Karácsony Anett: Gyorstalpaló új tagoknak!

Halihó emberek!

Amennyire emlékszem (bár már régen kellett tagot felvennem) nem nagy ördöngösség új tagokat hozzáadni a bloghoz. Csupán néhány egyszerű lépést kell követni. Kattintsatok a További bejegyzésekre és elolvashatjátok, hogy mit kell tennetek. :)

Szavazzatok!

 

 Kattints a képre a nagyobb méretért!

Karácsony Anett: 2010. október 27. a suliban...

Egy napos, de kicsit csípős reggelen elkezdődött az, amit az elsősök, és mi, szervezők olyannyira vártunk: az ELSŐSAVATÓ! A nap összefoglalását és a képeket későbbre tartogatom....,

ELSŐSAVATÓ I. 2010

A 9.E osztály dicshimnusza

Mennyi szó, mennyi tintapaca,
Mind hasztalan, és kevés arra,
Hogy leírja, kik is vagytok ti:
A kicsik bébiszitterei....

Egyetlen osztály sincs,
Mely a sulinak ekkora kincs,
Lényetek akár a fény,
Vagy az eper egy fagyi tetején.

Dísztárcsa egy autó kerekén,
Melyből nincs még egy a Föld kerekén:
Ez az osztály is ilyen kiváló,
Utánozhatatlan és egyedülálló.

Veletek a folyosón találkozni,
Olyan, mint Isten lábát megfogni.
De nekünk e mindennap tapasztalható,
Ezért az érzés hatványozottan mélyreható.

Eddig gumicsirke módjára
Indultunk a magunk dolgára,
De lepkehálóként minket összefogtatok,
S mint egy antenna, utat mutattatok.

Sorolni is nehéz rátok a jelzőket,
Mintha nem ízesítenénk retekkel szendvicsünket,
Vagy ha kihagynánk az osztrigát a tengergyümölcsei-tálból,
Olyan űr lenne itt a hiányotokból.

A napunk csakis jó lehet,
Ha magunk mögött hagyva a kipufogógáz-felleget,
Belépünk a hátsó épületbe,
S bepillanthatunk a termetekbe.

Jobb érzés ennél nem is létezik,
Lelkünk perselye már nem éhezik,
Mert Ti azt örömmel tápláljátok,
S borravalóként szeretetet is adtok.

Tudjuk, ezt eléggé meg nem köszönhetjük,
De hálánkat valahogy kifejezhetjük:
Íme, zárásként, egy szórakoztató
Fiú hullahopp-karika bemutató.

ELSŐSAVATÓ II. 2010

Egy osztály élete

Kipufogógáz terjeng a Hatvan utcán
Emese imádkozik, legyen túl 6 órán.
Tamikán egy gyönyörű ruha,
Előtte mendegél a kedves Szonja.

Lili bőszen belép az osztályba,
Hirtelen medvesajtot ken Kitti fényes hajába.
A csaj sípol, mint egy gumicsirke,
A többi hasát fogva röhög, he-he-he-he.

Csaba haja belőve, mint egy tévéantenna,
Látszik, jól telt neki az éjszaka.
Enikő szeme, akár az osztriga gyöngye,
Jobban fénylik, mint egy tintapaca pöttye.

Ildikó tanárnő, akár egy bébiszitter,
Nála pihen az osztálypersely.
Bernadett kezébe eperke,
Rebeka lepkehálóval pihen a terembe’.

Hanna késve érkezik a terembe,
Kissé mérges emiatt a tanár tekintete.
Tóth Árpád utcán hirtelen püffen a trabant,
Leesik róla egy retkes dísztárcsadarab.

(9. D)

ELSŐSAVATÓ III.

Dicshimnusz a 11. B-ről

A 9. C osztály verse

Adjatok most szót nekem,
Hallgassátok énekem!
Nem retekről, sem eperről,
Nem is a rosszcsont bébiszitterről,
Hanem iskolánk legjobb osztályáról,
Iskolabuszunk dísztárcsájáról,
A szellemes és kellemes tizenegy b-ről,
Diákéletünk fő verőeréről!

A gumicsirke tartós, ők még kitartóbbak.
A medvesajt is finom, ők még annál is jobbak.
Elméjük tiszta, hírnevük messze száll, ó!
Nem kapja el azt a lepkeháló.
Fogják az adást, antenna sem kell nekik;
Agyuk kerekeit, mint hullahopp-karikát sebesen pörgetik.
Élnek ők vidáman, mint osztriga a vízben,
Ők a legjobb osztály most, 2010-ben.

Hibát ne keress náluk, itt e házban,
Annyi van csak bennük, mint oxigén a kipufogógázban!
Vagy mint tintapaca a merevlemezen,
Vagy mint zsiráfnyál a frissen sült perecen.

Dicsőítő dalom ezzel befejezem,
Jutalomért, íme, itt tartom perselyem:
Szerény elismerés a diákköltők bére.
Szálljon áldás, jólét a 11. B-re.

A 9. B fohásza)

Nem tudjuk, kik vagytok,
S azt sem, hogy vagytok,
Tán elsősök bébiszitterei vagytok?
Nem hiszem.

Mikor anno a horvát parton
Lepkehálóval osztrigát fagtom,
Akarom mondani fogtam,
Nem gondoltam, hogy… - Antenna!!

Mintha kipufogógázt szívtam volna,
Úgy léptem be a suliba,
Ahol vigyáztok ránk, mint gumicsirkék
Tojásaikra.

Most pedig pörgök, mint egy
Hullahopp-karika,
Vagy mint egy dísztárcsa,
Mert itt vagytok nekem.

Epret, s rá retket eszegettem,
S törtem fejem,
Mit írjak rólatok?
S jöttek a rímelő szótagok.

Miközben írtam, tintám a lapra folyt,
És lett belőle tintapaca/folt.
Pénzemet perselyéből elővettem,
Hátha futja egy előlegre.

De nem futotta, ejj,
Úgyhogy érjétek be ennyivel:
Úgy gondolunk rátok, 11. b
Ahogy a medvesajtra,
Mint barátainkra.

Boldog születésnapot...!

József Attila
A költő, aki magát mindig kitakarta, sebeit mindig elvakarta.

Csak pár dalt jöttem megosztani, s aztán talán eltűnök hirtelen...
Az első megzenésített József Attila vers, amit hallottam Ágnes Vanillától jó pár éve. Vannak olyan pillanatok, amikor egy-egy zene meghallgatása után az ember csak néz maga elé, s nem tud mit kezdeni azokkal az érzésekkel, amiket a zene kiváltott belőle. Megragadta a szívemet, megszorította és hosszú percekig nem engedte el. Majd mikor végre engedett a szorításon, akkor tűnt csak fel, hogy szebb lett, -még ha csak kicsit is, alig észrevehetően- de szebb lett a szívem. Azóta szeretem József Attila verseit. Azóta válaszolom azt a "Ki a kedvenc költőd?" kérdésre (ami elég ritkán hangzik el...),hogy "József Attila". Azt hiszem, ez örökre így fog maradni. Ez az érzelmeim és a versei vérszerződése...

A dal, amit Ágnes Vanilla írt, József Attila 100. születésnapjára: