Trend a lelke mindennek?
A percek múlnak ,és a világ változik, cserélődnek az értékek, és változnak a trendek. Átalakulunk egy értékrendet kényszerből követve. Hiszen a pénz beszél -suttogva vagy ordítva- ,de mindig arra ösztönözve, hogy minél többet szerezzünk belőle. És mi jó hallgatóságnak bizonyulunk...

Aki boldog, az gazdag, de ebből nem következik, hogy aki gazdag, az boldog is -mondták ezt okos emberek. De a pénz értékmérő, ha bevalljuk, ha nem. Pontosabban be merjük-e azt vallani, hogy meghatároz minket? Hiszen nézzünk csak magunkra: Levi's farmer, ZARA -ing, Pepe Jeans -alsónemű, Lacoste -cipők, amik bár nem sokban térnek el minőségben a "noname" ruháktól, az a kis márkajelzés azonban manipulál, hiszen ez folyik a csapból is, és úgy érzed, hogy több leszel azzal, ha minden pénzed ezekre költöd. Remek álarc ez, kiemel minket, mégis elrejt. Mert ugye drágák, és mutathatjuk, hogy igenis megtehetjük, hogy ezeket hordjuk. Még ha nem is... A legpuccosabb helyekre és legdrágább boltokba nézünk be státuszszimbólumok után érdeklődve. Baj az, hogy szüleink pénzéből szponzoráljuk magunkat, hogy külsőségeink megfeleljenek az aktuális trendeknek, megterhelve ezzel őket még inkább ebben a pénzorientált világban. Az, hogy ilyen idős korban már "fontos" szerepet kapnak az anyagiak, az mutat valamit a mai értelembe vett értékekről, erőltetett megfelelési vágyról, ami nem vezet jó irányba. Hiszen külsőségeink lassan, de fokozatosan váltják fel hagyományainkat.

Itt a Fazekasban arra készülünk, hogy majd ballagásunk után a kapun kilépve elinduljunk a cél felé, hogy helyet találjunk magunknak az életben. Hogy találjunk magunknak munkát, életcélt és hobbit a szerető családunk mellett. De vajon mit jelent az, hogy egyre több korunkbeli jelenti ki, hogy ő bizony nem akar családot. Inkább karriert és sok pénzt. Mert most ez a trendi, hogy a nők maradjanak szinglik, a férfiak meg sportkocsi ülésben menőző újgazdadagok. Ezt sugallják a tévéműsoroktól kezdve a reklámokon át az ifjúsági lapok is, ami nem biztos, hogy egészséges képet ad a fiataloknak a párkapcsoatokról.

Ezeken felbuzdulva van az talán, hogy kapcsolataink többsége egy előre kitervelt sakkjátszma vagy egy improvizatív kaland, hiszen a párkapcsolataink egy kétperces "ismeretség" után gyakran intimitásba fordulnak minden érzelem nélkül, hiszen életbe lép a "fészkontroll", és a külsőségek alapján választunk, lényegtelenné téve az emberi belső értékeket. Talán népbetegségnek is lehetne nevezni a pénz és a média celebjei által diktált trendek elkeseredett lemásolását. Nem lenne szabad hagynunk, hogy a megszokott normák helyére kétes értékű, az emberi érzelmeket figyelmen kívül hagyó bálványokat emeljünk. Mert bár fontos a pénz, hiszen megélhetésünk alapja, de nem szabad hagynunk, hogy fizetőeszköz szerepéből kilépve életcéllá váljon, és ne hagyjuk, hogy a külsőségek és az anyagi javak határozzanak meg minket!

Ha magunkba nézünk láthatjuk, hogy nem biztos, hogy mi is arra vágyunk, mint anno a dédszüleink, ami nem is baj, de vannak olyan örök értékek, mint a család és az odaadó szeretet, melyeket nem lenne szabad hagyni, hogy csak az irodalmárok ábrándjaiban éljenek tovább.
Azé a jelen, aki tud élni benne, de nem mindegy, hogy hogyan. Nem lehet a változás útjába állni, és talán nem is szükséges, csak tudnunk kell a helyén kezelni a dolgokat és soha ne feledjük, hogy a világ olyan lesz, amilyenné tesszük, mert mi vagyunk a jövő, mi fiatalok.

"Amíg fiatalok vagyunk, sokáig azt mondogatjuk magunkban, az élet igazából majd csak később kezdődik. Egy nap aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az a "később" már el is múlt." Francois Lelord