Szűcs Noémi: Kiakasztófa
Borsónyi bennem a nincstelen hang,
Kevéske kincsem a végtelen tér,
a zűr, ami kong, mint halálharang,
ami a szív belső bugyrába ér.
Amint lépted kitépted utamból,
üressé lettem s elfogyott szavam.
Arcod megszűnt bennem a tudattól,
csak hangod fullánkja csípi nyakam.
Szavaid, szíved végtelenségét
őrzi magában minden holt mosoly.
Néma nyugalmad zúgó zenéjét,
ami bennem lett csikorgó sikoly.
Szeretlek! Szert tettem rá, mit jelent,
szert ettem rá, de semmi nem hatott.
Emléked fájva köti a cement...
Minden kósza hitem cserbenhagyott.
Forrás: Poet.hu
Gratulálunk!
Imádom....:)
VálaszTörlés