Könyvajánló: Stephen King - Carrie

Néhány héttel ezelőtt, egy belvárosi könyvesboltban ráakadtam egy manapság, igen ritka kiadásra. Stephen King első könyve volt az, a Carrie. Régóta kerestem már, ezért meg is vettem, pont az utolsó példányt. A könyv persze zseniális, ahogy az összes többi Stephen King regény. Alig kétszáz oldalas, így hát hamar végeztem vele.

A történet 1974-ben játszódik és nagyjából annyi, hogy Carrie White-ot, a Chamberlain Gimnázium tanulóját, iskolatársai gyakran csúfolják, megalázzák. Ennek oka, hogy a lány édesanyja bigottan vallásos, és elvakultan követi, pontosabban próbálja, a Biblia összes parancsolatát; s gyermekét is bántalmazza, mikor az nem felel meg valamelyik szabálynak. Épp ezért, Carrie visszahúzódó, fura, rendszerint ápolatlan külsejű. Egy végzetes, öltözői incidens után, a kirekesztett lányban végleg felébred egy különleges erő. Senki sem számít rá (miért is tennék), hogy Carrie-nek telekinetikus képessége van, minek következtében tárgyakat mozgat a gondolataival. Év végén egy utolsó „hecc”-re készül néhány diák, amit a szalagavató bálon akarnak kivitelezni. Az ott elszabaduló erőt azonban, már semmi sem tudja megállítani.

King összevissza ugrál az időben, ami egyáltalán nem zavaró. A néha-néha közbevágott újságkivágások, és a rendőrőrsön tett vallomások, csak izgalmasabbá és érdekesebbé teszik a történetet. A karakterek nagyszerűen ki vannak dolgozva minden mellékszereplővel együtt. Carrie White gondolatai, érzései is olvashatóak a regényben, ami miatt csak még inkább nem értem, hogyan tudtak három nem túl jó filmet készíteni a könyvből.

Mivelhogy a történet elég rövidnek és lényegre törőnek mondható, nem igazán tudok negatívumot említeni vele kapcsolatban.

Összességében tehát, ez egy érdekes, kitűnően megírt, izgalmas könyv (a női főszereplő senkit ne tartson vissza). Ajánlom bárkinek, aki nem akar hosszú regénybe, vagy könyvsorozatba belekezdeni, de szeretne egy jót olvasni.

Fehérvári Dorka 9/Kny.B

Nyár van......

Egy kis olvasnivaló, hűs szobában - nyári napokra:

Csingiz Ajtmatov: Amikor leomlanak a hegyek

Csernyánszky Máté (9. E) könyvismertetője

Ajtmatov: Kirgiz író, 1928-ban született. Pályája kezdetén hisz a szocializmus győzelmében, majd egyre több kétely merül fel benne. Regényeit (Dzsamila szerelme, Az első tanító, A versenyló halála, A fehér hajó) a világ szinte minden nyelvére lefordították. A CCCP széthullása és a kommunizmus bukása után sokáig hallgatott, majd ebben a regényében keserű véleményét fejezi ki a pénz világáról, a tömegkultúráról és a globalizációról. Bármilyen témát is választ, regényeit mindig a remek mesélőkedv és emberszeretet jellemzi, beleszövi a kirgiz hagyományokat is.

Ajtmatov 2008-ban Münchenben halt meg.

Ennek a regényének 2 főszereplője van: az egyik Zsaabarszk, a hópárduc (nevének fordítása: nyílpárduc). A másik Arszen, újságíró. A párduc a Tien-San hegységben él, már öregszik, nehézséget jelent neki a futás és a vadászat. Elhatározza, hogy fölküzdi magát a hágóra, de ezt légszomja hiúsítja meg. Arszen, a másik főszereplő, a peresztrojka idején híres újságíró. Szerelme Ajdana, tehetséges operaénekesnő. Szerelmük idején tervezik az Örök Menyasszony előadását. Ez a történet egy kirgiz népmesén alapszik. Egy híres vadász menyasszonya esküvője napján eltűnik. Mindenki azt hiszi, hogy elszökött, a vadászbánatában a hegyekbe megy, és többé nem látja senki, pedig a menyasszonyát elrabolták. Sikerül az üldözőit a  patakba rántania. Ők megfulladnak, a menyasszony pedig „elrepül a hegyekbe és azóta is keresi vőlegényét”.

 Amikor a volt CCCP országaiban is a pénz uralkodik el, akkor Ajdanát elcsábítja egy tehetségtelen színész, aki időközben dúsgazdag üzletember lesz. Arszen bánkódik szerelme után, lelke mélyén azt tervezi, hogy megöli vetélytársát. Egyre többet iszik, az újságírásban sem olyan sikeres már, többször megalázzák. Arszen környezetében is egyre többen engednek a pénzvilág csábításának, mint ahogy nagybátyja is, aki orvos létére kutyabiznisszel foglalkozik, és vadászatokat szervez. Most is arabokkal tervez egy hópárduc vadászatot. Tolmácsnak hívják Arszent, mert angolul senki más nem beszél. Arszen elmegy a szülőfalujába, hogy a vadászat részleteit megbeszéljék. Itt találkozik gyerekkori barátjával, Tastanafgánnal, aki agrármérnök volt, majd Afganisztánban harcol. Hazatérése után csempészettel foglalkozik, nehezen él meg családjával. Őt 3 társával hajtónak hívják a vadászatra. Elhatározzák, hogy túszul ejtik az arabokat. Be akarják csalni őket egy barlangba, amit előzőleg aláaknáztak, és húszmillió dollárt kérnek váltságdíjul. Arszent is beavatják tervükbe, hisz szükségük van tolmácsra, majd választás elé állítják: vagy segíti őket, vagy megölik.

Közben Arszen megismerkedik Elesszel, aki régebben könyvtáros volt, de jellemzően ebből már nem tud megélni, ezért üzleteléssel és fényképezéssel foglalkozik. Egymásba szeretnek, hosszú távú terveket szőnek közös életükre. Elesz szívesen elkísérné a vadászatra, de üzlettársaikkal már megegyeztek, Moszkvába kell mennie.

 Megérkeznek az arabok, nagyon szimpatikus, intelligens fiatalemberek. Elindulnak a vadászatra autóval az első állomásig, ahonnan majd lóháton kell folytatni útjukat. Barátja, Tastanafgán nem mond le zsarolási tervéről.

Patthelyzet alakul ki: Mit tegyen Arszen? Ha nem árulja el a tervet, ő is terrorcselekmény részese lesz. Ha pedig elárulja, akkor a barátját, sőt az egész falut borzalmas helyzetbe sodorja.

 Hogy oldja meg ezt a helyzettea t író? Aki kíváncsi rá, olvassa el a regényt!

(CCCP: kiejtve ’esz-esz-esz-er’; az egykori Szovjetunió rövidítése orosz betűkkel – a szerkesztő kiegészítése)