Néhány héttel
ezelőtt, egy belvárosi könyvesboltban ráakadtam egy manapság, igen ritka
kiadásra. Stephen King első könyve volt az, a Carrie. Régóta kerestem már,
ezért meg is vettem, pont az utolsó példányt. A könyv persze zseniális, ahogy
az összes többi Stephen King regény. Alig kétszáz oldalas, így hát hamar
végeztem vele.
A történet 1974-ben
játszódik és nagyjából annyi, hogy Carrie White-ot, a Chamberlain Gimnázium
tanulóját, iskolatársai gyakran csúfolják, megalázzák. Ennek oka, hogy a lány
édesanyja bigottan vallásos, és elvakultan követi, pontosabban próbálja, a
Biblia összes parancsolatát; s gyermekét is bántalmazza,
mikor az nem felel meg valamelyik szabálynak. Épp ezért, Carrie visszahúzódó,
fura, rendszerint ápolatlan külsejű. Egy végzetes, öltözői incidens után, a
kirekesztett lányban végleg felébred egy különleges erő. Senki sem számít rá
(miért is tennék), hogy Carrie-nek telekinetikus képessége van, minek
következtében tárgyakat mozgat a gondolataival. Év végén egy utolsó „hecc”-re
készül néhány diák, amit a szalagavató bálon akarnak kivitelezni. Az ott elszabaduló
erőt azonban, már semmi sem tudja megállítani.
King összevissza
ugrál az időben, ami egyáltalán nem zavaró. A néha-néha közbevágott
újságkivágások, és a rendőrőrsön tett vallomások, csak izgalmasabbá és
érdekesebbé teszik a történetet. A karakterek nagyszerűen ki vannak dolgozva
minden mellékszereplővel együtt. Carrie White gondolatai, érzései is
olvashatóak a regényben, ami miatt csak még inkább nem értem, hogyan tudtak
három nem túl jó filmet készíteni a könyvből.
Mivelhogy a
történet elég rövidnek és lényegre törőnek mondható, nem igazán tudok
negatívumot említeni vele kapcsolatban.
Összességében
tehát, ez egy érdekes, kitűnően megírt, izgalmas könyv (a női főszereplő senkit
ne tartson vissza). Ajánlom bárkinek, aki nem akar hosszú regénybe, vagy
könyvsorozatba belekezdeni, de szeretne egy jót olvasni.
Fehérvári Dorka
9/Kny.B
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése