Kávé illatot fest a reggel,
monoton pislákoló fény tér
be az ablakon.
Én egyszerű, beletörődő kedvvel
nézek magam elé,
miközben frufrum felcsatolom.
Silány szavak ballagtak ki számból,
mint félérett gyerekek-
dac volt bennük, csak szidni
tudtak. Szépet mondani csakúgy
nem lehet.
Aztán este lett megint,
karakán szemmel figyelt a sötét,
kezét tördelte, mint ember, ki fél,
kibukik titka.
Az éjszaka mindig hazudik,
szövetkezett a Nappal,
újabb reggel jön.
Tanácstalanul állok előtte,
bámulva.
Lelőtte a fekete testőröm.
Éljetek a különböző színekkel, betűtípusokkal, nagyságokkal, ne folyjon össze az egész oldal 1 masszává!
VálaszTörlésDe a lényeg: Olyan szép, Zita, olyan szép))))))
Köszönöm :)
VálaszTörlésohh. elvarázsolt.. :) az első sornál engem is megcsapott a kávé illata.. jóólett. !! :)
VálaszTörlés