2010. április 11., vasárnap

Tóth Zita Emese: Fél-igaz

Rettegő valóság,
s nem jön képzelet.

Lassan ökölbe
szorítod két kezed,
mozdul minden izom,
ütés csattan.

Talajt borító szilánkhalom
-összetört lélek-.

Vajon fájhatna jobban?

2 megjegyzés:

  1. Zita! Nem tudok szabadulni a sortól, amit Hajni mondott: "marad a kertitörpém a Múzsa", a másik: "én annyira magányos vagyok/bolondokházának néznek az angyalok".

    Hálát adok az égnek, hogy megismerhettem.))))

    Ehhez a vershez: fájhat. Nem okoskodom. Majd megtanulod egyszer a veled történt dolgokat másképp kezelni.Mert soha nem az számít, mi történt velünk, hanem hogyan fogadjuk....

    De ez már nem is a versről szól.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm. Az írás az önterápiám, ezért tudom jól fogadni a rossz dolgokat.

    VálaszTörlés

Twitter Facebook Favorites More

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Walgreens Printable Coupons