TÓTH ZITA EMESE: P.s.

Hello mindenkinek!
Ezen a blogon ez lesz az első bejegyzésem.
Szóval egy vers tőlem:

Cím: P.s.

Gyülemlik, zúdul,
Egyre közelebb jön
És mégis távolabbra megy.
Pofon, ölelés,
Mohó kegy,
Lenni valaki.

Plafonon a bogár is csak fényt keresett,
Amikor bejött hozzám,
Nem mozdul.
Ő is a másik irányba fordul,
Minthogy lásson.

Senkinek érzem magam, vagy még annak sem.
Csicsázott palotában egyre több a terem,
Mind üres.
Zenét akarok, a nyakamban egy füles.
Ütemre lépkedek az utcán.

Ajtóm becsaptam magam mögött,
Szélesebb lett a látótér.
Ujjamból előbuggyan egy csöpp vér,
Megint megvágott az éles indulat.
Senki lettem,
Nem egy perc alatt.
Ehhez is kell idő.