Diákközeli: Arnóth Katalin - a DÖK elnök

E havi cikkünkben Arnóth Katalint, 13.D osztályos tanuló, DÖK elnököt faggattuk arról, hogyan működik a DÖK, meséljen nekünk egy kicsit a munkájukról, mert manapság nem sok diák tudja pontosan, hogy mit köszönhetünk a Diákönkormányzatnak, illetve egyáltalán miért van erre szükség.

Zsuzsi: Akkor bele is csapok a közepébe. Mikor lettél DÖK elnök?

Kata: 2012.01.31, de ez közel sem biztos, a lényeg, hogy másodikos voltam, amikor megválasztottak.

Zs: Akkor mondhatjuk, hogy hamar kezdted.

Kata: Igen, igen, ez már a harmadik évem, mint DÖK elnök.

Barbi: Hogyan jött az ötlet, hogy DÖK elnök legyél?

Kata: Igazság szerint meg sem fordult a fejemben, hogy én DÖK elnök legyek… Az akkori DÖK alelnök odajött hozzám egy tesi óra közepén, hogy szeretné, ha elindulnék és gondolkozzak el ezen. Végül is így jött az ötlet, és ez lett belőle.

B: A Fazekas előtt voltál-e már tagja hasonló szervezetnek vagy végeztél-e már hasonló munkát?

Kata: Igen, én Püspökladányban lakok, és az ottani, egyik általános iskolában tanultam, ahol pedig a Diákönkormányzatnak 4 éven keresztül a tagja voltam. Ott nem volt akkora hagyománya a DÖK gyűléseknek, illetve az egész DÖKnek, mint itt. Utolsó évben DÖK elnökként voltam ott is, de ez sem ért fel az itteni munkához.

Zs: Mit kell csinálnia egy DÖK elnöknek, milyen feladatoknak kell eleget tenned?

Kata: Ó, hát rengeteg mindent… Először is, amiről nagyon sokan megfeledkeznek, az az érdekképviselet. Bárkinek bármi problémája van, esetleg az oktatással, vagy a diákélettel kapcsolatosan, akkor hozzám, illetve bármelyik DÖK taghoz fordulhat és én azt az igazgatóság felé továbbítom. Másodszor pedig a diákélet fellendítése, programok szervezése. Nekem többnyire az a feladatom, hogy irányítsam a csapatot, kijelöljem a feladatokat és mindezt ugye koordináljam, felügyeljem. Tehát rengeteg munka van e mögött. Sokan azt gondolják, hogy csak állok és mondom, ki mit és hogyan csináljon, de rengeteg olyan feladat is van, amit más nem csinálhat meg helyettem. Az én vállamon van a felelősség és nekem kell felkészülnöm egy-egy dologra.

Zs: És maga a DÖK hogyan működik?

Kata: Ez egy kicsit tág kérdés, gyertek el egy DÖK gyűlésre és megtudjátok! Visszatérve a kérdésre, az első félévben általában kéthetente gyűlünk össze és az aktuális problémákról, programokról beszélünk. Az elején inkább az elsősökkel ismerkedünk, majd utána, például, mint a múltkori DÖK gyűlésen, már programot szervezünk. Van, amikor épp nincs dolgunk, lemegyünk DÖK gyűlésre és játszunk, csapatépítő feladatokat csinálunk. Hiszen egy csapatban az a jó, hogyha minél összeszokottabb a társaság, ha minél jobban tudja a másik, hogy kihez kell fordulnia egy-egy dolog kapcsán. Illetve ezek segítségével meg is ismerjük egymást.

B: Általában hogyan készültök, ötleteltek egy adott eseményre?

Kata: Az esetek többségében ezek már kész programok, én is átvettem néhány ötletet az előző DÖK elnöktől, de nyilván vannak saját elgondolásaink is. Például tavaly, az egyik DÖK tag felvetette, hogy miért nem csinálunk halloweeni napot? Jó, csináljunk! Ha jön egy ötlet, akkor megpróbáljuk azt megvalósítani. A múlt év végén csináltunk egy ún. „brainstorming”-ot (ötletbörzét), kinek milyen ötletei vannak és ebből is igyekszünk minél többnek eleget tenni. Persze, ezeknek egyrésze nem megvalósítható, mert nincs rá keret, vagy csak egyszerűen nem olyan típusú, amit a DÖK meg tudna szervezni. Viszont mindig próbálunk újat és újat behozni a diákéletbe, a régieket pedig megőrizni, színesebbé tenni.

B: Ezek a gyűlések mikor zajlanak és hol?

Kata: Minden szerdán, illetve első félévben inkább minden második szerdán, 14:30-tól, a DÖK teremben vannak. A gyűlésekről általában facebookon értesítjük a diákokat, de van, amikor a rádióban is bemondjuk, vagy akár plakátolunk. Előfordul, hogyha sürget minket az idő, hogy máskor kell összehívnunk ezeket, persze ebben az esetben is értesítünk mindenkit.

Zs: Miben és mennyiben segíti az iskolát a DÖK munkája, tevékenysége?

Kata: Nyilván, ha valami adminisztratív dolog van, amihez a DÖK elnök aláírása kell például, akkor ebből a szempontból fontos szerepet játszik a DÖK. Egyébként meg, ha adott egy iskola számára jelentős esemény, mondjuk a nyílt nap, akkor annak a szervezésében is segítséget nyújt a DÖK. Nyíltnapokon segítünk a nyolcadikos diákoknak, szülőknek tájékozódni, valamint teaházat is csinálunk. Vannak tehát programok, melyekben segítő kezet nyújtunk az iskolának, a vezetőségnek, az önálló eseményeink mellett.

Zs: Egy-egy DÖK tagnak, osztálybéli DÖKösnek, mi a feladata?

Kata: A legfontosabb teendője a közvetítés. Egyrészt a DÖK és az osztály, másrészt az osztály és a DÖK között. Ha az osztálynak van valami problémája, akkor azt először a DÖKösnek veti fel, utána ő a DÖK elnöknek, én pedig továbbítom azt az igazgatóságnak, vagy esetenként Tóth Sándor tanár úrnak, mint Diákönkormányzatot segítő pedagógusnak. Természetesen ez fordítva is működik. Ha van egy esemény és szeretnénk, hogy minél több ember részt vegyen rajta vagy segítsen benne, akkor mi elmondjuk, hogy mire van szükségünk, a DÖK képviselők pedig az osztály felé továbbítják.

Zs: Milyen volt, amikor megválasztottak, mint elnököt?

Kata: Az elején emlékszem, hogy nagyon idegen volt számomra. Az első gyűlés katasztrófa volt, annyira ideges voltam. Egyszerűen nem tudtam normálisan viselkedni, csak ültem és integettem, hogy „Helló! Én vagyok az új DÖK elnök!” Nagyon szokatlan volt még a helyzet számomra, a második gyűlés sem ment zökkenőmentesen, de utána egyre jobban belejöttem.

B: Volt-e olyan program, amit te találtál ki és szerveztél meg teljesen?

Kata: Volt. Mikor megválasztottak, akkor a pályázatomba beleírtam, hogy szeretnék végzősbúcsúztatót csinálni. Évekkel ezelőtt volt már ilyen esemény, de akkor én még nem voltam itt. Ez volt az elsők között egy nagyobb volumenű program, amit megvalósítottam. Természetesen voltak segítőim, de ezt javarészt én fogtam össze. Azóta meg rutinosabb vagyok, jobban értek a dolgokhoz, hogy mi hogyan, merre és meddig. Bár már a DÖKösök leveszik ezt a terhet a vállamról. Tényleg csak a háttérmunkát kell elvégeznem, illetve irányítanom őket.

Zs: Tehát be kellett adnod egy pályázatot, hogy megválasszanak?

Kata: Igen. Ezt többnyire facebookon szoktuk megosztani, ha jól emlékszem, idén is október végéig kell benyújtani a leendő DÖK elnöknek a pályázatát. Ez annyit takar, hogy amikor én voltam, akkor még önéletrajzot kellett beadni, amit én nem tartottam túl jó ötletnek, mert egy 15-16 éves mit tud leírni egy életrajzban? Mára már motivációs levéllé alakult ez, amiben be kell számolni arról, hogy milyen ő, milyennek gondolja magát, mit szeretne elérni az iskolában és a DÖKön belül, illetve kell egy osztályfőnöki ajánlás is. Ezt kell benyújtani a DÖK- és az iskolavezetőség felé.

B:Magát, a DÖK elnökséget, szereted?

Kata: Egy bölcs ember nekem egyszer azt mondta, hogyha nem szeretném, akkor nem is csinálnám. Sokszor volt már olyan, hogy a hátam közepére sem kívántam egy-egy program megszervezését, vagy elmenni a gyűlésekre. Főleg az elején, mert akkor nagyon nem értettem még hozzá. De egy idő után eljött az a pont, hogy alig vártam a gyűléseket és évek óta így érzem már. Nagyon szeretem csinálni. Annyi tapasztalatot és örömöt ad, annyi emberrel kerültem és kerülök általa kapcsolatba, hogy úgy érzem, a jövőben is szeretnék hasonló munkával foglalkozni.

Zs: Mennyire volt nehéz az elnökséget és a tanulást összeegyeztetni?

Kata: Az elején, megint csak ismételve magamat, amikor még nem tudtam mi hogyan működik, akkor nagy gondot okozott, hogy úristen, jön a Fazekas-hét, azt se tudom hol áll a fejem és akkor még 3 témazárót is írok a héten. Azt se tudtam hogyan kellene túlélnem ezt a hetet, ekkor voltak kisebb kiborulásaim is. Mára már egyre jobban tudom ezt kezelni, egyre jobban tudom az időmet beosztani. Nem volt egy egyszerű feladat, de beletanultam, vagy inkább „beleöregedtem”.

B: Milyennek tudnád leírni a Fazekas DÖK csapatát?

Kata: Király! Tényleg csak jót tudok róluk mondani, mert bármi előfordult, mindig számíthattam rájuk. Lelkesek, kreatívak, ügyesek és mindenben benne vannak, amit kitalálunk. Mindenkit csak buzdítani tudok, hogy csatlakozzanak, mert nem csak nekem, mint DÖK elnöknek, hanem mint DÖK tagnak is hatalmas tapasztalatot ad. Nem muszáj osztályonként mindig két embernek eljönnie a gyűlésekre, hanem tényleg, bárki, bármikor elnézhet, mert az a jó, ha minél többen vagyunk!

Zs: Kicsit más vizekre evezve…Ugye te végzős vagy, és szeretted a Fazekast? Hiányozni fog maga a suli, meg az egész DÖK?

Kata: Igen, nagyon fog hiányozni, főleg az emberek, barátok, akikkel jóba lettem az évek során. Személy szerint nekem nagyon jó tanáraim voltak, mondhatom, hogy nagyon jó oktatásban, képzésben volt részem általuk. Rengeteg tapasztalatot és tudást adtak, amit hasznosítani is tudok majd a jövőben. Hiányozni fog, mert innen kiszakadok és gyakorlatilag az életem egyik részét fogják elvenni, hiszen a mindennapjaimat a DÖK tette ki. Próbáltam mindig kivenni a részemet az osztályfeladatain és a DÖKön belül is. Ez így egy nagy váltás lesz, az biztos.

B: Milyen konkrét terveid vannak a jövőre nézve?

Kata: Egyet tudok, hogy Debrecenből szeretnék elmenni, nem azért, mert nem szeretem, imádom ezt a várost, itt tanulni jó. Leéltem 14 évet Ladányban, most pedig 5 évet Debrecenben és szeretnék megint egy kicsit kiszakadni. Úgymond világot akarok látni. Elsősorban Pestre szeretnék elkerülni, ott az ELTE az elsődleges célom, angol-orosz szakon. Úgyhogy Pest jelenleg a cél, de akár Szeged is játszik, vagy lehet, hogy egyszer még Nyíregyházára is elkerülök, nem tudom még.

Zs: Akkor nagyon sok sikert kívánunk neked a továbbiakhoz! És az utolsó kérdésünk, mit üzensz a következő DÖK elnöknek?

Kata: Kitartást! Érezzék olyan jól magukat, mint amilyen jól éreztem magamat én is ez alatt a három év alatt.

Zsuzsi és Barbi: Köszönjük szépen, hogy ránk szántad az idődet!

Írta: Török Barbara és Nyéki Zsuzsanna, 9.KNyB

                                                                                    Fotó: Szilágyi Laura 9/KNyB

Szakkör bemutató: Disputa szakkör

Mi a disputa?
Valószínűleg sokan nem tudják, mit is jelent maga a disputa. A disputa francia eredetű szó,  jelentése: vita. Fontos, hogy a vita nem olyan, mint a veszekedés, a vitában nincs olyan, hogy 'azért, mert csak', itt tényadatokkal kell alátámasztani mindent, akár komoly tudósok, írók művei is számíthatnak érvként. A disputa szakkörön pedig ebből értetődően vitaversenyekre készülnek fel a diákok. Egy szintén FÚJ-os, disputa szakkörre járó 10/C-s tanuló, Moravecz Kata segítségét kértük, aki már volt országos 2. helyezett, hogy meséljen a szakkörről.

Mikor van a szakkör? 

A szakkör minden pénteken 14:30-tól van (általában a könyvtár előtt gyülekeznek), a verseny előtti héten viszont minden délután van találkozó, sőt, van egy disputa-nap is, amikor órákra sem mennek be a disputások. A szakkört Lakatosné Tóth Ildikó tanárnő tartja.

Hogyan is néz ki egy disputaverseny?

A disputaversenyen 3 fős csapatok indulnak. A vita azt jelenti, hogy két szembenálló csapat van, akik egy-egy tételmondatot, azaz valamilyen állítást kapnak. (például a "A tudomány a gazdasági virágzás alapja", vagy ami a mostani verseny tételmondata, "A szenvedély fontosabb, mint a kötelesség"). Az egyik csapat a tételmondat mellett van, a másik pedig ellene, de mind a két oldalra fel kell készülni, mert a versenyen sorsolják ki, hogy ki melyik 'oldalt' kapja, ez nem választható. A versenyen az érveket egy zsűri értékeli, ez alapján egyénileg pontozza a játékosokat, és a csapatok közül eldönti, hogy ki nyert. Több vita van, és a végén egy döntő. Ezek a versenyek országos szintűek, de az egyetemi továbbtanulásba nem számítanak bele.

Hányszor van verseny egy évben?

Évente kétszer van disputaverseny, a hagyományos 3-3 fős csapatokkal, egy Debrecenben van, egy pedig Kecskeméten. Viszont emellett még készülnek a demokrácia-játékra, ami kicsit más, erre 20 fő mehet az iskolából, ez gyakorlatilag abból áll, hogy Budapesten a Parlamentben eljátsszák a demokráciát, tehát egy törvényjavaslatot vitatnak meg és szavaznak meg, majd később önálló bizottságokba rendeződnek. (Ide mindig kellenek emberek, tehát, aki szeretne, jelentkezzen nyugodtan! Ugyanis ez az, ahová nem csak azok mennek, akik a disputa szakkörre járnak, hanem egyéb érdeklődők is.)

Mi történik a szakkörön? 

A disputaszakkörön először is a versenyre kezdenek készülni (tehát szinte az egész szakkör ebből áll). Minden verseny előtt van legalább 1-2 hónap felkészülési idő, amikor csak egymással beszélgetnek a csapatok, az ötleteket és anyagot gyűjtenek, amit közösen értékelnek. Mindent megbeszélnek a tételmondatokkal kapcsolatban mellette és ellene, ezután háromfős csapatokra oszlanak (vagy önállóan, vagy a tanárnő segítségével), utána pedig már csak csapatokban készülnek. A csapatok között nem olyan szoros a kötelék, mert nyilván egymás ellen is fognak versenyezni, sőt, a legutóbbi verseny alatt két fazekasos csapat volt a döntőben (egyébként az első 4 fazekasos csapat lett).

Miért érdemes ide járni?

Jó a közösség, tehát sokan mennek azért, mert a barátnőik, barátaik a szakkörre járnak, de olyanok is előfordulnak, akik szóbeli versenyre készülnek, akár egy szavalásra, vagy egy szóbeli verseny döntőjére, és persze azok, akik ilyen típusú pályára készülnek, diplomáciával szeretnének a későbbiekben foglalkozni, vagy valamilyen kommunikációval. Ezen kívül nagyon nagy tudásanyagot szerezhetünk azzal, ha a szakkörre járunk, mert nagyon változatosak a témák, és a kommunikációban is fejlődhetünk, de ami a legfontosabb, az az összerendezett gondolkodás és a logikai kapcsolatok felismerése.

Szóval, ha jó közösségre vágysz, úgy, hogy közben fejlődhetsz is, jelentkezz a disputa szakkörre!

Írta: Török Barbara és Nyéki Zsuzsanna

Filmajánló - A galaxis őrzői

E havi filmünk a Galaxis őrzői, amely nagy sikert ért el az akció- és a Marvel filmek kedvelői közt. A történet egy csapat rablóról és elítéltről szól, akiknek együtt kell dolgozniuk és megmenteniük a galaxist a gonosztól. A csapat egy laza, humoros srácból, egy zöld nőből, egy rabból, egy szimpatikus fából és egy beszélő mosómedvéből áll össze. Mindenki egy hatalmas erővel bíró golyót akar megszerezni magának azért, hogy ő pusztítson, vagy éppen azért, hogy a másik ne pusztítson vele. Az egész űrön át való üldözés és menekülés közben megismerhetjük a szereplők múltját, érzéseit és azt, hogy kik is ők valójában.

A film Marvelhez hűen bőségesen rendelkezik humorral, akcióval, robbanásokkal és monumentális jelenetekkel, amit a látványeszközök és az animáció tökéletesen ad vissza. A film nem veszi magát nagyon komolyan, ami jó, mert helyenként igencsak lyukas a történet és nem kapunk választ minden kérdésünkre. Például a gonosz csak gonosz, és csupán azért pusztít, mert gonosz. Ezzel pedig nincs is semmi baj, mert a film valójában nem erről szól, hanem a barátságról és az összetartásról. Na, meg persze a mosómedvéről, aki mindenki kedvence lesz.

Ha meg akarjátok nézni, érdemes moziban, esetleg 3D-ben, mert úgy jobban visszaadja a film hangulatát, és a jobban be tud húzni a látványvilág. Az is mindent fog érteni, aki még egyetlen Marvel filmet sem látott, sőt, fel is keltheti az érdeklődést a többi iránt, ugyanis ez a csapat is be fog kapcsolódni a Bosszúállók történetének vonalába. Érdemes társasággal megnézni és a film után elkerülni a kisállatkereskedéseket, nehogy véletlenül egy mosómedvét akarj magadnak.

Írta: Csontos Flóra 9. KnyB

Kultúrbonbon – októberi programajánló

„Feleltetés, lecke és dolgozat, átkozhatod, diák a sorosodat” – énekelném én is legszívesebben néha, de persze tudom, hogy ez nem igaz. Mióta megnéztem a Csokonai Nemzeti Színház Légy jó mindhalálig című musicaljének új feldolgozását, - bár a dallam óhatatlanul a fejemben ragadt, és néha a legváratlanabb pillanatokban van kedve a felszínre törni -, még biztosabban érzem, hogy diáknak lenni jó. 

Azt már előzetes kutakodás alapján megtudtam, hogy Debrecenben a Csokonai Színház 125 éves fennállásának évfordulóján 1991-ben mutatták be először Móricz regényének musicalváltozatát, majd számos belföldi és külföldi bemutató után 2013 decemberében tért vissza a teátrum nagyszínpadára, és hogy különösen eredetivé téve a darabot, Nyilas Misi történetét az Ady Endre Gimnázium ének-és drámatagozatos diákjai, illetve tanárai elevenítik meg. Tudtam, hogy több ismerősömet is látni fogom a kisebb-nagyobb szerepekben, ami még inkább felkeltette az érdeklődésemet. A könyvet olvastam, a musicaleket szeretem, a kinti esős-bentre-vágyós hangulattal, a fekete magas sarkúmmal meg persze egy adag kíváncsisággal minden adott volt egy jó kis előadáshoz, amire – mint utólag kiderült – a jó nem kifejezés.

A darab már az első perctől fogva pörög, unatkozni még az előadás előtt „kisfiam-szállj-le-cipővel-a-székről-nem-otthon-vagy” nézéssel rendreutasított gyerekeknek sincs alkalmuk, én pedig már az első zeneszámnál sajnálom, hogy nem állhatok be Nyilas Misi és társai közé egy „tízperc”-re énekelni, táncolni, pakkot dobálni vagy akár csak felelni a világító földgömb mellett földrajzórán. Mert ugyan tudjuk és látjuk, hogy Misi és persze a többi diák élete a kollégiumban valójában nem pogácsaillatú tündérmese, sokkal inkább valóság: átmenet a gyerek-és felnőttkor között, a terhekkel, amiket nehéz cipelni és a csalódásokkal, amiket még nehezebb feldolgozni. És ennek ellenére vagy talán éppen emiatt, részük van, - és persze velük együtt nekünk is - feledhetetlen emlékekben, megrendítően szép pillanatokban és sokszor az önfeledt játékban, ami nélkül talán nem is tudnának megbirkózni a nehézségekkel.  Az élet szép, az élet minden – énekli a jóságos Valkay tanár úr Misivel és az egész osztállyal együtt a musical legismertebb dalát, engem pedig épp kezdene elönteni az „én-is-debreceni-diák-akarok-lenni” érzés, amikor rájövök, hogy az vagyok, és nem tudom megállni, hogy ne mosolyogjak.

Érdekes (vagy teljesen átlagos, ki tudja), hogy általában onnan tudom, hogy egy könyv, film, színdarab vagy zene nagyon tetszik, hogy utána még órákig vagy esetleg napokig a hatása alatt vagyok. Semmi mással nem tudok foglalkozni, és igazából nincs is hangulatom hozzá. Olyan, mintha nem tudnék visszatérni abba a világba, amiben azelőtt voltam, és ha nagyon erősen akarnék fogalmazni, akkor akár azt is mondhatnám, hogy nem is tudnék, mert a saját kis világom, ha a picinél is kevesebbet, de valamiben változott. Azt mondják, hogy egy alkotás akkor értékes, ha alakít rajtad egy kicsit, ha utána azt érzed, hogy már nem vagy ugyanaz. Ad valamit és te több leszel. És én pontosan ezt éreztem.

Ez a hangulat igazából az előadás végéig, sőt még utána is megmarad bennem. A fülembe tapadnak a dallamok, libabőrös leszek egy-egy szebb vagy magasabb akkordtól, legszívesebben beállnék korcsolyázni a többiekkel, sajnálom Misikét meg Bella kisasszonyt, de azért nevetek Sanyikán és a hölgyeken, akik naivan várják, hogy a harmadik osztályt is bukdácsolva végző gyerek ledoktoráljon, haragszom Török Jánosra, félek a fegyelmi bizottságtól, és hálás vagyok Valkay tanár úrnak, amiért kiáll Misi mellett, amikor mindenki bűnösnek tartja. A darab végén pedig értem és érzem, hogy ez valami más, valami több, és nem pusztán egy régi történet a kollégiumi diákság életéről.

„Az élet szép, az élet minden…” – dúdolom magamban nemcsak kifelé menet, hanem már napok óta egyfolytában, és kivételesen nem idegesít a dallamtapadás.

A darabot megnézhetitek október 30-án, csütörtökön 19 órától, valamint 31-én 14 és 19 órától a Csokonai Nemzeti Színházban.

Írta: Hevessy Angéla 12.E

Könyvajánló: Stephen King - Carrie

Néhány héttel ezelőtt, egy belvárosi könyvesboltban ráakadtam egy manapság, igen ritka kiadásra. Stephen King első könyve volt az, a Carrie. Régóta kerestem már, ezért meg is vettem, pont az utolsó példányt. A könyv persze zseniális, ahogy az összes többi Stephen King regény. Alig kétszáz oldalas, így hát hamar végeztem vele.

A történet 1974-ben játszódik és nagyjából annyi, hogy Carrie White-ot, a Chamberlain Gimnázium tanulóját, iskolatársai gyakran csúfolják, megalázzák. Ennek oka, hogy a lány édesanyja bigottan vallásos, és elvakultan követi, pontosabban próbálja, a Biblia összes parancsolatát; s gyermekét is bántalmazza, mikor az nem felel meg valamelyik szabálynak. Épp ezért, Carrie visszahúzódó, fura, rendszerint ápolatlan külsejű. Egy végzetes, öltözői incidens után, a kirekesztett lányban végleg felébred egy különleges erő. Senki sem számít rá (miért is tennék), hogy Carrie-nek telekinetikus képessége van, minek következtében tárgyakat mozgat a gondolataival. Év végén egy utolsó „hecc”-re készül néhány diák, amit a szalagavató bálon akarnak kivitelezni. Az ott elszabaduló erőt azonban, már semmi sem tudja megállítani.

King összevissza ugrál az időben, ami egyáltalán nem zavaró. A néha-néha közbevágott újságkivágások, és a rendőrőrsön tett vallomások, csak izgalmasabbá és érdekesebbé teszik a történetet. A karakterek nagyszerűen ki vannak dolgozva minden mellékszereplővel együtt. Carrie White gondolatai, érzései is olvashatóak a regényben, ami miatt csak még inkább nem értem, hogyan tudtak három nem túl jó filmet készíteni a könyvből.

Mivelhogy a történet elég rövidnek és lényegre törőnek mondható, nem igazán tudok negatívumot említeni vele kapcsolatban.

Összességében tehát, ez egy érdekes, kitűnően megírt, izgalmas könyv (a női főszereplő senkit ne tartson vissza). Ajánlom bárkinek, aki nem akar hosszú regénybe, vagy könyvsorozatba belekezdeni, de szeretne egy jót olvasni.

Fehérvári Dorka 9/Kny.B