1.ZENE1 :Ágnes Vanilla: Ősz (József Attila versére)
2.Veres Balázs :
„A talló kalászait hányva
S a verebek közé belesvén
Nagy szél kapott föl egyszer engem
Hirtelen, április estén…
Mondom, valami nagy ünnep volt,
A hívek templomokba mentek
És reszketve, szomorú kézzel
Áldották őket meg a szentek.” (József Attila: Április 11.)
3. Nagy Szabolcs:
József Attila születésnapján, április 11-én a költészetet ünnepeljük.
Az elhangzott vers 1925-ben született, s poétánk nem gondolhatott még arra, hogy egyszer az UNESCO a 2005-ös esztendőt az ő évévé nyilvánítja…nem sejthette, hogy politikai rendszerek fogják kisajátítani(a munkásosztály költőjének bélyegezték mind a Rákosi- mind a Kádár-rendszerben).
Az előtt is értetlenül állt volna, ha visszanéz, hogy 1990-től 10 évig miért nem mer költészetéhez nyúlni az éppen hatalmon lévő rendszer – olyannyira, hogy 10 éven át még érettségi tétel sem volt.
Igen.
Nehéz egy költőóriáshoz felnőni. Nehéz a „perc-emberkék”-nek (Ady szavával élve) megtapasztalni „az erősebb lét” közelségét. De nem is ez a feladatunk ma. Sokkal inkább az, hogy megnézzük, „minek a lélek balga fényűzése”,mire való a költészet. Ezt kíséreljük most meg , mi, ezredfordulós diákok. Fogadjátok szeretettel műsorunkat!
Összeállításunkban József Attila és Tóth Árpád írásain kívül helyet kaptak még verselő fazekasos diákok művei is!
4.Balla Boglárka:
(József Attila: Karóval jöttél...)
Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,
mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.
Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?
Magadat mindig kitakartad,
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.
Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.
Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.
5.ZENE2:Hobo: Ülni, állni, ölni, halni....
6.Veres Balázs:
Tóth Zita Emese 11. D osztályos tanuló verseiben a szándékolt hétköznapiság mögött ott bújik a lét magasztos csodája ,és a merész asszociációk harmóniában egyesülnek, virtuóz formavilága kiegyenlíti a vers beszélőjének fájdalomrezgéseit.
Kötetre megérett költészet a Tóth Zitáé.
Hallgassunk most meg kettőt műveiből!
7.Eszenyi Noémi:
Palinta
Belém furakszik a nem létező.
A mélység bátorságtól éhező
szája tátong.
Kislány hintázgat a szakadék fölött
Huppan egy kő másik kettő között,
órák múlva is kong.
Kitartáshoz imát kontúroz az ég.
Vak félelemből sosem elég,
lezuhan a sablon.
Nyirkos szellő barna hajába tép.
A vad világosság szemei elé lép,
feltűnik egy liliom.
Kicsit lehagytam magam, talán tegnap.
Majd utolér a tettem egy nap,
s kitilt a józan ész.
Homályosan lát a szemüveglencse.
Megtörli egy újabb nap - visítani rendre,
sokáig sírni is nehéz.
Nyelvet fagyaszt a fagylalt.
Hazudni tudna a száj, az igazság visszanyalt -
hinta is furán nyikorog.
A mélyben landol a bal ünneplő cipőm.
Soha sem lehetne jobb.
8.Molnár Hajnalka:
Hangtompító
A fejemben masnit köt az ész.
Nyugi, nincs semmi vész,
múló hangok zúgnak bennem.
Koppan a kő.
Pillantás alatt kettéroppan a jövő.
Egyre jobban szorít a kötés.
Átkozott, fullasztó az ölelés,
ezer meg egy igazság.
Nincstelen múlt.
Látod? Én megmondtam- elmúlt.
Kötelek tekerednek le kezemről.
Nem kezdődik újra elölről
a kétszer tompán élesedő baklövés.
Tövist hegyező rózsa.
Marad a kerti törpém a múzsa.
9.Zene3 : Csonkavers 2:00’
10.Nagy Szabolcs:
Földesi Norbert 11. E osztályos humán fakultációs osztályban tanul. Ő is régóta versel, áradnak belőle a sorok. Tisztán alanyi költészet az övé. Ha néhol meg is bicsaklik a rím, őszinte, a világ értékeire nyitott, érzelemgazdag embert sejtet minden sora. S történelmi érdeklődésének versben is hangot ad: a hazáért való aggódás ritka a kortárs lírában. Hallgassuk meg tőle a Nagy-Magyarország című verset!
11.Csapó Alexandra:
Nagy-Magyarország volt egyszer hajdan,
Nyugat-Európa dicső kapujában.
Kit száznegyvenöt évig gyötört a török,
S kin a világháború végig söpört.
Nagy-Magyarország volt egyszer hajdan,
Nagy bajban, Trianonban.
Elvették Erdélyt győztesek,
S szenvedtek a székelyek.
Nagy-Magyarország volt egyszer hajdan,
egész Közép-Európában.
Megették a harmadát,
A falánk antant armadák.
Nagy-Magyarország volt egyszer hajdan,
s, mint tartja a mondás
Csonka-Magyarország nem ország,
Nagy-Magyarország mennyország!
12. Veres Balázs:
Bánfi Csaba 11.D osztályos tanuló. Alkalmi költő. Vállalkozó szelleme s humorérzéke hívta elő belőle a következő sorokat. Egy 19. század eleji hódoló, türelmetlenül udvarló versnek írta meg a paródiáját tanára és osztálytársai nagy megelégedésére.
13. Nagy Szabolcs:
Óda a hölgyhöz
Mimi.
Rád hajtott a Szabó Imi.
De leállította Bánfi Csabi,
Mert valami fontosat akar mondani.
Szemed, mint az égkék tenger,
Szépségeddel tarolsz, akár egy henger.
Minden órán mellettem ülsz,
Ezért nem érdekel, ha szünetben a srácokkal
egybe gyűlsz.
Egész órán győzködlek,
Dekoltázsod mutasd meg.
Mivel továbbra is ellenkezel,
Nem nyugszom, míg meg nem leszel.
Folyton csak lefékezel,
De számomra csak te létezel.
Sajnos elfogyott minden mámor,
+ elfelejtett beléd nyilazni Ámor.
De nem kell tovább győzködnöm téged,
Mivel úgyis enyém leszel végleg.
14.Veres Balázs: Végezetül hallgassuk meg, hogyan elmélkedik Tóth Árpád, 20. századi, gimnáziumunkban érettségiző költőnk az alkotásról: nehézségeiről, esetlegesen hiábavalóságáról, a költőt és közönségét elválasztó mérhetetlen szakadékról!
15.Korponai Dóra:
Jó éjszakát!
Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.
Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rímek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.
Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem,
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen.
Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!
16.:Nagy Szabolcs
Valóban fényévnyi a távolság vers és befogadója között? Ha igen, ha nem, műsorunkkal ezt a távolságot kívántuk csökkenteni.
17.ZENE4: Cseh Tamás: József Attila
18.Nagy Szabolcs: Rendező: Vidákovics Gyöngyi tanárnő és Tóth Zita Emese
Szereplők: Korponai Dóra,Csapó Alexandra, Eszenyi Noémi, Balla Boglárka, Molnár Hajnalka, Nagy Szabolcs és Veres Balázs (11.D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése