KOZÁK ZSUZSANNA: Hány perc az élet?

Fut, s rohan - oly messze jár már tőled ő

Menekül, akár az űzött vadállat,

Fél attól, amivé általad válhat,

S nem hiszed, viszontláttatja-e jövőd.

Kérdezhetnél bárkit: Hány perc az élet?

Súghatnád nyögve, átkozódva, sírva

Meddig tart még a létnek szörnyű kínja?

Hány perc még az élet? - már nagyon félek.

Kit már sírfödél takar, nem retteghet

De én - hiszen boldogan élni mámor! -

az elmúlás percében is remegek.

Mióta érzem ízét, mást se vágyok

meghalni bűnös vétek, ha így szeretnek

Hány perc az élet? - kérdem, s tovább várok.

Trend a lelke mindennek?
A percek múlnak ,és a világ változik, cserélődnek az értékek, és változnak a trendek. Átalakulunk egy értékrendet kényszerből követve. Hiszen a pénz beszél -suttogva vagy ordítva- ,de mindig arra ösztönözve, hogy minél többet szerezzünk belőle. És mi jó hallgatóságnak bizonyulunk...

Aki boldog, az gazdag, de ebből nem következik, hogy aki gazdag, az boldog is -mondták ezt okos emberek. De a pénz értékmérő, ha bevalljuk, ha nem. Pontosabban be merjük-e azt vallani, hogy meghatároz minket? Hiszen nézzünk csak magunkra: Levi's farmer, ZARA -ing, Pepe Jeans -alsónemű, Lacoste -cipők, amik bár nem sokban térnek el minőségben a "noname" ruháktól, az a kis márkajelzés azonban manipulál, hiszen ez folyik a csapból is, és úgy érzed, hogy több leszel azzal, ha minden pénzed ezekre költöd. Remek álarc ez, kiemel minket, mégis elrejt. Mert ugye drágák, és mutathatjuk, hogy igenis megtehetjük, hogy ezeket hordjuk. Még ha nem is... A legpuccosabb helyekre és legdrágább boltokba nézünk be státuszszimbólumok után érdeklődve. Baj az, hogy szüleink pénzéből szponzoráljuk magunkat, hogy külsőségeink megfeleljenek az aktuális trendeknek, megterhelve ezzel őket még inkább ebben a pénzorientált világban. Az, hogy ilyen idős korban már "fontos" szerepet kapnak az anyagiak, az mutat valamit a mai értelembe vett értékekről, erőltetett megfelelési vágyról, ami nem vezet jó irányba. Hiszen külsőségeink lassan, de fokozatosan váltják fel hagyományainkat.

Itt a Fazekasban arra készülünk, hogy majd ballagásunk után a kapun kilépve elinduljunk a cél felé, hogy helyet találjunk magunknak az életben. Hogy találjunk magunknak munkát, életcélt és hobbit a szerető családunk mellett. De vajon mit jelent az, hogy egyre több korunkbeli jelenti ki, hogy ő bizony nem akar családot. Inkább karriert és sok pénzt. Mert most ez a trendi, hogy a nők maradjanak szinglik, a férfiak meg sportkocsi ülésben menőző újgazdadagok. Ezt sugallják a tévéműsoroktól kezdve a reklámokon át az ifjúsági lapok is, ami nem biztos, hogy egészséges képet ad a fiataloknak a párkapcsoatokról.

Ezeken felbuzdulva van az talán, hogy kapcsolataink többsége egy előre kitervelt sakkjátszma vagy egy improvizatív kaland, hiszen a párkapcsolataink egy kétperces "ismeretség" után gyakran intimitásba fordulnak minden érzelem nélkül, hiszen életbe lép a "fészkontroll", és a külsőségek alapján választunk, lényegtelenné téve az emberi belső értékeket. Talán népbetegségnek is lehetne nevezni a pénz és a média celebjei által diktált trendek elkeseredett lemásolását. Nem lenne szabad hagynunk, hogy a megszokott normák helyére kétes értékű, az emberi érzelmeket figyelmen kívül hagyó bálványokat emeljünk. Mert bár fontos a pénz, hiszen megélhetésünk alapja, de nem szabad hagynunk, hogy fizetőeszköz szerepéből kilépve életcéllá váljon, és ne hagyjuk, hogy a külsőségek és az anyagi javak határozzanak meg minket!

Ha magunkba nézünk láthatjuk, hogy nem biztos, hogy mi is arra vágyunk, mint anno a dédszüleink, ami nem is baj, de vannak olyan örök értékek, mint a család és az odaadó szeretet, melyeket nem lenne szabad hagyni, hogy csak az irodalmárok ábrándjaiban éljenek tovább.
Azé a jelen, aki tud élni benne, de nem mindegy, hogy hogyan. Nem lehet a változás útjába állni, és talán nem is szükséges, csak tudnunk kell a helyén kezelni a dolgokat és soha ne feledjük, hogy a világ olyan lesz, amilyenné tesszük, mert mi vagyunk a jövő, mi fiatalok.

"Amíg fiatalok vagyunk, sokáig azt mondogatjuk magunkban, az élet igazából majd csak később kezdődik. Egy nap aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az a "később" már el is múlt." Francois Lelord

A KOMMUNISTA DIKTATÚRA ÁLDOZATAINAK EMLÉKÉRE.......

...álljon itt egy részlet a tegnapi sulirádiós műsorból. Köszönjük a szerkesztőnek, a szereplőknek, hogy emlékezhettünk!))

Minden napra egy vers

Estét! Úgy gondoltam megosztom veletek egyik kedvenc versem, és van egy olyan ötletem, hogy kortárs versek kerülnének a honlapra, egy "Minden napra egy vers" rovatba. (kommentekbe írjátok h tetszik-e az ötlet, legyen-e még "Minden napra egy vers") Nem is húzom tovább a szót:

Závada Péter - Valakinek a szerelmei

Jössz Te s nem tudok vigyázni
stramm portámon két kopasszal
szívem zártkörű V.I.P
S erre jössz Te éves passzal.
Jössz Te, szexin készakarva
szemed két mélyhűtött lándzsa
úgy sétálsz mint kés a vajba
befelé e lelki lándzsba
a szesszel üríteni x-el
próbáltalak Uram segíts
mint poharamat a mixer
úgy töltesz fől újra Te is.
Csak még egyszer lennél enyém
nem kellene más egyéb
óh ha újra feltéphetném szerelmed szép zárjegyét
rászabva kis igényedre, mint megannyi sörkupon
beváltatlan ígéretek
várnak sorban a pulton.
Lényed mint a bor túltenget bennem
e zord alkonyon, hogy ne látnálak a pult mellett
nincsen annyi alkohol.
Jössz Te, nem is jössz hanem mész
úgy mentél el, itt se voltál
V.I.P passzoktól nehéz életemből kicsekkoltál
éjszakámért megfizetek
a szolivörös hajnal standol
jobbára egy felvizezett versel jövök ki a strandról.
Míg hajnalka pultját veri
szerelmünk nevét idézem
Arcod foszló koktélcseri a feledés nehéz vizében
s bár feljön a tetejére
a tudat mélyén múltam ott él
szép emlékek cseresznyéje alatt a fanyarú koktél.

Új szerkesztő meg egyéb

Üdv mindenki!
R3T3K vagyok az új szerkesztő, és 1-2 dolog változni fog a közeljövőben. Hamarosan komoly változásokon fog keresztül menni a blog, és ebbe én is könyékig benne leszek. Igyekszem majd minden igényt kielégíteni, remélem minden jól fog alakulni.
(a fejléc ideiglenes, hamarosan változni fog, igyekszem...)

És első posztommal szeretnék nektek egy videóval kedveskedni. Egy nagyszerű kortárs költő a slam poetry világából: Saiid, polgári nevén Süveg Márk

FÖLDESI NORBERT VERSEI

foldesi92 írta...

Földesi Norbert vagyok, és ezeket a verseket küldöm a FÚJ-nak:

Soha…

Sohase mondd, hogy soha,
Soha, soha ne gondolj rosszra!
Soha ne add fel,
Még ha vesztened is kell!

Soha ne mondj másra rossz szót,
Csak állandóan vigasztalót!
Soha ne próbálj meg csalva győzni,
Mert akkor bakot fogsz lőni!

Sohase mondd, hogy soha
Mert veszíteni fogsz sorra!
Bízz magadban, és meglátod,
Győzni fogsz, s megvalósul az álmod!

Soha ne mondd azt, hogy lehetetlen,
S nem lesz kellemetlen perced!
Soha, soha ne gondolj rosszra,
És sohase mondd, hogy soha!

Sohase mondd, hogy soha,
Soha ne gondolj rosszra!
Soha ne add fel,
Egyszer nagy leszel, hidd el!


Egy nő…

Egy nő lett a szerelmem,
Ő ki elrabolta a szívem,
Ő lett az álmom,
De eltűnt, mint egy kámfor.

Az arcán a Nap megcsillant,
Olyan volt akár egy csillag,
Ki lejött az űrből,
S férfiszíveket bűvöl.

Piroslik dér csípte arca,
Haja aranylóan barna,
A gyönyörű szemén látszik,
Életemből ő hiányzik.

Gyönyörű kezei pihe-puhák,
Mintha csak álmodnám.
A gyönyörűsége túlragyogott minden csillagot,
De sohasem dicsekedett vagy panaszkodott.

Ő rabolta el sok férfi szívét,
De nekem adta lelkét.
Álom volt ő csalóka,
Ő volt szívem elrablója.


Játssz…

Játssz, amíg lehet,
Mert nyakadon az élet.
Már nem sokáig vagy vidám,
Látható közelben a felnőtt világ.

Kikerülsz az anyai védelem alól,
S a felnőttkor a sarkadban lohol.
Játssz, csak játssz vidáman,
Amíg a vidámpark nyitva van.

Ha felnőtt leszel, lesz gyereked,
S félteni fogod mindened.
Nagy lesz a felelősség,
S büntetni fog, a rendőrség.

Játssz, játssz, amíg lehet,
Mert nyakadon az élet.
Az életed már nem sokáig vidám,
Mert ott lohol mögötted a felnőtt világ.


Nagy-Magyarország

Nagy-Magyarország volt egyszer hajdan,
Nyugat-Európa dicső kapujában.
Kit száznegyvenöt évig gyötört a török,
S kin a világháború végig söpört.

Nagy-Magyarország volt egyszer hajdan,
Nagy bajban, Trianonban.
Elvették Erdélyt győztesek,
S szenvedtek a székelyek.

Nagy-Magyarország volt egyszer hajdan,
egész Közép-Európában.
Megették a harmadát,
A falánk antant armadák.

Nagy-Magyarország volt egyszer hajdan,
s, mint tartja a mondás
Kis-Magyarország nem ország,
Nagy-Magyarország mennyország!


Köszönöm a lehetőséget, és remélem bekerülök!
2010. február 24. 21:10

Reflektálás az előző szám egy cikkére

Olvastam a táplálkozással, életmóddal kapcsolatos cikket,és gondoltam leírom a véleményemet a témáról.

Először is szerintem nagyon jó marketing húzás volt a különböző gyors éttermek megnyitása, mivel a mai rohanó világban rengeteg ember beül egy gyors hamburgerre vagy sült krumplira ide, mondván,hogy többre nincs idejük. Előfordul,hogy én is betérek egy-egy ilyen helyre, ahol nem egyszer láttam már jól öltözött, öltönyös férfiakat , akiknek az egyik kezében egy jókora hamburger,a másik kezében pedig az állandóan csörgő mobiltelefonja volt.
Szerintem elég nagy badarság az, amikor idő szűkében ebédelnek itt.Igazából sok kifőzde is van, ahol már egy fokkal egészségesebb a kínálat.
Mindenkinek a saját dolga,hogy mikor hova és miért ül be enni, csak nem gondolunk bele abba, hogy milyen pozitív is lenne a tudatos táplálkozás. Sajnos sokan elég finomnak vélik a "gyors kaját", amiben talán nem is tévednek, hiszen ha nem lenne valamiért jó, akkor nem lenne rá ekkora kereslet, de a finom íz mögött megbúvó ártalmak,mint a zsírok és szénhidrátok sajnos az egészségünket is károsíthatják.(Magas koleszterin-szint, elhízás stb.) Így is elég sok káros hatásnak vagyunk kitéve, és ha tudatosan figyelnénk az étkezéseinkre, mint például ebéd után megennénk egy almát, vagy hamburger helyett egy sonkás szendvicset vásárolnánk, akkor könnyen megóvhatnánk magunkat a különböző betegségektől,és felesleges ártalmaktól. Elég meseszerűen hangzik ez az egész, hiszen sokszor hallunk ezekről,de nem igazán hisszük el őket. Jobb előre gondolkodni, mint később azon siránkozni, hogy mi lett volna ha...

: )

Üdvözlettel:
Egy fazekasos diák :]

Köszöntő

Kedves Fazekasos Diákok!

Köszöntelek Benneteket ezen az új fórumon, amelynek használatával megerősíthetjük összetartozásunkat! Úgy gondolom, hogy minden alkalmat és lehetőséget meg kell ragadnunk egymás keresésére, a párbeszéd folytatására, az emberi kapcsolatok erősítésére. Talán ez a forma közelebb áll a szívetekhez, mint a „hagyományos” csatornák; egy biztos: a lehető legszélesebb rétegekhez juthat el, így reményeink szerint hamar népszerűvé is fog válni a diákság körében.

Hát csak rajta, bátran kezdjétek el használni, hogy mihamarabb élettel teljen meg! Jó „blogozást” kívánok mindenkinek!

Összetartozunk

Hócsatákat vívnak az udvaron, sófoltos cipők cuppogása visszhangzik a halk folyosókon becsengetés után. A mínusz fokokban, mindig megnő a késők száma. Ilyenkor minden diák elégedetten adja elő jobbnál jobban megszerkesztett magyarázatait.
A 45 perc egyszer csakúgy elillan, máskor vánszorog, mintha végzetünk 45 percét kínok közt élnénk át. Hófehér papíron számolgatjuk a perceket, négyzetek, körök, téglalapok kerülnek a padokra, nem úgy, mint a legendás 124-es teremben, ahol egy anonim-művész napról napra egyre jobban ámulatba ejt minden tanulót a tehetségével. Láttunk már motort, amelynek minden egyes csavarja aprólékosan meg volt munkálva, portrét, amelynek hibáit a laikus sosem fedezné fel, madarakat, szempárt, pisztolyt és mindent, amit egy 45 perc megihlethet.
Megszólal a csengő egyszer vagy kétszer, még az is lehet, hogy két és félszer, de a hármat sosem éri el. Az izgalmas próbariadónak még nem jött el az ideje. A dallam ismétlődésének is a hideg az oka. A vezetékek és a patinás rendszer ilyenkor önálló életre kel, és magát megmakacsolva saját akarata szerint cselekszik.
Majd újra hócsaták az udvaron, vizes kesztyűk a forró, kattogó radiátorokon, tömött sorok a büfé előtt gőzölgő teára várakoznak, a könyvtári ajtó csapódása, a tanári előtt felhalmozódott zsibongó diáksereg… erről szól a második szünet.
Magyar, töri, ének vagy spanyol? Francia, matek, rajz vagy angol? Sietős léptekkel, hatalmas táskákkal cseverészve indulunk a következő állomáshoz. Számok az ajtókon, szavak a levegőben, érzések a szívben. Nincs még egy olyan hely, ahol ennyi diákérzés szorulna négy fal közé. Szeretet, csalódás, közömbösség, gyűlölet, nagyravágyás, szerelem, ambíció, fáradtság, unalom, tudásszomj, életöröm, csalfaság.
Mozog a tanár szája, sercegnek a tollak, vagy éppen szárnyal a képzelet. Rettentően meleg van a B épület emeletén. Ablakért könyörgök. Haragos tekintetek fúrnak belém száznál is több tőrt. Mosolyra húzódik a szám, és bocsánatkérően veszem le a pulcsim. A többség győz.
Az órák ciklikus váltakozása ámulatba ejt. Mindenki üdvözöl mindenkit, mindenki ismer mindenkit. A fiúk előre engedik a lányokat, a diákok a tanárokat, a biciklivel érkezőknek megtartjuk az ajtót, a portás bácsinak vidáman köszönünk.
Legyen 1999 vagy 2010: van, ami sosem változik. A forró radiátor morzejelei, az időszakos kiállítások az aulában, a késések, a büfé előtti tömegek, a feleléstől való félelmek, a mulasztást enyhítő magyarázatok, a lógások, a megrovások, a napló tele jó és néha rosszabb jegyekkel, jó eredmények és kudarcok, az autójavító jól ismert hangjai…
Van, ami sosem változik, 4-6 évig mi mind összetartozunk!

PILLANATKÉPEK A 10.B OSZTÁLY ÉLETÉBŐL....

NYÁRI TÁBOROK TANÁRAINK SZERVEZÉSÉBEN

MÉG MESSZE A VAKÁCIÓ, DE FÉLSZEMMEL MÁR SANDÍTHATUNK A BÉKÉS NYÁRI NAPOKRA! TE MELYIK TÁBORBA MÉSZ? VOLTÁL MÁR SULITÁBORBAN? MESÉLD EL, MILYEN VOLT!

SPORT

MINDEN, AMI SPORT!

LEGYEN EZ A ROVAT IS, MINT MINDEGYIK MÁS: MINKET ÉRINTŐ! VÁRJUK AZ ISKOLAI SPORTÉLET ÚJABB ESEMÉNYEIRŐL SZÓLÓ BESZÁMOLÓKAT!

FAZEKASOS ÖREGDIÁKOK

BÍZUNK BENNE, KEDVES VOLT FAZEKASOS DIÁKOK, HOGY MEGTALÁLTOK BENNÜNKET! TAPASZTALATAITOKRÓL, EMLÉKEITEKRŐL, SORSOTOKRÓL SZÍVESEN OLVASUNK.

TE HOVÁ MÉSZ?

VÉGZŐSÖK FÓRUMA. NAGY ÚT ELŐTT ÁLLNAK A 12-13.OSZTÁLYOSOK. TOVÁBBI SORSUKRÓL KELL DÖNTENIÜK! ÍRJ, HA ÉRINT

MOTTÓ:" CSAK AZ A HAJÓ ÉR RÉVBE, AMELYIK TUDJA, MELYIK KIKÖTŐBE TART."

DÖK-HÍREK

FONTOS, HOGY VAN A DIÁKSÁGNAK ÉRDEKVÉDELMI SZERVEZETE. NEKÜNK IS VAN! LÉGY NAPRAKÉSZ!ISMERD MEG, HOGY A SULIBAN MI ÚJSÁG EZEN A TÉREN!

MOTTÓNK: "A SZÓ VESZÉLYES FEGYVER. DE VAN, AKI FEGYVERTELEN"

VERSEK/NOVELLÁK

IDE VÁRJUK SZÉPIRODALMI JELLEGŰ ÍRÁSAITOKAT!

MOTTÓNK: "NEM MONDHATOM EL SENKINEK, ELMONDOM HÁT MINDENKINEK!"

• Földesi Norbert (11.E) versei 2010.02.24.
• Tóth Zita Emese (11.D) verse : P.s. 2010. 03.02.
• Kozák Zsuzsanna (11.D) novellája: Az utolsó vacsora 2010.03.02.