VÍGH LEVENTE

Ezek vagyunk mi

High School Musical, Amerikai Pite és még sorolhatnánk azokat a filmeket, amelyek a középiskolai életet és a kollégiumi miliőt próbálták bemutatni. Sokunkban talán ezek a filmek rajzolták ki a képet a gimiről, arról, hogy milyennek is képzeljük el a középiskolát és az ifjúsági életet ezekben az intézményekben. Bár ezek az amerikai produkciók nem teljesen fedik le a magyar középiskolai viszonyokat, egy pár dologban azért fellelhetünk hasonlóságokat.

Vidéki iskola messze a nagyvárosoktól, kevés lehetősséggel és minimális felszereltséggel, de annál több, a fejünkben megszületett álmokkal és reményekkel a kitörés felé. Honnan is láthatná egy vidéki ember, hogy hogyan is zajlanak a dolgok a nagyvárosokban? Hogyan képzelné el a gimis életet egy vidéki fiatal? Talán nem kell ennyire messzire mennünk, hiszen a városi végzős általános iskolai diákoknál is központi témául szolgált a továbbtanulás.

Kézzel fogható dolgokra kíváncsi ilyenkor az ember és a fiatalokat megragadni próbáló média elindította filmek tucatjainak kitermelését ebben a témában, azaz a "hogyan is partizza szét az agyát egy középiskolás tini" címszóval elindította stúdióiban a munkát a filmipar. Mivel kasszasiker lett a legtöbb ilyen műből, merem feltételezni, hogy sikerrel jártak, megvettük és befogadtuk az ott elhangzottakat, amelyek azután befolyásolták, vagy legalábbis irányt mutattak gondolatainknak.

Már harmadik éve vagyok a Fazekas Mihály Gimnázium falai közt, átéltem az elsősök esetlen, néha nevetségesnek tűnő izgalmát, később külső szemlélőként néztem végig azt. Láttam barátokat kilépni az évzáró után a kapun, remélve, hogy még viszont látom őket a jövőben, és látom nap mint nap diákok százait, amint barátokkal körülvéve boldogan élik meg a gimis éveket. A filmipar a nagyobb célközönség érdekében a szexet és a bulikat, az alkoholt állították középpontba, a tanulás kevesebb teret kapott épp ezek miatt. Fontos a karrierépítés és ez már ezekben az években elkezdődik. Tudnunk kell, hogy mit, hogyan és miért teszünk! Nem fontos a konkrét célkitűzés, hiszen éppen abban a korban vagyunk, amikor a jellem hatalmas változásokon megy keresztül, amiben az új közeg és a társaság nagyban befolyásol minket.

Szerencsés helyzetben vagyunk, mi fazekasosok. Mint kollégista, rengeteg ember véleményét hallom a saját iskolájukról, s ezekből a beszámolókból bizonyosodom meg arról, hogy a mi iskolánk remek közösséget alkot, hiszen az ismeretség nemcsak az osztálytársakra terjed ki és nem is csak az évfolyamra, hanem az iskola egészére. Egyéniségek vannak iskolánkban, én ebben látom a különbséget. Nem sablonra épülő, divat által meghatározott tucatemberek, hanem külön egyéniségek találhatóak itt. Van aki monociklivel, van aki extrém öltözettel, focival vagy akrobatikus mutatványokkal szórakoztatja társait, ami bár először furcsának tűnhet, de ezek az önkifejezés sajátos formái, ezek vagyunk mi. Szeretek az udvaron lenni és nézni másokat, látni ezt a sokszínűséget!
Hozzátok szólunk, tehát! Írjátok meg véleményetek iskolánkról, észrevételeiteket, változtatásra szoruló hiányosságokat! Írjátok meg nekünk, hogy milyennek képzelitek el álmaitok iskoláját, miben kellene ehhez változtatni!