2012. március 25., vasárnap

"Nem megyek én innen sehova" avagy hány euró egy jó hangszer, és mi lett az egykori Kölcsey-házzal?

Megtudhatjátok a szerzők beszámolójából!
Kobzos Kiss Tamás Liszt-díjas előadóművész műsoráról Vámosi Márton és Kiss Dávid (9. A) beszámolóját olvashatjátok.

             Egyik péntek este elmentünk meghallgatni Kobzos Kiss Tamás zenés irodalmi estjét. Az előadás apropója az Arany János emlékkiállítás záróeseménye volt, egyben Kiss Tamás édesapjára emlékezett, akinek több versét is megzenésítette. 
            A művész életútját először röviden ismertette, ezzel megtudhatjuk, hogy debreceni gyökerekkel rendelkezik. A kollégiumban tanult, néhány érdekes történetet mesélt el ifjúkori éveiből. Így többek között azt is megtudhattuk, hogy „ötödfélszázad” egyenlő négyszázötvennel.
            Első megzenésített műve Pálóczi Horváth Ádám „Térj vissza, ékesen szóló szép ráró” című műve volt. Ezt a dalt az elkövetkezendőkkel együtt gitárkísérettel adta elő a művész. Ez után még több dalt előadott Pálóczi „Ötödfélszáz Énekek” című gyűjteményéből, többek között az „Erdőkön-mezőkön át” című művet.

            A dalok között voltak politikai és szerelmi költemények.  Pálóczi szintén a debreceni kollégiumba járt, később földmérő, majd Balatonfüreden földbirtokos lett. Több rendszerellenes dalt írt, amiben az osztrák elnyomás ellen tiltakozott, de a cenzúrát könnyedén kijátszva sosem került börtönbe, még meg is tapsolták műveiért a császár udvarában.
            A következő költő Csokonai Vizét Mihály volt, aki mint jól tudjuk, szintén a Debreceni Református Kollégium diákja volt. Tőle, a „Szabadság” című érzelemdús verset hallhattuk. Az „Ó, Tihanynak riadó leánya…” kezdetű, illetve a bordalok közé sorolható a „Miért ne innánk?”c. verset hallhattuk ezután.  Ezt követően egy érdekes anekdotát mondott el a közönségnek Kobzos Kiss Tamás: Csokonai egy alkalommal Hajdúböszörményben járt, ahol egy pap barátjánál vendégeskedett. A borospincében bort szerettek volna engedni egy hordóból, amit már meglékeltek, azonban elfelejtettek csapot vinni, így a pap a hordóra szorította a kezét, és gyorsan felküldte Csokonait egy csapért. Csokonai a házat felforgatva sem talált csapot, így a szomszédtól szeretett volna megszerezni azt. A szomszédnál azonban lakodalmat tartottak, ahol Csokonait borral és étellel kínálták, aki így elfelejtette valós szándékát. Innen ered az a szólás, hogy „otthagyott csapot-papot.” Az anekdotából született Petőfi Csokonai c. verse. A művész ebből született énekébe közönségét is bevonta.
            A művész rendkívül nagy muzikális tehetségről tett tanúbizonyságot, és a hangszerei sem mindennapiak voltak. Rendkívül értékes gitárját mindössze ötvenezer forintért szerezte be. Másik bemutatott hangszere egy Hollandiából származó lantgitár volt, amihez szintén elképesztő, százeurós áron jutott hozzá.
 Ezután megosztott velünk egy gyerekkori történetet, ami édesapjával kapcsolható össze. Kölcsey debreceni lakóháza egészen az 1974. esztendei házbontásokig fennállt, ekkor azonban egy éjszaka óvatlanul lebontották. Reggel kapták a telefont a szomorú hírről, de ekkor már nem tudtak mit tenni. A sors iróniája, hogy az épület tégláiból disznóólat építettek Kabán.
            Az előadás zárásaként édesapja költeményét, a „Debrecen”-t adta elő. Kiss Tamás nemcsak költő volt, hanem tanított is egykor gimnáziumunkban.
            Nagyon nagy élmény volt a Liszt-díjas művészt hallgatni, reméljük még sok ilyen színvonalas, kulturális programban vehetünk részt.
Vámosi Márton és Kiss Dávid (9. A)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Twitter Facebook Favorites More

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Walgreens Printable Coupons