Gyuris Adél Kinga: Fazék – Kereskedelmi amatőr lány kosármeccs

A kereskedelmis lányok elleni meccset hazai környezetben, szerdán (11. 24-én) 14:45-től játszottuk.

Magabiztosan kezdtünk a kevesebb, és kevésbé rutinosabb játékosokat felvonultató csapattal szemben. A támadásokat végigjátszottuk, és szinte mindig kosárral fejeztük be. Védekezésünkkel megakadályoztuk az ellenfél palánkhoz jutását, így a messzebbről, kényszerből eldobott pontatlan labdákból az első negyedben ők csak 2, még mi 20 pontot szereztünk. A vezetésünk, az ellenfél fáradtsága és játéka miatt, mindannyian pályára kerülhettünk. Egyre tovább növeltük előnyünket, szinte minden játékosunk szerzett pontot.

A végig kapkodva, futkározva játszó Kerisek felett 40 ponttal diadalmaskodtunk.

végeredmény: 56 – 16 (22-2; 27-6; 42-12)

pontszerzők: Makszin Vivi 12, Bakóczy Judit 9, Lakatos Dóri 6, Kovács Edi 6, Nyolczas Zsuzsi 4, Debreceni Cinti 4, Albert Orsi 4, Nagy Bogi 4, Gökler Kriszti 2, Petra 2, Dalma 2, Gyuris Kinga 2

Gyuris Adél Kinga : TÁG - Fazék amatőr lány kosármeccs

Első amatőr meccsünkön rögtön legnagyobb riválisunkkal, a TÁG-os lányokkal kerültünk szembe. A hétfőn (11. 15-én) 14:45-től kezdődő játszmára vendégként érkeztünk.

Sem a hazaiak, sem mi nem kezdtünk jól. Mindkét együttes kapkodott, összeszedetlennek, figyelmetlennek tűnt, melynek rengeteg fault és büntető lett az eredménye. Bár mi többször próbálkoztunk dobással, de a bement találatok mégis ellenfelünk 12-10-es vezetését eredményezte. A második 10 percben a TÁG kissé magára talált, mi viszont továbbra is elhamarkodottan passzoltunk, nem játszottuk végig a támadó időt, eladtuk a labdát, a lepattanókat nem tudtuk megszerezni, zónavédekezésüket nem tudtuk áttörni. Így ellenfelünk a félidő végére könnyű kosarakkal már 11 ponttal elhúzott.

A különbség kiábrándította az egész csapatot. Elkeseredtünk. De Kecsu bá’ higgadt és reális „szentbeszéde” megnyugtatott és észhez térített minket. A csapatmegbeszélést követően mintha kicserélték volna a lányokat. Megfontoltan, okosan, reményteljesen játszottunk. Harcoltunk a labdáért; a lepattanókat mi szereztük meg, pontatlan passzaik elkapásából, gyors, meglepetésszerű támadásokat tudtunk indítani, védekezésünkkel összezavartuk soraikat. A szinte teljes játékidőt pályán töltő Vivi, Zsuzsi, Dóri hármas, ügyesen cselezte ki a zónát és pontos dobásaikkal esélyt sem adtak az ellenfélnek. Az egy emberre támaszkodó hazaiak összezavarodtak, kezdték elveszíteni a meccs fonalát, egy kosarat sem szereztek. A harmadik negyedben ledolgoztuk hátrányunkat, így az utolsó játékrészre 26-27-es vezetéssel fordultunk. A negyedik 10 percben is megtartottuk hidegvérünket; annak ellenére, hogy Dóri és Juci is kipontozódott. A meccs végéig magabiztosan kezünkbe tartottuk az irányítást. Az utolsó két és fél percet végigtámadtuk, így a mérkőzés zárását jelző hosszú sípszó után a kispadról egy emberként felpattanva örömmámorban ölelkeztünk össze a pályáról lejövő holdfáradt játékosokkal.

Ezen a mérkőzésen szinte már a padló alatt voltunk. „Tudunk” ilyenek is lenni. De olyan az igazi csapat, aki egymást támogatva, tiszta szívből tud játszani.

Úgy érezzük most lettünk igazán egy csapat!

végeredmény: 28-33 (12-10; 26-15; 26-27)

pontszerzők: Makszin Vivi 11, Lakatos Dóri 8, Nyolczas Zsuzsi 6, Bakóczy Juci 2, Kovács Edi 2, Debreczeni Cinti 2, Nagy Betti 2

TÁG - Fazék profi lány kosármeccs

A TÁG (profi csapata) elleni visszavágót vendégként, hétfőn (11.08-án) 14:45-től játszottuk.

A két és fél hete elszenvedett vereséget követő edzői szavak mindenkit helyrepakoltak. Ennek is köszönhetően a mérkőzést tiszta fejjel, „nyugodtan” tudtuk elkezdeni. Annak ellenére, hogy három kiváló centerünket betegség miatt nélkülöznünk kellett.

Az első 5 percben szinte fej - fej mellett haladt a két csapat. (Talán az ellenfél által is elismert gyorsaságunknak köszönhetően. J) Küzdöttünk a labdáért Jucival az élen, párharcaink egyre komolyabbá váltak, Dóri meg csak úgy bombázta a palánkot, Vivi pedig biztos kézzel kormányozta a csapatot. Ám az „agyban” gyorsabb házigazdák játékrutinja miatt az első negyed végén 24-9-re állt az eredményjelző. A második 10 percben már látszott, hogy fáradunk. Pontatlan passzainkat az ellenfél könnyedén megszerezte, a lepattanók sem a mi lányaink kezébe kerültek. Ebben a negyedben 29 kapott pont ellenében csak egy kosarat dobtunk. Így alakult ki a 40 pontos különbség, ami a diákolimpiai meccseknél a játék lefújását jelenti.

Ugyan most sem sikerült végigjátszani a mérkőzést, de tudtunk harcolni és mertünk próbálkozni.

pontszerzők: Lakatos Dóri 7, Makszin Vivi 2, Nagy Bogi 2

végeredmény: 53-11(24-9)

Szűcs Noémi - Hajnali gitárjáték

Harmattükörbe karcolt halovány képe
A fénynek lehullik a tarka avarba,
Hangja suttog egy kis fűszál fülébe:
Szebben kell zöldelni, mint tegnap, mert ma
A napsugárkirály mosolyog az égen.

A fűszál lustán fordul egyet, s társának
Elmeséli az örömhírt, hogy érkezik,
A király, akit már oly rég nem láttak,
Vajon milyen lehet? Csak elképzelik
Forró mosolyát, a lágy tekintetében

Az álmos kis pillangókat táncolni látják.
És táncuk közben a természet úgy nevet,
Olyan vidámak és boldogok a fák,
Mintha tavaszt jósolnának, nem telet.
Édes gitárdallamot hallok valahol.

A király a trónján ül, fönn a kék égen,
S fülel, vele fák, virágok is fülelnek...
A dallam lágyan száll az őszi szélben…
És ekkor ébred fel bennem a lélek:
Mikor lelked szívem húrjain gyakorol.

szösszenet...

Plaschil Bernadett

Fordítás nélkül…

Van az a pillanat,
Ami ha elragad, világokon keresztül repít
A végtelen forgatagába,
Hol elvész az érzék, minden érték,
S valóra válik, mit szeretnénk.

Van az a pillanat,
Mikor a boldogság selymes leple
Alatt együtt lehetünk,
S finom érintéssel terelgeti
Közös létünk
Tovább...

Van az a pillanat,
Mikor a tisztaság édes könnyei
Áztatják arcom,
Mert boldogságtól részegülten
Folyton elcsuklik a hangom.

Van az a pillanat,
Mikor lelkeink a szív nyelvén
Félénken egymásra mosolyognak,
Mondanod sem kell, pillantásod elég,
Könnyen felfedezed lelkem tengerét.

Múlik az idő, múlik a pillanat,
Te elmész, s mégis semmi az,
Mi utánad marad.

2010. november 9.

Szerbina Emese - Hol vagy, Karácsony?

Imádtam a Karácsonyt. Kisgyerekként másra sem tudtam gondolni, mikor a naptárakat áthajtottuk decemberre. Visszaszámoltam. 23, 22, 21, 20…

Megvolt az ünnep varázsa. Favásárlásnál, az az isteni illat, ahogy lépkedtem a szebbnél szebb fenyők között. Mikor kiválasztottam a legnagyobbat és a szüleim kacagva vittek egy kisebb, de annál gyönyörűbb darabhoz.

Mikor elsején megvettük az Adventi naptárakat, és utána minden este megettünk egy-egy csokit, egyre közelebb kerülve ahhoz a bizonyos naphoz.

A nagy dilemmák, hogy kinek mit készítsünk. Mikor hárman nekiültünk becsomagolni az ajándékokat. Mikor büszkén tekintettünk végig a kész csomagokon.

Mikor titokban nekiálltunk megkeresni az ajándékainkat, és csalódnunk kellett, hogy még mindig van olyan hely a házban, amiről nem tudunk…

Hogy miért beszélek múlt időben?

Nem akarok lelombozni senkit, aki még nem vesztette el teljesen az ünnep iránti lelkesedését (mint én). De! November 7-e van. Nemrég volt Halottak napja. Akkor mégis miért kívánnak a nagy multikban Boldog Karácsony!-t ?

Miért rontják el az ostoba kereskedelemmel az év egyik, talán legszebb, ünnepét?

Vagy ez csak az én mániám? Csak én akarom visszakapni a régi ünnepet? Csak én vagyok ilyen régimódi?

Csak én teszem fel a kérdést: Hol vagy, Karácsony? És akkor még nem beszéltünk a Mikulásról…

Tóth Zita Emese: Nézz rám...

Nézz rám, ma jobban karcol a vágy, fejed
Hajtsd ölbe még egyszer, az enyém vagy most.
Futó bolond itt benn az álom,
így jön a képzelet, újra látom...

ahogy nyúlik a paplan, alattam mozdul az ágy,
bennem dobban valami szív,
és feléd fordulok:
most nézz ide hát, hajtsd ölembe fejed,
majd szivárványt rajzol e furcsa játék,
veled.

Nézz rám, ma jobban harcol a vágy, fejed
Hajtsd ölbe még egyszer, az enyém vagy most.
Futó bolond itt benn az álom,
így jön a képzelet, újra lábon.

Tág - Fazék

Az idény első profi meccsére a favoritnak számító Tág ellen, a Fazekasban került sor, szerdán (XI. 20-án) 14:45-kor. Ezen a mérkőzésen számunkra nem a győzelem, hanem a tisztességes helytállás, a játékritmus tartása volt a fontos. Kecsu bá’ a játszma elején mindegyikőnktől azt kérte, hogy próbáljuk meg – magunkhoz mérten – a legtöbbet nyújtani, és hajtsunk, ameddig csak bírunk. Ugyanis ezen lányok ellen, akik között országos válogatott játékos is van, csak így lehet életben maradni. De csapatunk még nem igazán tudta kipihenni a vasárnapi meccseket. Az első negyedben bár sokszor eljutottunk a palánkig, de dobásaink sorra elkerülték a kosarat. Azonban az ellenfél gyorsan és szinte mindig kosárral fejezte be a támadást. Így ezt a játékrészt 22-3-as eredménnyel zártuk. A második 10 perc elején összeszedtük magunkat, biztató jelként elkezdtünk harcolni. Ám a félidő vége felé lankadt küzdő erőnk, kezdtük feladni a meccset; elfogadni, hogy nem tudunk feljebb kapaszkodni. Talán ez volt a mérkőzés döntő pontja. A második félidőnek 43-7-es állással vágtunk neki. De pár perc játék után nem várt esemény következett. A játékvezető 40 pontos különbségnél 47-7-nél lefújta a mérkőzést.

pontszerzők: Nyolcas Zsuzsi 4, Lakatos Dóri 3

végeredmény: 47-7 (22-3;43-7)

Nyíregyházi összefoglaló

Nagy esések - vicces pillanatok – a magunkra találás öröme

A 2010/11-es diákolimpiai idény hamarosan kezdetét veszi; ezért lány kosárlabda csapatunkkal most vasárnap (XI. 17-én) két meccs erejéig elutaztunk Nyíregyházára, hogy kicsit „bemelegítsük” magunkat a szezonra.

Az első összecsapást 9 órától, a több profit is felvonultató házigazda, nyíregyiek ellen játszottuk. A korai kelés vagy az ellenfél játékrutinja miatt csapatunk az első 5 percben 12 kapott pont ellenében 0 találatot ért el. Erről az állásról küzdöttük fel magunkat, főleg Zsuzsi dobásainak köszönhetően. Így az első negyedet 15-8-as nyíregyházi vezetéssel fejeztük be. Később a csapatunk felhozta magát 9 pontos különbségre, az első 20 percet 29-20-szal zártuk. A második félidőben egyre több lepattanót szereztünk, és a védelmet is egyre többször tudtuk megingatni. A harmadik negyedben már mi dobtunk több találatot, így ezt a játékrészt megnyertük 9-8-ra. Bár a végeredményt ez nem változtatta meg, de megmutattuk, hogy fel lehet és fel is kell állni a padlóról. Az utolsó 10 percben nagyon szép játékot produkáltuk, így a mérkőzést 51-39-es végeredménnyel fejeztük be.

pontszerzők: Nyolcas Zsuzsi 10, Kovács Edi 8, Lakatos Dóri 7, Makszin Vivi 6, Nagy Betti 4, Kecskeméti Lizi 2, Szabó Gréti 2

végeredmény: 51-39 (15-8; 29-20; 37-29)

Második meccsünk 13:00-tól Sárospatak ellen vette kezdetét. A három órás pihenő, a csapatmegbeszélés, a Kecsu bá’-tól kapott almák és lelki fröccs, az egész csapatra jótékonyan hatott. Elejétől fogva elkaptuk a mérkőzés fonalát. Az ellenfél erőtlen zónáját ügyesen kijátszva a Dóri, Vivi, Zsuzsi hármas csodákat művelt. Hasonlóképpen a három centerünk, Edi, Betti, Lizi is „megverekedtek” a lepattanókért és az indításokat követően kosárral fejezték be a támadásokat. A második félidőben a kevésbé rutinosabb játékosink is pályára kerülhettek. A minden negyedben diadalmaskodó Fazekas csapata 61-22 végeredménnyel zárta a tornát.

pontszerzők: Makszin Vivi 17, Nyolcas Zsuzsi 16, Lakatos Dóri 10, Nagy Betti 8, Kecskeméti Lizi 6, Szabó Gréti 2, Nagy Bogi 2

végeredmény: 61-22 (16-6; 34-12; 47-16)

De ez még csak a kezdet, a héten ugyanis elkezdődik a profi, majd később az amatőr bajnokság is. Gyertek minél többen szurkolni, hogy idén is meg tudjuk mutatni, milyen az, ha egy iskola egy célért küzd a pályán!!!

Vidákovics Gyöngyi: A felfedező Karácsony Anett)

Szeretnénk, ha nem kellene annyit tekergetnetek, kedves blogolvasók. Éppen ezért - ha bejegyzést írtok, használjátok a Link ikon utáni 4. jelzést, amely kettévágja a szöveget, s bővebben mindenki folytathatja az olvasást.Ez most a próba.

mellékes...boldogság...

Igen, mellékes, hogy egy érettségi feladatot linkeltem be! Magyarból, középszinten egy érvelést.

Szerinted mi kell a boldogságunkhoz? Egyetértesz-e a cikkben foglalt állítások valamelyikével? Melyikkel? Miért?

Írd le kommentben!

Szókratész óta ismerünk elképzeléseket arról, hogyan kell boldogan élni, de csak néhány évtizede vizsgálják ezt a kérdést tudományos módszerekkel – derül ki az alábbi szövegrészletekből. A szövegben megnevezett boldogság-okok közül melyekkel tud azonosulni, és/vagy melyekkel nem? Érvelésében használjon fel irodalmi példákat is!

Plaschil Bernadett - "Lélekfürdő"

"Gyermekek vagyunk és hitünk valósága meséink ábrándjaival keveredve alkot egy szép, egy új világot
És elhisszük, hogy jó lesz a rossz, ha megszagol egy szép virágot..."

Karácsony Anett: 2010. október 27. a suliban...

Egy napos, de kicsit csípős reggelen elkezdődött az, amit az elsősök, és mi, szervezők olyannyira vártunk: az ELSŐSAVATÓ! A nap összefoglalását és a képeket későbbre tartogatom....,

Tarcza Anna - Best of Me

Falusi bogáncs

ELSŐSAVATÓ I. 2010

A 9.E osztály dicshimnusza

Mennyi szó, mennyi tintapaca,
Mind hasztalan, és kevés arra,
Hogy leírja, kik is vagytok ti:
A kicsik bébiszitterei....

Egyetlen osztály sincs,
Mely a sulinak ekkora kincs,
Lényetek akár a fény,
Vagy az eper egy fagyi tetején.

Dísztárcsa egy autó kerekén,
Melyből nincs még egy a Föld kerekén:
Ez az osztály is ilyen kiváló,
Utánozhatatlan és egyedülálló.

Veletek a folyosón találkozni,
Olyan, mint Isten lábát megfogni.
De nekünk e mindennap tapasztalható,
Ezért az érzés hatványozottan mélyreható.

Eddig gumicsirke módjára
Indultunk a magunk dolgára,
De lepkehálóként minket összefogtatok,
S mint egy antenna, utat mutattatok.

Sorolni is nehéz rátok a jelzőket,
Mintha nem ízesítenénk retekkel szendvicsünket,
Vagy ha kihagynánk az osztrigát a tengergyümölcsei-tálból,
Olyan űr lenne itt a hiányotokból.

A napunk csakis jó lehet,
Ha magunk mögött hagyva a kipufogógáz-felleget,
Belépünk a hátsó épületbe,
S bepillanthatunk a termetekbe.

Jobb érzés ennél nem is létezik,
Lelkünk perselye már nem éhezik,
Mert Ti azt örömmel tápláljátok,
S borravalóként szeretetet is adtok.

Tudjuk, ezt eléggé meg nem köszönhetjük,
De hálánkat valahogy kifejezhetjük:
Íme, zárásként, egy szórakoztató
Fiú hullahopp-karika bemutató.

ELSŐSAVATÓ II. 2010

Egy osztály élete

Kipufogógáz terjeng a Hatvan utcán
Emese imádkozik, legyen túl 6 órán.
Tamikán egy gyönyörű ruha,
Előtte mendegél a kedves Szonja.

Lili bőszen belép az osztályba,
Hirtelen medvesajtot ken Kitti fényes hajába.
A csaj sípol, mint egy gumicsirke,
A többi hasát fogva röhög, he-he-he-he.

Csaba haja belőve, mint egy tévéantenna,
Látszik, jól telt neki az éjszaka.
Enikő szeme, akár az osztriga gyöngye,
Jobban fénylik, mint egy tintapaca pöttye.

Ildikó tanárnő, akár egy bébiszitter,
Nála pihen az osztálypersely.
Bernadett kezébe eperke,
Rebeka lepkehálóval pihen a terembe’.

Hanna késve érkezik a terembe,
Kissé mérges emiatt a tanár tekintete.
Tóth Árpád utcán hirtelen püffen a trabant,
Leesik róla egy retkes dísztárcsadarab.

(9. D)

ELSŐSAVATÓ III.

Dicshimnusz a 11. B-ről

A 9. C osztály verse

Adjatok most szót nekem,
Hallgassátok énekem!
Nem retekről, sem eperről,
Nem is a rosszcsont bébiszitterről,
Hanem iskolánk legjobb osztályáról,
Iskolabuszunk dísztárcsájáról,
A szellemes és kellemes tizenegy b-ről,
Diákéletünk fő verőeréről!

A gumicsirke tartós, ők még kitartóbbak.
A medvesajt is finom, ők még annál is jobbak.
Elméjük tiszta, hírnevük messze száll, ó!
Nem kapja el azt a lepkeháló.
Fogják az adást, antenna sem kell nekik;
Agyuk kerekeit, mint hullahopp-karikát sebesen pörgetik.
Élnek ők vidáman, mint osztriga a vízben,
Ők a legjobb osztály most, 2010-ben.

Hibát ne keress náluk, itt e házban,
Annyi van csak bennük, mint oxigén a kipufogógázban!
Vagy mint tintapaca a merevlemezen,
Vagy mint zsiráfnyál a frissen sült perecen.

Dicsőítő dalom ezzel befejezem,
Jutalomért, íme, itt tartom perselyem:
Szerény elismerés a diákköltők bére.
Szálljon áldás, jólét a 11. B-re.

A 9. B fohásza)

Nem tudjuk, kik vagytok,
S azt sem, hogy vagytok,
Tán elsősök bébiszitterei vagytok?
Nem hiszem.

Mikor anno a horvát parton
Lepkehálóval osztrigát fagtom,
Akarom mondani fogtam,
Nem gondoltam, hogy… - Antenna!!

Mintha kipufogógázt szívtam volna,
Úgy léptem be a suliba,
Ahol vigyáztok ránk, mint gumicsirkék
Tojásaikra.

Most pedig pörgök, mint egy
Hullahopp-karika,
Vagy mint egy dísztárcsa,
Mert itt vagytok nekem.

Epret, s rá retket eszegettem,
S törtem fejem,
Mit írjak rólatok?
S jöttek a rímelő szótagok.

Miközben írtam, tintám a lapra folyt,
És lett belőle tintapaca/folt.
Pénzemet perselyéből elővettem,
Hátha futja egy előlegre.

De nem futotta, ejj,
Úgyhogy érjétek be ennyivel:
Úgy gondolunk rátok, 11. b
Ahogy a medvesajtra,
Mint barátainkra.

FINN TÉMÁJÚ MEGHÍVÁSOS PÁLYÁZAT DEBRECENI KÖZÉPISKOLÁSOKNAK

A FINN NAGYKÖVETSÉG FINN TÉMÁJÚ MEGHÍVÁSOS PÁLYÁZATOT HIRDET A A DEBRECENI 7-8-9-10. OSZTÁLYOS TANULÓKNAK

A pályázat témája: "Az én Finnországom"

Kategóriák: 1. fogalmazás 2. rajz


I. fogalmazás: A kötetlen témájú írások szólhatnak saját élményekről, ill. elképzelésekről vagy ábrándokról Finnországgal, a finnekkel kapcsolatban (kultúra, sport, egyéb). Az esszék ajánlott hossza 1 oldal (kb.300-400 szó).

II. rajz: szabadon választott technikával lehet elkészíteni(ceruzarajz, tusrajz,festmény, kollázs. Az alkotásokat A/3-as méretben kell elkészíteni.

A páyázat benyújtásának határideje: 2010. november 26., a Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban

A pályaműveken kérjük feltüntetni a pályázó nevét és iskoláját.A Finn Nagykövetség fenntartja a jogot, hogy az alkotásokat kiadványokban ill. dekorációként felhasználja.

Eredményhirdetés: decemberben
Nyeremények: 1. Egy 2 személyes hétvégi utázás Juvaskylébe, Debrecen testvérvárosába

2. egy napig nagykövet lehet a másik díjnyertes a Finn Nagykövetségen.

Vidákovics Gyöngyi:Vélemények

Elnézelődtem a blogunkon, látszik, hogy számoljuk a napokat. Dolgozatírások, év végi jegyek, nyelvvizsga, s még ki tudja, mennyi minden! Egy biztos: megcsappant a bejegyzések száma. Érthető ez: mindennek van felfutása, beérése, nyugvó szakasza. Így van ez a sulibloggal is.

A véleményekről: gyorsan odakattintok, nagyon jó, elmegy, gyenge, s utána gyorsan tovább állok. Sosem tudja meg senki, hogy egyszerűen csak játszom. Játszom , élvezem az inkognitót. Vajon lesz-e reakció? Még ezt sunyin azért követem, bármennyi dolgozat is lesz holnap.

Véleménynyilvánításban, kizárólag a kattintgatásra gondolok, nem volt hiány! S mondjuk meg őszintén! Van-e ennek valami értelme?

Nem sokat találok. Megjegyzésekre buzdítalak hát benneteket! Fejtsétek ki, hogyan látjátok mindazt, amiről véleményetek van!

Mivel jómagam állítottam be ezt az alkalmazást, úgy most azon nyomban ki is iktatom!

Dió Levente: Egy kis estimese

Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát. Egyszer csak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne: - És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez... Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet. Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messziről hallatszódtak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott. - Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? -suttogták az elképedt emberek. A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt: - Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom. - Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel. Látod...minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással. Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek, az üregek...hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis...azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével. Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal. A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt. A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra. Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség...

u.i.: Kedves szerző! Ha olvasod ezt, írd meg nekem neved, ha akarod....

Tóth Zita Emese: Reakció

Egyenesre vasalt haj,
Élére hajtogatott ruha.

Eszközök vagyunk,
S félő, ostoba minden gondolat,
Lassan fejünkből szánkon át
Kiszalad.

Bűvölő üresség torkol magába,
Gyomrában savként mar szét
A józan tudat.

Ez az élet, hidd el.

Ma még jobbra megyünk,
Holnap már
Az összes lábnyom
Balra mutat.

Tóth Zita Emese: Óda a sajthoz

"Oda a sajthoz"
mondta egy szürke szerzet,
amint tudomást szerzett,
hogy a kacska farkú macska
az asztalon lévő bort
benyakalta.

A kicsi gyomra korgott,
látta is, ahogyan torkot
mutat egy füstölt adagnak.
"Szemeim éhségtől dagadnak!"

Lábujjhegyen ment a cicus mellett,
megkaparintotta a sajtot.
Úgy bámulta, mintha kincset tartott
volna kezében.
Visszatükröződött a tejfaló
szemében, amint az egér
elpusztította a zsákmányt.

Így lett a részeg macska
sajttól fosztott csacska "észlény",
az éhes egérnek teli hasú,
sajtos élmény.

Bánfi Csaba: Mindenáron

Április 24. Másoknak egy sima pihenős szombati nap, nekünk sokkal több. Eljött az idő, hogy pontot tegyünk egy sorozat végére. A bajnokság első helye forog kockán. Igen, a DVSE ifi korosztálya, az én csapatom, Sátoraljaújhelyre látogatunk, ahol két gyilkos meccset kell lejátszanunk az aranyért. Ha kikapunk, vége az erőfeszítéseknek. Reméljük mindkét meccs 3 pontja az ölünkbe fog hullani, ellenfelünket nem kíméljük. Ennyi eszméletlen edzésmennyiség és befektetett idő nem veszhet kárba.

Plusz jóval erősebbek vagyunk egyénileg, csapatszinten kevésbé. A csapat nem igazán szokott össze a hónapok során. (hozzáteszem egyenlő pontszámmal állunk első helyen, a Zempléni srácok csak jobb gólkülönbséggel állnak az első helyen...)

4 nap. Ennyi választ el minket. Hajrá DVSE!

Szűcs Noémi (9.b) versei

Kialvatlan gondolatok

A hajnal hegedűje megperdül,
S finom ívekben gyárt dallamokat.
A langyos napsugár meg melléül,
S nyitva szemem űzi álmaimat.

Amikor a Nap arany szemeit
Kerekre nyitja, a reggel lassan
Elém tárja bohókás színeit,
És a szivárvány mosolya csattan

A tejszínű, bégető felhőkön.
Kézfejem szempilláimra hajol,
Mialatt hosszasan zsörtölődöm,
Orrom álmosan párnámba szagol.

Illatod beborítja a szívem.
Amíg föltápászkodom az ágyról,
Alig hallhatóan zihál testem,
De végül kimászom a szobából.

Ruhát aggatok magamra magam,
Az ajtón át a kertbe libbenek,
A szél könnyedén fújja a hajam,
És a virágok búcsút intenek.

Az aszfalt nem zajong lábam alatt,
Vígan csipognak a kis verebek.
Vajon a jó eszem otthon maradt?
A boldogság megszállta fejemet?

A napsugarak jókat nevetnek
Álmos arcomnak félszeg vigyorán,
De csak irigyek, mert én szeretek
Valakit, tiszta szívből s igazán.

2010-04-08


----------------------------------------------

Világ

A világ mozgó szája habzik némán,
Csorgatja a nyálát az ostoba eb,
Elveszett póráza nyakunkon lebeg…
Megsebzi magát, mert vak maga is,
Gonosz, vérengző, beteg és hamis.

Kölyök volt, nagy szemeivel bárkire
Tekintett, azt rögtön elbűvölte,
De mindegyik megbűnhődte,
Aki ártatlan tekintetébe tapadt –
Mert most vadul mar és harap.

2010-04-11

------------------------------------------

Éjféltájban

Én otthontalan megyek ma haza,
Szüleim árván fognak mesélni nekem -
És én, mint műveletlen tudós,
Hallgatom a diplomás tücsök zenéjét,
Amint napozik az ereszemen…

2010-04-11

Örökkön......

Örökkön háborog a tenger
örökkön zúgnak a lombok
örökkön fájdalmas az ember
örökkön kicsik a dolgok.

1927. jún.

Tóth Zita Emese: Fél-igaz

Rettegő valóság,
s nem jön képzelet.

Lassan ökölbe
szorítod két kezed,
mozdul minden izom,
ütés csattan.

Talajt borító szilánkhalom
-összetört lélek-.

Vajon fájhatna jobban?

József Attila - Szerelmes vers

Ha már így költészet napja, és József Attila születésnapja van, úgy gondoltam, hogy bejegyzem, a kedvenc József Attila versemet. 

Miért is ez a kedvencem? 

Nos, erre ilyen konkrét választ nem tudok adni. Leginkább azért, mert magamra ismerek benne, át tudom élni, érezni a vers mondanivalóját. Szerintem ezzel általában minden ember így van, hogy amit át tud élni, érezni az sokkal jobban megtetszik neki, mint más költemény, ami számára unalmas. Éppen ezért nem lehet olyat kijelenteni, hogy ez a tökéletes vers. Szerintem. Hiszen mindenkinek más az értékkészlete. Van akinél a jó, már felér egy "hűűűhával". Van olyan, hogy a "hűhaaa" csak egy töltelék, hogy legyen mit mondani. Vannak olyan emberek is, akiket egyáltalán nem érdekel a költészet, és őket, bármilyen jó is egy vers, hidegen hagyja az egész. Őszintén be kell valljam, én se vagyok valami nagy rajongó a költészet iránt. Nem is próbálkozom vele. Viszont, nagyon kritikus szemem van, és úgy érzem, hogy észreveszem azt, ami jó. (legalábbis számomra) Szeretnék megkérni mindenkit, hogy ha máskor nem is, legalább most. A költészet napján - így a választások mellett, olvassunk el 1-1 verset, hátha most szeretitek meg őket. :)

Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!
József Attila - 1923. jan. 1.

Egyébként, ez volt a 100-ik bejegyzés ebben a blogban! :)

Boldog születésnapot...!

József Attila
A költő, aki magát mindig kitakarta, sebeit mindig elvakarta.

Csak pár dalt jöttem megosztani, s aztán talán eltűnök hirtelen...
Az első megzenésített József Attila vers, amit hallottam Ágnes Vanillától jó pár éve. Vannak olyan pillanatok, amikor egy-egy zene meghallgatása után az ember csak néz maga elé, s nem tud mit kezdeni azokkal az érzésekkel, amiket a zene kiváltott belőle. Megragadta a szívemet, megszorította és hosszú percekig nem engedte el. Majd mikor végre engedett a szorításon, akkor tűnt csak fel, hogy szebb lett, -még ha csak kicsit is, alig észrevehetően- de szebb lett a szívem. Azóta szeretem József Attila verseit. Azóta válaszolom azt a "Ki a kedvenc költőd?" kérdésre (ami elég ritkán hangzik el...),hogy "József Attila". Azt hiszem, ez örökre így fog maradni. Ez az érzelmeim és a versei vérszerződése...

A dal, amit Ágnes Vanilla írt, József Attila 100. születésnapjára:

Plaschil Bernadett újabb novellája

Találkozás egy angyali teremtéssel...

A költészet napja úgy látszik hatással van rám. Ihletet kaptam. Hogy honnan jött ez az isteni sugallat, nem tudom... Talán csak jellemzés az egész.

Alice, csodaországban - filmkritika

A mai reggel, egy fiú álmosan bekapcsolta a számítógépét, és elolvasta az e-mailjeit. Milyen könnyen megy ez mostanában. Bezzeg régen, mikor még csak a posta és a levél volt... Akkoriban, még a postaládáig is el kellett sétálnunk. Ma már csak e-mail... Hát ilyet. A fiúnak megakadt a szeme az egyik e-mailen:

Zoli!

Olvasgattam az írásaidat, szerintem publikálhatnál a FÚJ-ba is! ...
... Tehát arra kérlek, hogy filmkritikát, bármit tegyél bele! Üdv.! VGY 

Tehát sziasztok, szeretnék üdvözölni minden olvasót és szerkesztőt, Zoli vagyok. Velem még itt nem találkozhattatok, éppen ezért, mint újdonsült szerkesztő, rögtön szeretnék valami olyat írni nektek, amit itt még nem láthattatok. Valami újdonsültet. :)

Most Tőlem olvashattok egy filmkritikát,  sokunk gyerekkori kedvencének, az Alice, csodaországban című rajzfilmnek, friss feldolgozásáról, epizódjáról. Kinek, mi tetszik. :)

ESZENYI NOÉMI ÍRÁSA AZ OSZTÁLYZATOK ELTÖRLÉSÉRŐL

Töröljék el?

Természetesen minden ép diák amellett szavazna, hogy töröljék el az érdemjegyek osztását, de én úgy hiszem, hogy vélemény-nyilvánítás előtt meg kell vizsgálni a mellette, illetve ellene szóló érveket.

Ha nem lennének osztályzatok, nem kellene aggódnunk, hogy szüleink mit fognak szólni egy-egy rosszabb jegy után, és nem alakulna ki rivalizálás egy-két ismerősünk között.

Ezzel szemben például a diákok fel tudják mérni pontosan, hogy milyen az eredményük, tudásuk, szorgalmuk az adott tantárgyból, és velük együtt a szüleik is. A tanároknak is könnyebb, egyszerűbb egy jegyet ráírni a dolgozatra, mint egy értékelést írni a tanuló munkájáról. Továbbtanulás esetén is könnyebb csupán az alacsonyabb fokú iskola osztályzatai alapján dönteni. Néha egy-egy becsúszott rossz jegy figyelmeztet minket a még kitartóbb, szorgalmasabb munkára. S néha- valljuk be- jól esik egy kis versengés is…

Összefoglalva, a régi, bevált módszereken változtatni szükségtelen.

Várjuk véleményeteket, meggyőző érveiteket: kell-e osztályozás az oktatásban vagy nem?

KORPONAI DÓRA: OTT HAGYTAM.....

Eldorádóban jártam

Magam sem hiszem el, hogy megtettem. Biztos vagyok benne, hogy ki fogsz nevetni, ha elmesélem, mi történt velem, esetleg őrültnek fogsz tartani. Valójában egy hete én is ezt gondoltam volna, ha valaki hasonló történettel áll elém.
Megtaláltam Eldorádót! Igen, azt a helyet, ahol mindenki gond nélkül él, aranyból van az utolsó kis szögecske a padláson, vagy a kavicsok a mesebeli tó fenekén, és ahol ez a természetes.
Véletlenül sodródtam oda. A helyiek nagy szeretettel fogadtak, ámulattal hallgatták izgalmas, megdöbbentő, néha tragikus történeteimet. Mindegyiküket kiegyensúlyozottnak láttam, és elképzelhetetlenül gondtalannak.
Mégsem ez a mesém lényege!
A legmegdöbbentőbb még csak most következik!!!

AZ ELHANGZOTT MŰSOR FORGATÓKÖNYVE

1.ZENE1 :Ágnes Vanilla: Ősz (József Attila versére)



2.Veres Balázs :

„A talló kalászait hányva
S a verebek közé belesvén
Nagy szél kapott föl egyszer engem
Hirtelen, április estén…

Mondom, valami nagy ünnep volt,
A hívek templomokba mentek
És reszketve, szomorú kézzel
Áldották őket meg a szentek.” (József Attila: Április 11.)

3. Nagy Szabolcs:

József Attila születésnapján, április 11-én a költészetet ünnepeljük.
Az elhangzott vers 1925-ben született, s poétánk nem gondolhatott még arra, hogy egyszer az UNESCO a 2005-ös esztendőt az ő évévé nyilvánítja…nem sejthette, hogy politikai rendszerek fogják kisajátítani(a munkásosztály költőjének bélyegezték mind a Rákosi- mind a Kádár-rendszerben).
Az előtt is értetlenül állt volna, ha visszanéz, hogy 1990-től 10 évig miért nem mer költészetéhez nyúlni az éppen hatalmon lévő rendszer – olyannyira, hogy 10 éven át még érettségi tétel sem volt.
Igen.
Nehéz egy költőóriáshoz felnőni. Nehéz a „perc-emberkék”-nek (Ady szavával élve) megtapasztalni „az erősebb lét” közelségét. De nem is ez a feladatunk ma. Sokkal inkább az, hogy megnézzük, „minek a lélek balga fényűzése”,mire való a költészet. Ezt kíséreljük most meg , mi, ezredfordulós diákok. Fogadjátok szeretettel műsorunkat!
Összeállításunkban József Attila és Tóth Árpád írásain kívül helyet kaptak még verselő fazekasos diákok művei is!

4.Balla Boglárka:
(József Attila: Karóval jöttél...)
Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,
mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.
Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?
Magadat mindig kitakartad,
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.
Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.
Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.
5.ZENE2:Hobo: Ülni, állni, ölni, halni....


6.Veres Balázs:

Tóth Zita Emese 11. D osztályos tanuló verseiben a szándékolt hétköznapiság mögött ott bújik a lét magasztos csodája ,és a merész asszociációk harmóniában egyesülnek, virtuóz formavilága kiegyenlíti a vers beszélőjének fájdalomrezgéseit.
Kötetre megérett költészet a Tóth Zitáé.
Hallgassunk most meg kettőt műveiből!
7.Eszenyi Noémi:
Palinta
Belém furakszik a nem létező.
A mélység bátorságtól éhező
szája tátong.
Kislány hintázgat a szakadék fölött
Huppan egy kő másik kettő között,
órák múlva is kong.
Kitartáshoz imát kontúroz az ég.
Vak félelemből sosem elég,
lezuhan a sablon.
Nyirkos szellő barna hajába tép.
A vad világosság szemei elé lép,
feltűnik egy liliom.

Kicsit lehagytam magam, talán tegnap.
Majd utolér a tettem egy nap,
s kitilt a józan ész.
Homályosan lát a szemüveglencse.
Megtörli egy újabb nap - visítani rendre,
sokáig sírni is nehéz.
Nyelvet fagyaszt a fagylalt.
Hazudni tudna a száj, az igazság visszanyalt -
hinta is furán nyikorog.
A mélyben landol a bal ünneplő cipőm.
Soha sem lehetne jobb.
8.Molnár Hajnalka:
Hangtompító
A fejemben masnit köt az ész.

Nyugi, nincs semmi vész,
múló hangok zúgnak bennem.
Koppan a kő.
Pillantás alatt kettéroppan a jövő.

Egyre jobban szorít a kötés.

Átkozott, fullasztó az ölelés,
ezer meg egy igazság.
Nincstelen múlt.
Látod? Én megmondtam- elmúlt.

Kötelek tekerednek le kezemről.

Nem kezdődik újra elölről
a kétszer tompán élesedő baklövés.
Tövist hegyező rózsa.
Marad a kerti törpém a múzsa.
9.Zene3 : Csonkavers 2:00’


10.Nagy Szabolcs:
Földesi Norbert 11. E osztályos humán fakultációs osztályban tanul. Ő is régóta versel, áradnak belőle a sorok. Tisztán alanyi költészet az övé. Ha néhol meg is bicsaklik a rím, őszinte, a világ értékeire nyitott, érzelemgazdag embert sejtet minden sora. S történelmi érdeklődésének versben is hangot ad: a hazáért való aggódás ritka a kortárs lírában. Hallgassuk meg tőle a Nagy-Magyarország című verset!
11.Csapó Alexandra:

Nagy-Magyarország volt egyszer hajdan,
Nyugat-Európa dicső kapujában.
Kit száznegyvenöt évig gyötört a török,
S kin a világháború végig söpört.

Nagy-Magyarország volt egyszer hajdan,
Nagy bajban, Trianonban.
Elvették Erdélyt győztesek,
S szenvedtek a székelyek.

Nagy-Magyarország volt egyszer hajdan,
egész Közép-Európában.
Megették a harmadát,
A falánk antant armadák.

Nagy-Magyarország volt egyszer hajdan,
s, mint tartja a mondás
Csonka-Magyarország nem ország,
Nagy-Magyarország mennyország!
12. Veres Balázs:
Bánfi Csaba 11.D osztályos tanuló. Alkalmi költő. Vállalkozó szelleme s humorérzéke hívta elő belőle a következő sorokat. Egy 19. század eleji hódoló, türelmetlenül udvarló versnek írta meg a paródiáját tanára és osztálytársai nagy megelégedésére.
13. Nagy Szabolcs:
Óda a hölgyhöz
Mimi.
Rád hajtott a Szabó Imi.
De leállította Bánfi Csabi,
Mert valami fontosat akar mondani.

Szemed, mint az égkék tenger,
Szépségeddel tarolsz, akár egy henger.
Minden órán mellettem ülsz,
Ezért nem érdekel, ha szünetben a srácokkal
egybe gyűlsz.

Egész órán győzködlek,
Dekoltázsod mutasd meg.
Mivel továbbra is ellenkezel,
Nem nyugszom, míg meg nem leszel.

Folyton csak lefékezel,
De számomra csak te létezel.
Sajnos elfogyott minden mámor,
+ elfelejtett beléd nyilazni Ámor.

De nem kell tovább győzködnöm téged,
Mivel úgyis enyém leszel végleg.
14.Veres Balázs: Végezetül hallgassuk meg, hogyan elmélkedik Tóth Árpád, 20. századi, gimnáziumunkban érettségiző költőnk az alkotásról: nehézségeiről, esetlegesen hiábavalóságáról, a költőt és közönségét elválasztó mérhetetlen szakadékról!
15.Korponai Dóra:

Jó éjszakát!
Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.

Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rímek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.

Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem,
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen.

Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!

16.:Nagy Szabolcs
Valóban fényévnyi a távolság vers és befogadója között? Ha igen, ha nem, műsorunkkal ezt a távolságot kívántuk csökkenteni.
17.ZENE4: Cseh Tamás: József Attila
18.Nagy Szabolcs: Rendező: Vidákovics Gyöngyi tanárnő és Tóth Zita Emese
Szereplők: Korponai Dóra,Csapó Alexandra, Eszenyi Noémi, Balla Boglárka, Molnár Hajnalka, Nagy Szabolcs és Veres Balázs (11.D)