogy én hogyan éltem meg ezt a napot. Reggel, indulás előtt egy krumplis zsákot húztam magamra, ugyanis azt a feladatot kaptuk, hogy ilyen viseletben érkezzünk meg 7.30-ra a Fazék udvarára. 2011. október 28-án életemben először vettem részt zenés reggeli tornán, amit a DÖK elnök vezetett. A feladatot tovább nehezítette, hogy a show elején jóformán még fel sem ébredtem, de a végére teljesen felpörögtem, úgyhogy nagyon jól kezdődött az a nap.


A tanítási órákat megtartották, de úgy érzem, ez olyan tanítási nap volt, amit nem bántunk meg. Jó volt látni a tanárainkat, ahogy végignézve rajtunk elmosolyodtak. Az egyik idősebb diáktársam szóvá is tette, hogy jól áll a kezemben a kosár, és megpróbálja elintézni, hogy csak nekem, mindig ebben kelljen cipelni a cuccomat. Elfelejtettem ugyanis megemlíteni, hogy minden elsősnek kosárban kellett a napi motyóját hoznia.


A tanórák után a tornateremben gyülekeztünk, amit erre az alkalomra feldíszítettek, majd kezdetét vette a feledhetetlen buli. A délutáni első, bemelegítő feladatára minden osztályból két gyerek kellett. Ez a feladat a Kanalas gyilkos névre hallgatott. A feladat lényege annyi volt, hogy mindenki kapott 2 kanalat, és az egyik kanalára egy teniszlabdát. A másik kanállal pedig le kellett ütni a másik osztály labdáját. Ezután a 7. a osztály szórakoztatta a közönséget (ez szintén hagyomány az iskolánkban: az elsős osztályok valami produkcióval készülnek). A legfiatalabb osztály egy Fluor feldolgozást hozott erre a délutánra, amit sajnos nem lehetett rendesen hallani, de a tömeg nagy tapssal köszöntötte őket. A második feladat a Római kocsiverseny nevet kapta. Osztályonként 2 fiú és 1 lány vett részt benne. A két fiú négykézlábra ereszkedett, és az egymáshoz közelebbi kezeiket és lábaikat az osztálysegítők összekötötték. A lány pedig rájuk ült, így kellett megtenni először 15 métert, aztán a verseny bírái úgy döntöttek, hogy szabálytalan kivitelezésért mindenki megcsinálja még egyszer, csak most büntetésből 30 métert kellett így megtenni. Ezt követően 9. b-sek rukkoltak elő egy színvonalas tánccal. A tagozatukhoz hűen, spanyol és francia táncot mutattak be, külön tetszett mindenkinek az egyen pólójuk. Az ezt követő közös feladat pedig a „dalelmutogatás” volt, ebben a körben minden osztály kiküldött egy tanulót, akiknek feladata volt, hogy a szervezők által adott dalt eljátssza, elmutogassa. Ez nagyon látványosra sikeredett, és ezzel a szervezők tovább fokozták a jó hangulatot. A 9. c produkciója is látványos volt, nagyon fantáziadús, és a koreográfiát is nagyon jól sikerült összehozniuk, ráadásul még a tornaterem padlóját is feltörölték. A következő feladatot is 2 diáknak kellett elvégeznie, az asztalra a szervezők kitettek ragasztót és különböző magvakat, amikből nekünk a Saját Fazekasunkat kellett megalkotnunk. Ez alatt az osztálynak tanáraikkal kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk. E feladat alatt is nagyon jó számok szóltak, aminek nem csak a hangulat fokozása volt a célja, hanem mint később kiderült, ezeket a számokat fel is kellett volna ismerni. Miután ezekkel a feladatokkal is végeztünk, a 9. d nyújtott produkciójával feledhetetlen pillanatokat nekünk. Az ő táncuk egyszerű, de mégis vicces volt. Nyugdíjas táncot mutattak be, melyet időnként feldobtak egy kis modernebb klub tánccal. Ehhez a produkcióhoz még annyit fűznék, hogy másnap már a világhálón is megjelent. Ezután egy könnyebb feladat következett, a falra képeket vetítettek ki az iskola különböző eldugott pontjairól és nekünk ezeket a helyeket meg kellett nevezni. Másnap az egyik 11.-es barátom, azt mondta erről a feladatról, hogy volt olyan, amit bizony ő sem tudott elsőre. Ennél a feladatnál azonban már a saját produkciónkon járt az eszünk, melyben képet ismertünk fel. A színpad végre a miénk lett, nekünk kellett megmutatnunk a rátermettségünket. A mi osztályunkból mindenki a 70-es évek divatját idéző ruhát öltött magára és Fenyő Miki akkori slágereire roptuk. Majd következett a délután fénypontja, azaz a karaoke, minden osztályból egy fiút és egy lány mutathatta meg, hogy mit tud. Két dalt kellett énekelniük: egy meseszámot és egy régi magyar slágert. A hangulat tökéletes volt, mindenki üvöltve énekelt. Annyira jól sikerült, hogy ráadást követeltünk, ezért a hangosító fiú még lejátszott egy-két régi nagy slágert nekünk. Az utolsó feladatra minden osztályból a leghelyesebb fiút kellett kiküldeni, a srácok feladata pedig nem volt más, mint hastáncolni! Akik eddig kibírták nevetés nélkül, most azok is a hasukat fogták.


Ezek után egy eléggé vicces pózban letettük az esküt, de ekkor már csak az számított, hogy jól éreztük magunkat. A legvégére az eredményhirdetés maradt, a vetélkedőt a 9. b nyerte meg, teljesítményükért cserébe egy tortát kaptak.


Tóth Esztella és Tóth Andris

2011. december 6., kedd

Pályázat

Cím: Országos József Attila Mese-, Vers- és Novellaíró Pályázat XVIII.
Kiíró: Oladi Általános Művelődési Központ (Szombathely)
Határidő: 2012. 01. 13.
Pályázhat: minden magyarországi és határainkon túl élő, magyar nyelvet
beszélő, általános és középiskolás gyermek és fiatal
-------------------------
A szombathelyi Oladi Általános Művelődési Központ meghirdeti a

                             XVIII. Országos
          József Attila Mese-, Vers- és Novellaíró Pályázatot.

 A pályázaton minden magyarországi és határainkon túl élő, magyar nyelvet
   beszélő, általános és középiskolás gyermek és fiatal részt vehet a
                        következő kategóriákban:

I. kategória: 1-4. osztályos diákok részére: I./A mese
Alsó tagozatos I./B vers
I./C novella
II. kategória: 5-8. osztályos diákok részére: II./A mese
Felső tagozatos II./B vers
II./C novella
III. kategória: 9-12. osztályos diákok részére: III/A mese
Középiskolás III/B vers
III/C novella

Kérjük, hogy a beküldött pályaműveken csak a JELIGE (pl.:BOGÁR) és a
KATEGÓRIA ( pl. II./B felsős vers ) megjelölése szerepeljen. Minden pályázó
mellékeljen a munkája mellé - lezárt borítékban - egy ADATLAPOT, amelyen
feltünteti a következő adatokat: nevét, életkorát, lakcímét, telefonszámát,
e-mailcímét (ha van), iskolája nevét, címét, osztályát; művének
kategóriáját, címét, jeligéjét. (Pl. Kiss Éva, 10 éves, Vép, Kossuth u. 4.
Tel.: 323-453; Vépi Általános Iskola, Vép, Fő u. 32., 5. osztályos; Jelige
és kategória: Bogár II./B, a mű címe: A szarvasbogár)
A pályaművek témája kötetlen.
Terjedelem: legfeljebb 3 gépelt oldal, amelyet kérünk 5 példányban
beküldeni. Akinek lehetősége van rá kérjük e-mailben is juttassa el
címünkre
(omkkonyvtar@gmail.com) művét. Az ennél hosszabb terjedelmű művek nem
vesznek részt a versenyben!
Az egyes kategóriák legjobb alkotásait értékes díjakkal jutalmazzuk, és
önálló kötetben is megjelentetjük.
A pályázat ünnepélyes eredményhirdetése és a legértékesebb műveket
tartalmazó gyermekantológia könyvbemutatója 2012. április 13-én lesz.

Beküldési határidő: 2012. január 13.
Cím: Oladi ÁMK Könyvtára Tel.: 94/509-380/204. mellék
9700 Szombathely, Simon I. u. 4. E-mail: omkkonyvtar@gmail.com

A pályázatról felvilágosítást nyújt telefonon vagy e-mailben:
Kissné Ráczkevi Irén és Unger Ferencné.
http://omk.nyugat.hu

Deákpoézis

Újabb pályázat
 Cím: Deákpoézis - 2012
Kiíró: Teleki Tehetséggondozó Kollégium (Miskolc), Borsod-Abaúj-Zemplén
Megyei Önkormányzat Surányi Endre Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium
Határidő: 2012. 01. 27.
Pályázhat: középiskolai tanulók
-------------------------
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Surányi Endre Gimnázium és
Szakképző Iskola országos verspályázatot hirdet Deákpoézis - 2012 címmel
középiskolai tanulók számára. Minden szerző három művével és egy rövid
bemutatkozó írásával jelentkezhet, melyeket három-három példányban kérünk a
kollégium címére (3527 Miskolc, Selyemrét u. 1.) elküldeni 2012. január
27-ig. A borítékra írják rá: Deákpoézis - 2012.
A pályázatokat értékelő szakmai zsűri első három helyezést és különdíjakat
ítél oda.
Ünnepélyes eredményhirdetés időpontja: 2012. április 11., a Költészet
Napja, melyre a legtehetségesebb pályázókat külön levélben hívjuk meg.

A pályázat szervezői: Teleki Tehetséggondozó Kollégium Tagintézménye, Műút
- irodalmi periodika szerkesztői

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat
Surányi Endre Gimnázium és Szakképző Iskola
Teleki Tehetséggondozó Kollégium Tagintézménye
Elérhetőségek:
3527 Miskolc, Selyemrét út 1.
E-mail: tehetseggondozo@freemail.hu
tel.: 46/507-225
fax: 46/507-227
http://www.teleki.eu


2011. november 29., kedd

Mol-pályázat

Ezt kaptam, küldöm Nektek!
Az igazi oktatót nem elég megtalálni!
FELHÍVÁS
MOL Tehetséggondozásért díj
Ön is ismeri, emlékszik rá
- azt az áldozatkész, lelkes tanárt, szakembert, aki gyermekét jó tanácsokkal látta el és
külön szakkörökön segítette az iskolai felkészülésben vagy a tanulmányi
versenyeken?
- azt az edzőt, aki jó szemmel kiemelte és a neki legmegfelelőbb sportágban segítette
készségei, képességei fejlesztésében gyermekét?
- arra a szeretett tanárára, aki elindította a pályán, akihez később is mindig fordulhatott
jó tanácsért, szakmai támogatásért?
Segítsen nekünk megtalálni őket!

2011. november 24., csütörtök

Bundi Daniella: Elsősavató

A Fazekas Mihály Gimnáziumban október 18-án megrendezték az idei elsősavatót.


Az elsősök még a nagy nap előtt három feladatot kaptak, melyekkel erre az eseményre kellett elkészülniük. Az első, hogy egy legfeljebb 5 perces táncprodukciót kellett együtt kitalálniuk, melyet a nap folyamán előadtak. A második feladat az volt, hogy a Bikini - Amikor végleg elmegyek című számát át kellett írniuk és osztályindulóvá alakítaniuk. Harmadikként pedig egy már régi hagyományt követve minden fiatal diáknak be kellett öltöznie. Ebben az évben a szervezők és az iskola diákönkormányzata egy igen érdekes viseletet talált ki: mindenkinek egy zsákban illett megjelennie és az iskolai felszerelését muszáj volt egy fonott kosárban hoznia. Ezen kívül minden osztály egy sajátos fejfedőben jött. Volt közöttük kötött és baseball sapka, papírcsákó. A hetedikes gyerekek törölközőt húztak a fejükre.


Már reggel 7:30-kor az udvaron várakoztak az elsős osztályok izgatott diákjai. A napot a nagyok vezetésével tánccal kezdték, majd az egész udvart bejárták a vonatozás közben, melybe az idősebbek is nagy örömmel kapcsolódtak be. Amikor már közel volt a csengetés, az osztályok kaptak egy-egy érdekes mondatot, melyről petíciót kellett írniuk, majd pedig aláírást gyűjtöttek a felsőbb-évesektől és a tanároktól. Ezek után a gyerekek felvonultak a termekbe és megkezdődött a tanulás. Persze szünetekben mindenki aláírásokat gyűjtött, hogy minél több pontot szerezzen.


A délután közeledtével a diákok egyre izgatottabbak lettek. Fél háromkor megkezdődött az igazi elsősavató. A gyerekek és a tanárok a tornateremben gyűltek össze, ahol még a bordásfalakra is felmásztak az érdeklődők. Az osztályoknak be kellett mutatni, hogy mire haladtak az elmúlt napok gyakorlásai után. Előadták a táncos produkciókat majd az osztályindulókat. A műsorok között pedig egy-egy feladatot kellett megoldaniuk. Például egy dal címét a vállalkozó szellemű diákok elmutogatták, vagy a tanárokról kellett egy kérdőívet kitölteni, melyet legfeljebb csak tippeléssel sikerült a fiataloknak megoldani; a figyelmesek könnyen megcsinálták azt a feladatot, melyben az iskola apró részleteinek felismerése volt a cél.


Megkérdeztünk két elsőst is, nekik melyik feladat tetszett a legjobban.


"Nekem a karaoke jött be nagyon, jó volt hallani és énekelni ezeket a zenéket. Sokat röhögtünk az osztállyal, a hangulat is jó volt!" – mondta egy 9.c-s lány.


"Hú, szerintem a hastánc volt a legjobb, a fiúk mulatságosak voltak, rengeteget nevettünk rajtuk"– nyilatkozott egy fiú.


Utolsó feladatként az elsősöknek fél lábon állva kellett elmondaniuk egy kb. 5 perces esküt. Ezek után már valószínűleg nagyon várták az eredményhirdetést – bár nem csak a jutalmak miatt, hanem mert már minél hamarabb szabadulni akartak a fülledt tornateremből.


Nem is kellet sokat várniuk, hiszen hamar megérkeztek az eredmények, melyek egy igen szoros versenyről tanúskodtak.

2011. november 17., csütörtök

Szűcs Noémi: A hetvenkettedik óra után

Három nap. Három, fiatalokat megmozgató, önkéntes munkával teli nap. Három nap a tettek mezején. Ez a 72 óra kompromisszum nélkül – egy program, amely Németországból indult, amely 2002 óta számos országban megjelent, köztük hazánkban is. Egy program, amely 2010-ben országszerte 19 megyében, közel 100 városban, összesen 4500 fiatalt vett rá, hogy tegyen a környezetéért, másokért, ezzel pedig önmagáért is! Idén pedig a tenni akaró fiatalok száma megduplázódott, közel 8700-an vettek részt a közhasznú szolgálatok teljesítésében.


Debrecenben október 13-án, csütörtökön volt a megnyitó, a Debreceni Egyetem templomában. Hallhattunk egy kis bevezetőt, majd egy rövid prédikációt. Ezek után mindenki eldöntötte, hogy milyen jellegű önkéntes munkát szeretne végezni. Három típusú feladat közül választhattunk: szociális, ökológiai és fejlesztési. Csoportokba rendeződtünk, kaptunk egy-egy nagy méretű, színes papírlapot, hozzá filceket, és temperát. Az volt a feladat, hogy készítsünk egy plakátot, amelyet ki kellett tennünk a helyen, ahol az önkéntes munkát végeztük. A tempera azt a célt szolgálta, hogy bemázoljuk vele a tenyerünket, majd rányomjuk a lapra. Így az egész egy sokkal személyesebb formát kapott. Ezután filccel ráírtuk a hely nevét, ahová mentünk, meg azt, hogy „72 óra kompromisszum nélkül!


Mint már említettem, több, különböző jellegű munka volt. A szociális jellegű feladatok között szerepelt két idősek otthonába való látogatás és ott az idősek segítése, kertészkedés, beszélgetés, valamint az Immánuel otthon fogyatékkal élő gyermekeivel egy szüreti mulatságon részvétel, segédkezés. Ez a típusú szolgálat a legnehezebb és a legszebb egyben: amikor szeretetet, segítséget nyújtunk közvetlenül egy másik embernek.


Nekem az első nap tetszett a legjobban– mondta Karap Judit 12. B osztályos tanuló, aki az Immánuel otthoni rendezvényen vett részt önkéntesként október 14-én. – „Mikor megérkeztünk, elmondták, hogyan és milyen körülmények között épült az otthon, plusz néhány dolgot a fogyatékos gyermekek világáról. Ez után egy nagyon aranyos műsort néztünk meg, amit a „gyerekek” készítettek. A „gyerekek” szó azért került zárójelbe, mert 6-tól 30 éves korig járnak ide fiatalok.


Végignézve rajtuk nem tudtam elképzelni, hogy mit érezhetnek, gondolhatnak akár ők, akár a hozzátartozóik. De amint jobban megismertem őket, rájöttem, hogy vidámak szeretetreméltók és egy kis odafigyelés sokat jelent nekik. Szívesen visszamennék még hozzájuk máskor is!” – meséli Asztalán Rebeka szintén 12. B osztályos tanuló.


A műsor után kimentünk szüretelni, segítettünk nekik levágni a szőlőt, ami a korláthoz volt rögzítve. Ezután odabent beszélgettünk, táncoltunk, ettünk-ittunk és jól szórakoztunk. Legelőször, amikor beléptünk a terembe, ahol a fiatalok voltak, hirtelen egy rossz érzés fogott el. Ők tényleg fogyatékosak, szellemileg is és testileg is egyaránt, és ez komoly dolog. Eszméletlenül aranyosak és kedvesek az oda járók, és van köztük nagyon sok tehetség! A végét egy dallal zárták, amit nekünk énekeltek, és meghívtak minket december 2-ára, mivel akkorra is készülnek egy műsorral. – folytatja Judit.


A második napon a DMJV Idősek Háza és a Méliusz Juhász Péter Református Idősek Otthona adott helyet a segíteni vágyó önkéntesek lelkes munkájának. „A második napon a Pallagi úti DMJV Idősek Házába mentünk. Rákérdeztem, hogy hány lakója van az intézménynek, és a válasz meglepett: 350 fő, ebből 50 ideiglenesen.” – meséli tovább Judit – „3 emeletes az intézmény: a földszinten vannak a házaspárok, akikről tudni kell, hogy ott ismerték meg egymást. Van közöttük, aki már 20 éve házas! Az első emeleten vannak a fekvő betegek, a másodikon a szenvedélybeteg idősek és a harmadikon, akik jobb fizikai állapotban vannak. Egy nagyon jó szobába kerültem, aminek három lakója volt: Vera néni, Margitka néni és Esztike néni. Esztike néni kerek száz éves, egyedül mozog, egyedül ágyaz meg – hihetetlen! Mindhárman nagyon kedvesek és barátságosak voltak, de ami a legnagyobb élmény volt számomra, hogy Vera nénit, aki elmondása szerint sehova nem jár (sem a társalgóba, sem a szomszédaihoz), ki tudtuk vinni sétálni. Először nem szeretett volna, de végül meggyőztük, és jól is érezte magát. Ezen kívül megismertünk három kedves idős hölgyet, akik közül az egyik annyira örült, hogy benéztünk hozzájuk, hogy még csokit is kaptunk tőlük!


Nagyon jó volt, mert közelebb kerülhettünk ahhoz a korosztályhoz, akikkel normális esetben talán semmi kapcsolatunk nem lenne. Máskor esetleg idegesítő lett volna, hogy pénteken csak este érek haza, de furcsamód ez az érzés most elmaradt. Örültem, hogy segíthettem. A másnapi kertrendezést szintén nagyon élveztem, és nem csak azért, mert egyébként is szeretek növényekkel dolgozni. A végén jó volt látni, hogy az idősek hogy örültek neki.” – mondja Szücs Pálma, 8. A osztályos tanuló, aki szintén az idősek otthonában segített.


Ez a program sok új élményt és tapasztalatot adott nekem, melyeket azt hiszem egy életre emlékezetembe és szívembe zártam. A jövőben is bármikor szívesen részt vennék nem csak szociális jellegű, hanem bármilyen más önkéntes tevékenységben is!” – teszi hozzá Rebeka.


Mi a Tímár utcai óvodába mentünk (Debreceni Református Kollégium Óvodája), ahová fejlesztési munka címen indultunk tevékenykedni. A nevelők, óvónők mind nagyon kedvesek voltak, sokban segítették a munkánkat az előkészületekkel. „Az óvoda vezetője ámulva figyelte, hogy mennyi önkéntes fiatal ment nekik segíteni. Tényleg nagyon elcsodálkozott, hogy milyen sokan voltunk!”– emlékszik vissza Jasku Dóra, 11. B osztályos tanuló. De hogy mi volt a feladatunk? Mi, egy maréknyi lány, az óvoda tornatermébe mentünk, ahol a játékokat, labdákat, ugrálókat, polcokat mostuk, törölgettük le. Letisztítottuk a bordásfalat, a padokat, a szekrényeket, végezetül pedig felmostuk a termet. Nagyon jól szórakoztunk, sokat nevettünk. Mindenki szemében látszott, hogy mennyire szívesen emlékszik vissza az óvodában töltött éveire. Azonnal csaknem mindenkinek az eszébe jutott valami aranyos, vicces történet a gyermekkorából. Az egész munkát a vidámság és a nosztalgia ölelte körül. Néhány fiú pedig odakint sepregetett az udvaron. Az eléggé érdekes volt, hogy sepertem kifelé a házból a homokot, aztán két kislány visszadobta. Nekik tetszett – mondja nevetve Mikó Zoltán 10. E osztályos tanuló.

Szombaton délelőtt pedig az udvaron munkálkodtunk” – folytatja Dorka. – „Míg az apukák egy új játék felállítását kivitelezték, addig mi a homokozó felfrissítésével és az udvar szépítésével töltöttük az időnket. Hihetetlen kedves embereket ismertünk meg az óvónők személyében.Számomra nagyon fontos dolog ez, amit tettünk. Az önkéntesség. Nekünk csak néhány óra volt az életünkből, de akiknek segítettünk, azoknak ezzel rengeteg segítséget nyújtottunk. Hihetetlen, hogy egy kis emberi segítség, ami szívből jön, ami egyeseknek semmiség, mások arcára mégis milyen mosolyt tud csalni. Ez az érzés felbecsülhetetlen!


A kompromisszum nélküliség azt jelenti, hogy nem kötünk kompromisszumokat önmagunkkal. Felajánljuk a segítségünket, önzőség nélkül, önkéntesen, azért, hogy ezzel jót tegyünk másokért. Azt hiszem, ezen a programon való részvétel során igazán láthattuk azt, hogy mire képes néhány ember, ha összefog egy közös célért, legyen az bármilyen apró – mint például egy óvoda tornatermének felmosása, vagy nagyobb – mint fogyatékkal élő gyermekekkel való foglalkozás, törődés. Hálás vagyok, hogy ez a lehetőség megadatott, hálás vagyok Lakatosné Tóth Ildikó tanárnőnek, amiért közvetítette ezt felénk. Mindenki másképp élte meg ezt, hiszen van közöttünk, aki már korábban is foglalkozott önkéntességgel, és akad olyan, mint például én, akinek először adatott meg az élmény. Mert ez élmény, méghozzá nem is akármilyen! Úgy gondolom, mindannyian gazdagodtunk valamivel. Nem is gondolná az ember, manapság, a nagy rohanásban, mennyire jót tesz, ha megáll egy percre, elgondolkodik, és egy kis idejét valami apróságra szánja - ami másoknak nagy segítség lehet!

2011. november 9., szerda

Egy kis krimi az őszi napokra...


Thomas, George és az éjszaka árnyai

            1885 tavaszán járunk. London, mint mindig, most is nyüzsög a sok járókelőtől és az árusoktól, akik portékájukat próbálják minden áron rásózni a szerencsétlen járókelőkre. Mindenkinek, aki a Brook Streeten végighalad, megakad a szeme a rendőrségen, amely nagy erőkkel zár körbe egy házat. Ebben a házban az özvegy Mrs. Potts lakott. Igen vagyonos hölgy, az előző héten töltötte be a 85. életévét.
A történetünk az ő halálával kezdődik.
            Nem sokkal a rendőrség megérkezése után a járókelők egy magas, keménykalapos úrra és egy nála nem sokkal alacsonyabb sötét kabátos szemüveges alakra lehettek figyelmesek. Thomas McGregor és Dr. Smith volt az.
Magándetektívek.
 Abban, hogy egy gazdag özvegy meghal, nem sok gyanús van.
Máris felmerülhet a kérdés, hogy miért kellett idehívnia a Scotland Yardnak ezt a profi magándetektív párost. Az öreg hölgy ismerte Mr. McGregort, az asszony fedezte fel valamikor régen a tehetségét. Ő adott neki kezdetben biztatást. Ezen kívül Potts asszony asztalán talált a rendőrség egy borítékot.  Az öreg hölgy végrendelete volt.
A  felszíni nyomozás során fény derült arra, hogy nem sokkal azután halhatott meg, hogy ezt megírta…
A szemtanúk vallomása szerint senki sem ment be vagy ki a főbejáraton, a szolgálólány is megerősítette ezt. Thomas McGregor - miután megérkezett - beszélt a nyomozás vezetőjével, lezáratta az épületet.
Közben Dr. Smith megvizsgálta Mrs. Potts holttestét. Arra lett figyelmes, hogy a nyakán egy vörös kereszt és egy kék vonal található. Smith tudta, hogy látta már valahol ezt a keresztet. Hamar meg is találta, hogy hol, ugyanis a szemközti bolt ajtajára is ilyen kereszt volt festve. Ezt a keresztet feljegyezte, és továbbindult nyomok után kutatni.
Eközben Thomas a földszinten kérdezte ki a szolgálólányt. Megtudta, hogy a lány halk neszt hallott az emeletről, de csupán az ódon ház természetes neszének gondolta. A lány tovább folytatta a munkáját, mint minden nap: este 9-ig. Takarított, s az öreg hölgy leveleit kellett rendeznie.
Eközben Smith végzett a felső emeleten. Elmondta Thomasnak, hogy halvány lábnyomokra és tisztítószer maradványokra lett figyelmes, és egy furcsa kék festéket is talált, tartály nélkül… Azt is észrevette, hogy ezt a festéket nagyon nehéz lemosni. Thomas emlékezett arra, hogy ez az a kék festék, amit látott a szolgálólány kötényén is!!

 Különleges, nagyon drága, egy bizonyos Szerendia nevű ritka példányból készítik.

Adott volt a helyzet: a boltban kell tovább érdeklődni. Bár a boltvezetőt nem találták, ám a nyitott ajtón beléptek…
Dr. Smith naplója így említi e mozzanatot:

„Beléptünk a nyikorgó ajtón, a falakon pókhálók lógtak, a bútorok szanaszét hevertek”.

A nyomozók döbbenten néztek szét.

Az emeleten találtak rá a bolt tulajdonosára…holtan. Pontosan ugyanúgy végeztek vele is, mint ahogy az özvegy Mrs. Potsscel. Smith feltételezte, hogy megláthatta a gyilkost, ezért lejegyezhetett néhány jellemzőt róla. Valószínűleg a polcra tette, mert sejtette, hogy olyat látott, amit nem kellet volna. Hangos zaj hallatszott az emeletről, és rövid idő múlva megjelent Thomas egy nagy aranytömbbel a kezében.
Nem sokkal később kiderült, hogy Mrs. Potts széfjéből lophatták el. Ennek az aranytömbnek az özvegy széfjében kellene lennie! Az özvegy senkinek nem árulta el, annyira féltette. A Scotland Yard sem tudott még hollétéről, ugyanis az özvegy nagyon féltette.
Thomasnak valamiért nagyon furcsa volt ez az aranytömb. Emlékezett arra, hogy előző ügyénél egy olyan rablót kellett üldöznie, aki aranytömböket lopott. Így emlékezhetett egy ilyen méretű tömb hozzávetőleges súlyára, de ez valahogyan másmilyen volt. Fölmerült benne a gondolat, hátha üreges a belseje! Ekkor fogta, és eltörte az aranytömböt. A belsejéből egy kulcs és egy papírlap esett ki... (Thomasnak eszébe jutott sok a régen kapott sok bölcs tanács, amiért most is hálás volt az asszonynak.) 
„Ha ezt a szöveget olvassa, Mr. McGregor, akkor én már az árnyékvilágban vagyok. De most ne ezzel törődjön! Kérem, segítsen!! Az értékeimnek el kell jutnia a lányomhoz! Ő tudja, mit kell velük tenni! Biztos vagyok benne, hogy rájön a rejtvényem megoldására, s megtalálja a széfet, amelyhez ez a kulcs illik.  Kérem, siessen, ön az utolsó reményem.”

Ekkor Thomas felnézett, és rájött, hogy az öreg hölgy tudta: meg akarja valaki ölni.
A szöveg így folytatódott:
 „A rejtvény kissé rímes, nem kellene átjavítani, ez a lényege. Íme: négy lába van, de nem szék, hosszúkás, de nem ék, alatta vagyon kincsem, mit csak annak adom, ki megérdemli, s e titkot megfejti, eme rejtvény nehéz vagyon, de ki sokat jár nálam, az jól tudhatja, mindig rajta tartom a szemem, és mikor írok, le sem veszem.”
Thomas és Smith érezték, hogy már nagyon közel állnak a gyilkoshoz, de még nagyon sok részlet hiányzik. Tudták már, hogy egy nagyon különleges tintához ért a gyilkos, amit igen nehéz lemosni. Feltételezték, hogy hátulról támadt, és könnyen mozog magas épületeken. Fiatalnak gondolták. Ekkor Smithnek és Thomasnak is ugyanaz az ötlete támadt.
                    Mi van, ha nincs is olyan messze a gyilkos, mint azt gondoltuk? – kérdezte Thomas.
                    Mi van, ha végig az orrunk előtt volt, csak nem vettük észre? – bólintott Smith.
Ekkor visszamentek az épületbe, összehívták a rendőröket, a szolgálólányt, hogy elmondják, amire rájöttek.
                    Mr. Smith, kérem a noteszt.
                    Tessék.
                    Miután átnéztük a jegyzeteinket – szólt Thomas –, arra lettünk figyelmesek, hogy egy bizonyos vörös kereszt volt festve az özvegy nyakára. Egy bizonyos kék festék volt a kereszt mellett, ami azt jelenti, hogy nem megmérgezték, hanem megfojtották áldozatunkat. Ugyanis a mérget meggyilkolása után tették az asszony szájába.
                    Mrs. Pottsöt, kérem, megfojtották. S aki megfojtotta, véletlenül hozzáért ahhoz a kék festékhez, amit –valószínűleg – izgalmában borított ki.
                    De hát én nem vagyok a tettes- kiáltott fel megrendülten a szolgálólány - , én sohasem tennék ilyet.
                    Tudom - válaszolt Thomas. Ezután,hogy ne legyen feltűnő – vette át ismét a szót Thomas - ,még frissen feltakarította. Ez volt az a zaj, amit ön hallott - fordult a szobalány felé - ,hiszen még frissen fel lehet takarítani. A kézmosást elfelejtette, ugyanis az ablakpárkányon is találtunk festékmaradványokat.
                    Tehát kettős gyilkosságról van szó. A férfi a szemközti boltost is megölte, aki viszont egy személyleírást készített a betörőről, és gondosan eltette, hogy az, akinek szánta, megtalálhassa. Íme a leírás: „Vékony fürge fiatal rendőr.”
                    Ez felháborító, hogy mondhat ilyet! - vág közbe az egyik rendőr.
                    Kérem, nyugodjon meg, nem ön az illető – válaszolta Thomas - , hanem az úr ön mögött, aki jól láthatóan nem rendőr, hiszen még azt sem tudja, hogyan kell felvenni az egyenruhát. Kérem, tartóztassák le! - adta ki az utasítást Thomas.
A gyilkosnak esze ágában sem volt engedelmeskedni. Kirohant a házból, de nem sokáig jutott. Mr. Thomas számított a tettes menekülésére, néhány rendőrrel megbeszélte, mi a teendő.  Persze olyan rendőrökkel, akiket már ismert régebbi ügyekből, és feltétel nélkül bízott bennük.
            Egy feladat maradt hátra.
 Biztonságba helyezni az értékeket. Thomas felment Dr. Smith-tel az emeletre, s mivel megfejtették időközben a rejtvényt.
Hamar megtalálták a kulcslukat.
A padlónak éppen azon a részén volt, amelyről  az öreg hölgy tényleg nem vette le soha a szemét!
 A nyomozó a titkos zárba helyezte a kulcsot, a zár kattant…,s ott volt előttük a rengeteg pénz. „Ezért kellett hát szegény asszonynak meghalnia”- mormolta magában, s elmerengett egy pillanatra a múlton.
 Még aznap fegyveres őrizettel elszállíttatta biztos helyre, ahol senki sem találhatja meg.
Varga Balázs
9. D

2011 október

2011. november 8., kedd

Nemcsak a 9.A osztálynak

Pratkanis-Aronson: A rábeszélőgép

http://turul.kgk.uni-obuda.hu/oldalak/uetika/rabeszelo/index.html

2011. november 4., péntek

Kiszoríthatja-e a könyvet a számítógép a XXI. században?

Manapság egyre jobban hódít a számítógép-főleg a fiatalok körében. Vajon helyettesíthető-e a régi idők kikapcsolódását nyújtó könyv ezzel a száz éve feltalált, sőt körülbelül húsz éve elterjedt masinával? A vélemények megoszlanak a témával kapcsolatban.
Mivel a könyvnyomtatás nagyon hosszú múltra tekint vissza, rengeteg dokumentum csak írott formában létezik, a számítógéppel nem tudjuk elolvasni. Akik a számítógép pártján állnak, mondhatják, hogy ma még tényleg sok iromány nincs elektronikus formában tárolva, de egyre több, és több kerül fel a világhálóra, hogy mindenki számára elérhető legyen, méghozzá ingyen! Ha az internetről is hozzáférhetőek lesznek majd ezen dokumentumok, nem kell attól tartani, hogy egyre jobban használódik az eredeti könyv, esetleg elvesznek a rajta lévő adatok, hiszen mindenki otthon, egy lépés megtétele nélkül, pár kattintással már meg is tudja, amit szeretne - a kattintással pedig nem kopik semmi.
A számítógép – persze ehhez bizonyos programok szükségesek – alkalmas arra, hogy témakörök vagy bizonyos kulcsszavak alapján gyűjtsön anyagot. Főleg a szakkönyveknél van ennek jelentősége, ahol egy-egy kisebb témakört nehéz megtalálni. Ezzel nagyon sok időt lehet megspórolni, amit az ember másra fordíthat. 
A számítógép nagy előnye még az olcsósága. Az internethasználatért minden hónapban ki kell fizetni egy bizonyos alapdíjat, amelyet különböző feltételek mellett még olcsóbbá tehetünk, azonban egy adott témában rengeteg információhoz hozzájuthatunk sok-sok könyvből összeollózva, kiemelve a lényeget. Míg ha külön meg kell venni a könyveket, sokkal többet kell kifizetnünk. Ha könyvtárból kölcsönözzük ki, akkor is körülbelül annyiból jövünk ki, mint az internethasználattal, csak többet kell „járkálnunk”, ami a mai lustuló világban nincs kedvére az embereknek 
Ráadásul a könyvtárhasználat például időhöz van kötve, mivel a könyvtár nincs mindig nyitva. A számítógép azonban bármikor elérhető, éjjel-nappal, mi döntjük el, hogy mikor kapcsoljuk be. 
Ha összehasonlítjuk a könyvben és a számítógépen levő képeket, egyértelműen jobb az utóbbinak a minősége.
A számítógép segítségére lehet a fogyatékos embereknek is. Például a könyvek megismerésében. Gondoljunk csak a vakokra, akiknek fárasztó lehet az ujjhegyükkel letapogatni a betűket olvasáskor. A számítógép arra is alkalmas, hogy esetleg a könyveket hanganyagként ismerjék meg. Ez sokkal kényelmesebb a számukra. 
Persze akármennyi érv is szól a számítógép mellett, mindig lesznek olyanok, akik semmi pénzért nem adnák a könyvet. Megveszik, kinyitják, érzik azt a jellegzetes ,,új könyv illatot”, tapintják a lapokat. Számukra ez szerelem, ők a könyvek szerelmesei. No, meg persze ott vannak a gyűjtők is, akiknél ez a szeretet egyfajta megszállottság.
Véleményem szerint a számítógép előbb-utóbb ki fogja szorítani a könyvet, mivel használatával időt, energiát és pénzt takaríthatunk meg, amik a folyamatosan gyorsuló életben egyre nagyobb hangsúlyt kapnak.



Csiszár Dorottya, 9.A

2011. október 27., csütörtök

A FODRÁSZNŐ ÉS A MAGYARTANÁR


                Ma este értettem meg az összes görög sorstragédia lényegét.
Extázis, őrjöngő, vad szenvedélyek, ének és tánc, jó, tudom, később kivált egy szereplő a karból, majd kettő (elindulhatott a párbeszéd….), ahogy tanítjuk kilencedikben.

2011. október 25., kedd

A filmklub idei első előadása!

2011. október 26-án, azaz most szerdán
14.30-tól a 204-es teremben

A FILMKLUB

bemutatja:


Egy csodálatos elme
(rendezte: Ron Howard)


Az életrajzi eseményeket feldolgozó, ám a tényeket meglehetősen szabadon kezelő film az 1994-ben matematikai Nobel-díjjal kitüntettet John Nashről szól, aki mindössze egyoldalas doktori disszertációjával alapozta meg a nem kooperatív játékelméletet. Nagy hatással volt pl. a modern közgazdaságtanra, a szociálpszichológiára és a biológiára is.


A film fordulatokban gazdag, számos nemzetközi filmes díjat is kapott, többek között 4 Oscart!

VÁRUNK SZERETETTEL MINDEN ÉRDEKLŐDŐT!

2011. október 24., hétfő

Emlékeztető

http://fazekasujsag.blogspot.com/2011/09/iskolai-szavaloverseny.html

A héten minden versmondó adja le  jelentkezését! A 2 verscímet is!

2011. október 15., szombat

Karácsony Anett: Gyorstalpaló új tagoknak!

Halihó emberek!

Amennyire emlékszem (bár már régen kellett tagot felvennem) nem nagy ördöngösség új tagokat hozzáadni a bloghoz. Csupán néhány egyszerű lépést kell követni. Kattintsatok a További bejegyzésekre és elolvashatjátok, hogy mit kell tennetek. :)

2011. október 13., csütörtök

Szerkesztők, figyelem!

Zoli, Foffi, Berni, Netti!

Ifjabbak küldenének cikkeket, de elakadnak az éterben. Segítsetek nekik, írjatok egy olyan cikket, amelyikből a most suliba kerülők is világosan látni fogják, hogy lehet itt megjelenni. Természetesen csak akkor, ha Ti jónak látjátok!

Megvallom, én próbáltam segíteni, nem tudtam.

Októbertől a Naplóban

SÉTA programnak nevezi a Hajdú-Bihari Napló a diákok felé nyitó tevékenységét, mely lehetőséget teremt nekünk is, hogy péntekenként jelen lehessünk a debreceni napilapban. A lentebb olvasható cikknek jó esélye van arra, hogy holnap a Naplóban 'ékeskedjen'. Figyeljétek!

Továbbá várjuk a cikkeket, hogy tovább küldhessük a szerkesztőségnek!
Az elsősavatót ne hagyjátok ki!

Légy te is kutyasétáltató! (vagy örökbe fogadó)


Posted by Picasa

Az önkéntes munkának számtalan formája van, mindenki megtalálhatja a magának legjobban megfelelő lehetőséget, mellyel segíthet, önzetlenül adhat valamit az embereknek. Hogy kiknek? Erről szól ez a cikk.

2011. szeptember 13., kedd

Egy ajánlat versmondóknak

TULOK TERÉZ
EGY CSALÁD ÖKÖR
(A modern gyermeknevelésről felnőtteknek)
(Arany János parafrázis)

Este van, este van csendesebb a világ,
TV előtt gunnyaszt mind az egész család.

Iskolai szavalóverseny

2011 a család éve, ezért döntöttünk úgy, hogy a kötelező vers a családról szóljon bármely szerzőtől, sőt elbeszélő költemény részlete is lehet a kötelező versed, pl. Arany Toldijának 3. énekében kitűnő családi helyzetkép bontakozik ki.
Próbáltam összegyűjteni néhány verset, íme:

Twitter Facebook Favorites More

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Walgreens Printable Coupons