Papír hullott fejére,
szemében olvasott az írás-
sosem számít tiltás,
s hogy bennem illegális a szeretet
-szívem kifordult, megmerevedett-.
Kicsiny, dalnok madár repül a
szélben.
Soráthajlások tagadnak szabályt,
befordul a szó, mégis átlép egy akadályt.
Hajolj közelebb végtelen énvilág,
tudod, ha egyszer én virág
akarnék lenni, rózsa lennék,
csak tövissel, s úgy viselkednék,
akár az emberek.
Szépségek nélkül fog össze a képzelet.
De ugye te sem képzeled,
hogy itt még lesz tavasz?
A válasz ravasz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Puskacső.....már a cím is sejtet valamit. Valahogy rokon ez az írás a Suzyéval, hirtelen pattanhatott ki belőletek. Mindegy, hogy annyi mindenben más, de egy tőről fakad mind2: az indulatok fokozatai: a tied a bölcsebb, a Suzyé az expresszívebb.Lányok! Írjátok már oda a neveteket, aki bepillant, hadd lássa, ki a szerző! Nem elég ott alul az a kis bolha)))))
VálaszTörlésÉn ezt nem indulatból írtam. :)De tény, hogy hirtelen pattant ki. Tetszik Suzy verse.:)
VálaszTörlés