BUGLYÓ BALÁZS: KELL EGY CSAPAT...

"Kell egy csapat..."
Ezzel a mondattal lehetne jellemezni az idei röplabdaidényt a Fazekas szemszögéből. Ha.. Ha mindez ugyan meg nem valósult volna. Nos, igen, az idei amatőr gárdáról, A csapatról van szó.
Hiszen kit érdekel már a VI. korcsoport területi döntőjén elszenvedett vereség, bőven kárpótolt bennünket az amatőr megyei döntőn megszerzett aranyérem.
Hogy milyen volt? Rövidke pályafutásom eddigi legszebb, és mondhatni legkaotikusabb találkozója.
A helyszín az Erdey Grúz Vegyipari Szakközépiskola (Ezt leírni..,figyeled?) ismerős tornaterme.
Meglepő, de a bronzmeccs alatt szinte síri csend honol a teremben. Naná, vihar előtti csend. Mindenki feszülten vár, idegesen dobognak a lábak, míg végül is mi jövünk.
A meccs kezdetét jelző sípszó után egy pillanatra elvesztem a hallásom. A nem kis létszámú szurkolótábor teljes hangorkánja zúdul ránk, olyan elsöprő erővel, hogy saját gondolataimat sem hallom! Valahogyan azonban megnyerjük az első, majd a második szettet is.
Azonban a harmadik szettben az addig szárnyaló CSAPAT valahogyan elkezd zuhanni, így a Vegyi örülhet a 25 pontnak. A negyedik előtt mindenki próbál a másikba lelket önteni, és valahogy érzem, hogy ez a szett meglesz. Hah, milyen igazam van! A Fazék ismét szárnyra kap, és szinte az örömtől részegen ugrálunk a győztes 25. pont után.
Végül megtört a jég, és két év után először hoztuk el az aranyat, és így biztosan ott leszünk a
Debreceni döntőn.