 |
| A csapat a vonatállomáson |
A Debreceni Fazekas Mihály Gimnázium tanulójaként részt vehettem a minap egy utazáson, hála a Szegedi Tudományegyetem és iskolánk közreműködésének. Nem is egy szimpla utazás volt ez, hiszen még másik nyolc osztálytársammal egy francia civilizációs versenyen vettünk részt szeptember 19-20-án, melyet a francia két tanítási nyelvű középiskolák számára rendeztek a Francia Egyetemi Központ hivatalos létrejöttének alkalmából.
A vonatunk nyolckor indult, s a 13. B-s csapat még álmosan keresgélte a helyét. Pár óra utazás után meg is érkeztünk Szeged városába, ahol eddig még soha nem jártam. Itthon, amikor meséltem, hogy hová megyünk, sokan mondták azt, hogy szép hely, jó hely, de sokszor hallottam már ilyesmit, így nem számítottam semmi különösre. Odaérve azonban kellemesen csalódtam, amint Szeged hangulata pillanatok alatt teljesen átjárt. Színes utcák, tisztaság, gyönyörű épületek, virágok, élet fogadott. Persze, debreceniként nem panaszkodhatok, hiszen kétséget kizáróan van itt is mit látni, de ez a hely már elsőre teljesen elbűvölt, mintha személyisége volna.
Első utunk a szállásra vezetett, a Tisza Sport Hotelbe, ahol négyágyas szobákban aludtunk. Lepakoltunk, szusszantunk egyet, majd valamivel később már fel is kerekedtünk a SZTE Jogi karának épülete felé, ahol a verseny megnyitója megrendezésre került. A megnyitó előtt egy büfé várt minket, úgyhogy neki is estünk a szendvicseknek, mielőtt kezdetét vette a verseny. Így, miután a megnyitón harmadikként húztak ki bennünket, újult erővel kerekedtünk fel a feladványok megoldására.
 |
| A díjkiosztón |
A verseny a városban zajlott és 10 állomásból állt. Mindegyiknél kaptunk egy-egy borítékot, amelyben egy feladvány írta le, hogy hol találjuk a következő állomást, illetve milyen feladatot kell addig teljesítenünk és leadnunk az adott ponton álló játékvezetőnek. Az első feladványnál kissé elakadtunk: körbejártuk a főteret, nem igazán tudtuk, mit keressünk, de aztán belerázódtunk a dologba és végül sikeresen megtaláltuk azt a termet, ahol átvehettük a következő borítékot. Ezt még másik kilenc feladat követte: fotót kellett csinálnunk egy műemlékkel, szoborral; dalt kellett kiegészítenünk; térképen folyókat bejelölnünk; egy zsinagógáról neveket kellett leolvasnunk, pétanque-oztunk, barkóbáztunk - mindezt a francia kultúrával és magával Szegeddel kapcsolatosan. Mindeközben megnéztük a várost, sétáltunk egy nagyot (néha nagyobbat is, mint kellett volna), nevettünk és igazán jól éreztük magunkat; bár mi érkeztünk meg utoljára a célegyenesbe, ezért sajnos nem reménykedtünk túl jó eredményben...
A hosszú órákig tartó séta után fáradtan és éhesen érkeztünk meg a 'Spirou' képregény 75. születésnapja alkalmából rendezett kiállítás megnyitójára, ahol megtekinthettünk néhány képet, kaptunk Spirou-s kalapot, naptárat, sőt, még egy állófogadáson is részt vehettünk, ahol többek között sütemény- és belga sörkóstoló is volt.
 |
| Díjkiosztó |
Másnap délelőtt a Centre Universitaire Francophone ünnepélyes megnyitójára mentünk, ahol a Himnusz meghallgatása után többek között Martonyi János külügyminiszter, Trócsányi László Magyarország párizsi nagykövete, Novák Katalin frankofón ügyekért felelős miniszteri biztos beszédét hallgattuk meg, akik mind arra biztattak: érdemes élni a Szegeden folyó francia nyelvű képzés nyújtotta lehetőségekkel, hiszen színvonala nem csupán kiemelkedő, de a hallgatók egyszerre szerezhetik meg a szegedi és a Lille-i egyetem diplomáját a nemzetközi kapcsolatok területén. Ezek után zajlott a verseny eredményhirdetése, ahol megtudtuk, hogy ötödik helyezést értünk el, és ezzel nagy értékű jutalomban részesültünk! Mindannyiunkat nagyon feldobott ez a hír, örültünk, hiszen a csütörtöki nap folyamán lelkiismeretesen végigcsináltunk minden feladatot és igyekeztünk mindezt legjobb tudásunk szerint tenni.
Azután ismét egy büfé várt minket a Szegedi Tudományegyetem épületében, majd végül újra Debrecen felé vette útját kis csapatunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése