Március 19-én, kedden a Fazekasba látogatott a Colorfront cég egyik tagja, Priskin Gyula, a cég vezető
szoftverfejlesztője, és előadást tartott az A osztályosoknak.
Én a harmadik sorban ültem, és a
kezdés előtt egy csomó filmelőzetest megnéztünk az osztállyal, mint pl. A
gyűrűk ura vagy a Skyfall. Ez is bizonyítja, hogy mennyi híres filmkészítő
megvette a programjukat, mert ezek mind az ő pluginjüket használó filmek
voltak. A bemutató elején az előadó megmutatta a díjakat, amik egy asztalon
voltak 2 méterre a mikrofonállványtól, aminek következménye lett az, hogy
mindig vissza kellett mennie a mikrofonállványhoz beszélni, ha egy díjért
elment. De megérte, mert a díjak gyönyörűek voltak, az Emmyvel az élen. Kiderült az is hogy a Kossuth-díj teteje levehető, és így hozzájuthatunk a benne lévő
oklevélhez, na meg hogy a technikai Oscar-díj
nem ugyanolyan, mint amit a színészek és rendezők kapnak. A Kossuth-díjat nemrég, március 15-én
kapták meg.
Az előadásból megtudtuk, hogyan
indult a három fazekasos diák közös munkája. Jászberényi Márk Amerikából visszajőve, tele ismeretekkel kezdte el
tanítani az osztálytársait iskola után, köztük Perlaki Tamást és Priskin Gyulát. Ekkor még nagyon kezdetleges volt
az informatika, nem lehetett felmenni az internetre, és kiválasztani, hogy
melyik videóból vagy oldalról szeretnénk megtanulni programozni. Márk amit
tudott, arra megtanította a többieket, ami nemes cselekedet volt, mert aki
sokat tud, az sokszor inkább dicsekszik vele, minthogy másnak megtanítsa. Az
előadásra végül is csak Priskin úr
jött el a 3 vezető közül, és mondta el nekünk a cég történetét. A PowerPoint
előadásból megtudtunk mindent, amit akartunk (sőt, néha többet is).
Jó volt látni hogy milyen sokra lehet vinni
ebből az osztályból (és az ilyen sikeres embereknek is lehet lámpaláza). A
leghíresebb programjuk, a Lustre volt
az első digitális fényelő program, amivel egy elrontott megvilágítás miatt nem
kellett újravenni egy filmrészletet, vagy el lehetett érni mindenféle hatást,
amit lámpákkal nem, máshogy pedig csak hosszú idő alatt tudtak. De ami nekem a
legszimpatikusabb benne az az, hogy még ma is, 10 évvel a 2003-as kiadás után
is sokan használják. Ez volt az első színjavítás, aminek egyből látni lehetett
az eredményét. A program olyannyira híres lett, hogy a világhírű cég, az Autodesk felvásárolta őket, viszont ez
nem tartott olyan sokáig. Kiléptek a cégből, mert önállóan akartak tovább
fejleszteni.
Az előadás végén odamentem az előadóhoz, oda,
ahol kézbe lehetett venni a díjakat, és megtudtam azt, hogy a cégben
huszonvalahány ember dolgozik, hogy az az Emmy-díj, amit elhozott, csak egy
másolat, mert az eredetit valamiért még nem kapták meg. Szimpatikus ember volt
az egykori fazekasos diák, még ilyen eredmények mellett sem volt elszállva
magától, mint a legtöbben.
Az összesített véleményem az előadásról az,
hogy egyszerre volt kellemes és hasznos. Hasznos azért, mert nem kellett
megtanulnom Mikszáth Kálmánt magyar órára,
hanem helyette az Oscar-díjat fogdoshattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése