Szűcs Noémi - Szürke

Szürke

Csöndszínű rácsok az ablakon,
Könnyszagú bánat az arcokon,
Szélittas esernyők kezekben,
Sötét, dühös felhők felettem.

Szürkék a levelek a fákon,
Már mindened szürkének látom.
A mosolyod kopottas vánkos,
Mire hajtom szemem, ha álmos.

Ha belefáradtam mindened
Szürkébbnek érezni, mint lehet,
Akkor egy kicsit kiszínezem,
Szemeid fényét, és elhiszem,

Hogy igazán boldog vagy velem.

Tóth Zita Emese: A múzsához

Csupán ész
túlkomplikált egyszerűség fölött.

Mondhatnám, mint régi szerelem után
- szívem helyére üresség költözött-,
mert hiába vagyok szótlan,
még mindig tagadom,
hogy ordítasz bennem
minden idegszalagon.