2010. november 9., kedd

szösszenet...

Plaschil Bernadett

Fordítás nélkül…


Van az a pillanat,
Ami ha elragad, világokon keresztül repít
A végtelen forgatagába,
Hol elvész az érzék, minden érték,
S valóra válik, mit szeretnénk.

Van az a pillanat,
Mikor a boldogság selymes leple
Alatt együtt lehetünk,
S finom érintéssel terelgeti
Közös létünk
Tovább...

Van az a pillanat,
Mikor a tisztaság édes könnyei
Áztatják arcom,
Mert boldogságtól részegülten
Folyton elcsuklik a hangom.

Van az a pillanat,
Mikor lelkeink a szív nyelvén
Félénken egymásra mosolyognak,
Mondanod sem kell, pillantásod elég,
Könnyen felfedezed lelkem tengerét.

Múlik az idő, múlik a pillanat,
Te elmész, s mégis semmi az,
Mi utánad marad.

2010. november 9.

1 megjegyzés:

Twitter Facebook Favorites More

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Walgreens Printable Coupons