2011. december 8., csütörtök

Fazekasosok lettünk

Fazekasosok lettünk


Alig 43 napja ismertem meg új osztályom, mikor átestünk az első közös kalandunkon. Igen, az elsősavatóra gondolok, ami iskolánkban évtizedek óta hagyomány. Ebben az évben ezt az eseményt a 10. c-sek és a DÖK-ösök közösen szervezték és bonyolították le, akiknek munkáját ezúton is szeretném megköszönni.


Most részletesen elmesélem, hogy én hogyan éltem meg ezt a napot. Reggel, indulás előtt egy krumplis zsákot húztam magamra, ugyanis azt a feladatot kaptuk, hogy ilyen viseletben érkezzünk meg 7.30-ra a Fazék udvarára. 2011. október 28-án életemben először vettem részt zenés reggeli tornán, amit a DÖK elnök vezetett. A feladatot tovább nehezítette, hogy a show elején jóformán még fel sem ébredtem, de a végére teljesen felpörögtem, úgyhogy nagyon jól kezdődött az a nap.


A tanítási órákat megtartották, de úgy érzem, ez olyan tanítási nap volt, amit nem bántunk meg. Jó volt látni a tanárainkat, ahogy végignézve rajtunk elmosolyodtak. Az egyik idősebb diáktársam szóvá is tette, hogy jól áll a kezemben a kosár, és megpróbálja elintézni, hogy csak nekem, mindig ebben kelljen cipelni a cuccomat. Elfelejtettem ugyanis megemlíteni, hogy minden elsősnek kosárban kellett a napi motyóját hoznia.


A tanórák után a tornateremben gyülekeztünk, amit erre az alkalomra feldíszítettek, majd kezdetét vette a feledhetetlen buli. A délutáni első, bemelegítő feladatára minden osztályból két gyerek kellett. Ez a feladat a Kanalas gyilkos névre hallgatott. A feladat lényege annyi volt, hogy mindenki kapott 2 kanalat, és az egyik kanalára egy teniszlabdát. A másik kanállal pedig le kellett ütni a másik osztály labdáját. Ezután a 7. a osztály szórakoztatta a közönséget (ez szintén hagyomány az iskolánkban: az elsős osztályok valami produkcióval készülnek). A legfiatalabb osztály egy Fluor feldolgozást hozott erre a délutánra, amit sajnos nem lehetett rendesen hallani, de a tömeg nagy tapssal köszöntötte őket. A második feladat a Római kocsiverseny nevet kapta. Osztályonként 2 fiú és 1 lány vett részt benne. A két fiú négykézlábra ereszkedett, és az egymáshoz közelebbi kezeiket és lábaikat az osztálysegítők összekötötték. A lány pedig rájuk ült, így kellett megtenni először 15 métert, aztán a verseny bírái úgy döntöttek, hogy szabálytalan kivitelezésért mindenki megcsinálja még egyszer, csak most büntetésből 30 métert kellett így megtenni. Ezt követően 9. b-sek rukkoltak elő egy színvonalas tánccal. A tagozatukhoz hűen, spanyol és francia táncot mutattak be, külön tetszett mindenkinek az egyen pólójuk. Az ezt követő közös feladat pedig a „dalelmutogatás” volt, ebben a körben minden osztály kiküldött egy tanulót, akiknek feladata volt, hogy a szervezők által adott dalt eljátssza, elmutogassa. Ez nagyon látványosra sikeredett, és ezzel a szervezők tovább fokozták a jó hangulatot. A 9. c produkciója is látványos volt, nagyon fantáziadús, és a koreográfiát is nagyon jól sikerült összehozniuk, ráadásul még a tornaterem padlóját is feltörölték. A következő feladatot is 2 diáknak kellett elvégeznie, az asztalra a szervezők kitettek ragasztót és különböző magvakat, amikből nekünk a Saját Fazekasunkat kellett megalkotnunk. Ez alatt az osztálynak tanáraikkal kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk. E feladat alatt is nagyon jó számok szóltak, aminek nem csak a hangulat fokozása volt a célja, hanem mint később kiderült, ezeket a számokat fel is kellett volna ismerni. Miután ezekkel a feladatokkal is végeztünk, a 9. d nyújtott produkciójával feledhetetlen pillanatokat nekünk. Az ő táncuk egyszerű, de mégis vicces volt. Nyugdíjas táncot mutattak be, melyet időnként feldobtak egy kis modernebb klub tánccal. Ehhez a produkcióhoz még annyit fűznék, hogy másnap már a világhálón is megjelent. Ezután egy könnyebb feladat következett, a falra képeket vetítettek ki az iskola különböző eldugott pontjairól és nekünk ezeket a helyeket meg kellett nevezni. Másnap az egyik 11.-es barátom, azt mondta erről a feladatról, hogy volt olyan, amit bizony ő sem tudott elsőre. Ennél a feladatnál azonban már a saját produkciónkon járt az eszünk, melyben képet ismertünk fel. A színpad végre a miénk lett, nekünk kellett megmutatnunk a rátermettségünket. A mi osztályunkból mindenki a 70-es évek divatját idéző ruhát öltött magára és Fenyő Miki akkori slágereire roptuk. Majd következett a délután fénypontja, azaz a karaoke, minden osztályból egy fiút és egy lány mutathatta meg, hogy mit tud. Két dalt kellett énekelniük: egy meseszámot és egy régi magyar slágert. A hangulat tökéletes volt, mindenki üvöltve énekelt. Annyira jól sikerült, hogy ráadást követeltünk, ezért a hangosító fiú még lejátszott egy-két régi nagy slágert nekünk. Az utolsó feladatra minden osztályból a leghelyesebb fiút kellett kiküldeni, a srácok feladata pedig nem volt más, mint hastáncolni! Akik eddig kibírták nevetés nélkül, most azok is a hasukat fogták.


Ezek után egy eléggé vicces pózban letettük az esküt, de ekkor már csak az számított, hogy jól éreztük magunkat. A legvégére az eredményhirdetés maradt, a vetélkedőt a 9. b nyerte meg, teljesítményükért cserébe egy tortát kaptak.


Tóth Esztella és Tóth Andris

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Twitter Facebook Favorites More

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Walgreens Printable Coupons