Szerbina Emese - Hol vagy, Karácsony?

Imádtam a Karácsonyt. Kisgyerekként másra sem tudtam gondolni, mikor a naptárakat áthajtottuk decemberre. Visszaszámoltam. 23, 22, 21, 20…

Megvolt az ünnep varázsa. Favásárlásnál, az az isteni illat, ahogy lépkedtem a szebbnél szebb fenyők között. Mikor kiválasztottam a legnagyobbat és a szüleim kacagva vittek egy kisebb, de annál gyönyörűbb darabhoz.

Mikor elsején megvettük az Adventi naptárakat, és utána minden este megettünk egy-egy csokit, egyre közelebb kerülve ahhoz a bizonyos naphoz.

A nagy dilemmák, hogy kinek mit készítsünk. Mikor hárman nekiültünk becsomagolni az ajándékokat. Mikor büszkén tekintettünk végig a kész csomagokon.

Mikor titokban nekiálltunk megkeresni az ajándékainkat, és csalódnunk kellett, hogy még mindig van olyan hely a házban, amiről nem tudunk…

Hogy miért beszélek múlt időben?

Nem akarok lelombozni senkit, aki még nem vesztette el teljesen az ünnep iránti lelkesedését (mint én). De! November 7-e van. Nemrég volt Halottak napja. Akkor mégis miért kívánnak a nagy multikban Boldog Karácsony!-t ?

Miért rontják el az ostoba kereskedelemmel az év egyik, talán legszebb, ünnepét?

Vagy ez csak az én mániám? Csak én akarom visszakapni a régi ünnepet? Csak én vagyok ilyen régimódi?

Csak én teszem fel a kérdést: Hol vagy, Karácsony? És akkor még nem beszéltünk a Mikulásról…

mellékes...boldogság...

Igen, mellékes, hogy egy érettségi feladatot linkeltem be! Magyarból, középszinten egy érvelést.

Szerinted mi kell a boldogságunkhoz? Egyetértesz-e a cikkben foglalt állítások valamelyikével? Melyikkel? Miért?

Írd le kommentben!

Szókratész óta ismerünk elképzeléseket arról, hogyan kell boldogan élni, de csak néhány évtizede vizsgálják ezt a kérdést tudományos módszerekkel – derül ki az alábbi szövegrészletekből. A szövegben megnevezett boldogság-okok közül melyekkel tud azonosulni, és/vagy melyekkel nem? Érvelésében használjon fel irodalmi példákat is!

Plaschil Bernadett - "Lélekfürdő"

"Gyermekek vagyunk és hitünk valósága meséink ábrándjaival keveredve alkot egy szép, egy új világot
És elhisszük, hogy jó lesz a rossz, ha megszagol egy szép virágot..."

Dió Levente: Egy kis estimese

Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát. Egyszer csak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne: - És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez... Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet. Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messziről hallatszódtak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott. - Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? -suttogták az elképedt emberek. A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt: - Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom. - Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel. Látod...minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással. Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek, az üregek...hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis...azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével. Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal. A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt. A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra. Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség...

u.i.: Kedves szerző! Ha olvasod ezt, írd meg nekem neved, ha akarod....

Nagy Alexandra:

láthatatlan vagyok én

nem szól ez másról csak tőmondatokról, lélegzetekről, illatokról, gondolatokról, hidegről és melegről, az életről. egy láthatatlan életről.

Reflektálás az előző szám egy cikkére

Olvastam a táplálkozással, életmóddal kapcsolatos cikket,és gondoltam leírom a véleményemet a témáról.

Először is szerintem nagyon jó marketing húzás volt a különböző gyors éttermek megnyitása, mivel a mai rohanó világban rengeteg ember beül egy gyors hamburgerre vagy sült krumplira ide, mondván,hogy többre nincs idejük. Előfordul,hogy én is betérek egy-egy ilyen helyre, ahol nem egyszer láttam már jól öltözött, öltönyös férfiakat , akiknek az egyik kezében egy jókora hamburger,a másik kezében pedig az állandóan csörgő mobiltelefonja volt.
Szerintem elég nagy badarság az, amikor idő szűkében ebédelnek itt.Igazából sok kifőzde is van, ahol már egy fokkal egészségesebb a kínálat.
Mindenkinek a saját dolga,hogy mikor hova és miért ül be enni, csak nem gondolunk bele abba, hogy milyen pozitív is lenne a tudatos táplálkozás. Sajnos sokan elég finomnak vélik a "gyors kaját", amiben talán nem is tévednek, hiszen ha nem lenne valamiért jó, akkor nem lenne rá ekkora kereslet, de a finom íz mögött megbúvó ártalmak,mint a zsírok és szénhidrátok sajnos az egészségünket is károsíthatják.(Magas koleszterin-szint, elhízás stb.) Így is elég sok káros hatásnak vagyunk kitéve, és ha tudatosan figyelnénk az étkezéseinkre, mint például ebéd után megennénk egy almát, vagy hamburger helyett egy sonkás szendvicset vásárolnánk, akkor könnyen megóvhatnánk magunkat a különböző betegségektől,és felesleges ártalmaktól. Elég meseszerűen hangzik ez az egész, hiszen sokszor hallunk ezekről,de nem igazán hisszük el őket. Jobb előre gondolkodni, mint később azon siránkozni, hogy mi lett volna ha...

: )

Üdvözlettel:
Egy fazekasos diák :]

Összetartozunk

Hócsatákat vívnak az udvaron, sófoltos cipők cuppogása visszhangzik a halk folyosókon becsengetés után. A mínusz fokokban, mindig megnő a késők száma. Ilyenkor minden diák elégedetten adja elő jobbnál jobban megszerkesztett magyarázatait.
A 45 perc egyszer csakúgy elillan, máskor vánszorog, mintha végzetünk 45 percét kínok közt élnénk át. Hófehér papíron számolgatjuk a perceket, négyzetek, körök, téglalapok kerülnek a padokra, nem úgy, mint a legendás 124-es teremben, ahol egy anonim-művész napról napra egyre jobban ámulatba ejt minden tanulót a tehetségével. Láttunk már motort, amelynek minden egyes csavarja aprólékosan meg volt munkálva, portrét, amelynek hibáit a laikus sosem fedezné fel, madarakat, szempárt, pisztolyt és mindent, amit egy 45 perc megihlethet.
Megszólal a csengő egyszer vagy kétszer, még az is lehet, hogy két és félszer, de a hármat sosem éri el. Az izgalmas próbariadónak még nem jött el az ideje. A dallam ismétlődésének is a hideg az oka. A vezetékek és a patinás rendszer ilyenkor önálló életre kel, és magát megmakacsolva saját akarata szerint cselekszik.
Majd újra hócsaták az udvaron, vizes kesztyűk a forró, kattogó radiátorokon, tömött sorok a büfé előtt gőzölgő teára várakoznak, a könyvtári ajtó csapódása, a tanári előtt felhalmozódott zsibongó diáksereg… erről szól a második szünet.
Magyar, töri, ének vagy spanyol? Francia, matek, rajz vagy angol? Sietős léptekkel, hatalmas táskákkal cseverészve indulunk a következő állomáshoz. Számok az ajtókon, szavak a levegőben, érzések a szívben. Nincs még egy olyan hely, ahol ennyi diákérzés szorulna négy fal közé. Szeretet, csalódás, közömbösség, gyűlölet, nagyravágyás, szerelem, ambíció, fáradtság, unalom, tudásszomj, életöröm, csalfaság.
Mozog a tanár szája, sercegnek a tollak, vagy éppen szárnyal a képzelet. Rettentően meleg van a B épület emeletén. Ablakért könyörgök. Haragos tekintetek fúrnak belém száznál is több tőrt. Mosolyra húzódik a szám, és bocsánatkérően veszem le a pulcsim. A többség győz.
Az órák ciklikus váltakozása ámulatba ejt. Mindenki üdvözöl mindenkit, mindenki ismer mindenkit. A fiúk előre engedik a lányokat, a diákok a tanárokat, a biciklivel érkezőknek megtartjuk az ajtót, a portás bácsinak vidáman köszönünk.
Legyen 1999 vagy 2010: van, ami sosem változik. A forró radiátor morzejelei, az időszakos kiállítások az aulában, a késések, a büfé előtti tömegek, a feleléstől való félelmek, a mulasztást enyhítő magyarázatok, a lógások, a megrovások, a napló tele jó és néha rosszabb jegyekkel, jó eredmények és kudarcok, az autójavító jól ismert hangjai…
Van, ami sosem változik, 4-6 évig mi mind összetartozunk!