2010. április 1., csütörtök

Tóth Zita E.: Adomány

Kifogyott a toll,
utána kétségbeesett
karc lohol.
Sír minden sor,
vége,
nincs több lehetőség.
Fakult betűk tagadnak meg
írásra szánt mesét.

A tükröm és köztem
áll egy nagy üresség.
Békét akar kötni.
Eltöröm vigyorát,
megvakítom szemét.

Te szemét!
Miért hazudsz?

Néz a vers,
csalódott bennem.
Hisz nyers a modor,
s talán nincs is
lelkem,
csak eljátszok olykor
a gondolattal.

Tele habbal
felvillanó képek,
elnyűtt, álmodozó
szerep.

Tessék világ,
itt a képzelőerőm,
- úgyis csak bánt-

a tied lehet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Twitter Facebook Favorites More

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Walgreens Printable Coupons