"Oda a sajthoz"
mondta egy szürke szerzet,
amint tudomást szerzett,
hogy a kacska farkú macska
az asztalon lévő bort
benyakalta.
A kicsi gyomra korgott,
látta is, ahogyan torkot
mutat egy füstölt adagnak.
"Szemeim éhségtől dagadnak!"
Lábujjhegyen ment a cicus mellett,
megkaparintotta a sajtot.
Úgy bámulta, mintha kincset tartott
volna kezében.
Visszatükröződött a tejfaló
szemében, amint az egér
elpusztította a zsákmányt.
Így lett a részeg macska
sajttól fosztott csacska "észlény",
az éhes egérnek teli hasú,
sajtos élmény.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Új hang Zita palettáján! Örömmel üdvözlöm!
VálaszTörlés(Egyesek hogy buknak verseidre! Amint felteszed, be is jelölik a 'gyengét'!!! Szerinted elolvassák? Hátha egyszer megjegyzést is írnak!
Jó ez a véleményezési lehetőség! Valamire. Így tényleg arctalanul lehet bírálni!)
Tudom, hogy ez hidegen hagy téged, Zita. Csak úgy magamban motyogtam!))))
:) Persze, hogy hidegen hagy. A rossz kritika mellett elmegyek, az építőkritikát meghallgatom. :) Óh, sokszor van ilyesmim, csak ezek tényleg nem a legjobb verseim. :) Tény, hogy ez sem az, leginkább a humor vagy gyerekvers rovatba tenném. :)
VálaszTörlés