Harmattükörbe karcolt halovány képe
A fénynek lehullik a tarka avarba,
Hangja suttog egy kis fűszál fülébe:
Szebben kell zöldelni, mint tegnap, mert ma
A napsugárkirály mosolyog az égen.
A fűszál lustán fordul egyet, s társának
Elmeséli az örömhírt, hogy érkezik,
A király, akit már oly rég nem láttak,
Vajon milyen lehet? Csak elképzelik
Forró mosolyát, a lágy tekintetében
Az álmos kis pillangókat táncolni látják.
És táncuk közben a természet úgy nevet,
Olyan vidámak és boldogok a fák,
Mintha tavaszt jósolnának, nem telet.
Édes gitárdallamot hallok valahol.
A király a trónján ül, fönn a kék égen,
S fülel, vele fák, virágok is fülelnek...
A dallam lágyan száll az őszi szélben…
És ekkor ébred fel bennem a lélek:
Mikor lelked szívem húrjain gyakorol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése