Kifakult a rég elmosódott vonás
a papíron, amin arcod körül simítom kezem.
Kicsit egy örök álmodás maradsz,
kicsit múltigaz,
de valahogy még sem vigasz
a megélt.
Gyere közelebb,
hadd lássam a szemed
csillanó zöldjét,
méreg fut ereidben,
vagy csak én képzelem oda,
lehet, szimplán csak ostoba feltevés
az egész.
Számomra ettől leszel érdekes.
Kezeim között morzsolódik az emlék,
elnyomom, mint hangos zene a
lényegtelen szót.
Tudod, én már nagyon rég mennék,
ha volna merre,
ha tudnék.
imádom..
VálaszTörlés